Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
24 .NEMES DEZSŐ A pécsi főügyész a következőket írta a felkelésről készített jelentésében : „A lázadás kezdeményezői a pótzászlóaljnak menetszázadba beosztott emberei voltak. A menetszázad részben vagy nagyobb részben orosz hadifogságból visszatértekből állott, akik, mint a hadbírósági tárgyalásokból kitűnik, bolseviki tanokkal vannak szaturálva."1 6 De ezek a „bolseviki tanokkal szaturált" emberek nem alkottak valamilyen külön csoportot, mert kifejezték a többiek érzelmeit is, megmutatták a harc útját és ráléptek arra az útra, amelyet a többiek is kerestek, akiknek nem volt annyi tapasztalatuk, mint a hazatért hadifoglyokn ak. Véres események és újabb politikai tömegsztrájkok következtek be 1918 júniusában. A munkásmegmozdulások és a helyi jellegű sztrájkok már mindennapossá váltak, gyorsították a politikai válság súlyosbodását, jelezték a közelgő forradalmi robbanást. Mindennapossá vált a munkások megmozdulása a budapesti Állami Gépgyárban ; a munkások követelték a közellátás megjavítását, a bérek emelését és egyre harsányabban fejezték ki haragjukat az imperialista háború és a monarchista kormány ellen. Az itteni mnukásokat már 1916 nyarától katonailag mozgósították, de ez sem tudta megakadályozni akciójukat. Június 17-én a gyár öntőmunkásai új sztrájkba kezdtek. Két nap múlva, amikor már más műhelyek is sztrájkoltak, véres összeütközésre került sor a munkások és a csendőrség között, amely a gyár területén tüzet nyitott a munkásokra. A munkások felháborodása tetőfokára hágott. A munkások kivonultak az utcára, csatlakoztak hozzájuk más gyárak munkásai is, s megkezdődött a nagyszabású, kormányellenes tüntetés. A tüntető tömeg a parlament épülete elé vonult. A tüntetők előtt a parlament melletti téren Landler Jenő, a baloldali szociáldemokraták egyik vezetője mondott beszédet, s harcra buzdított a fennálló rendszer ellen. Másnap a sztrájk kiterjedt az egész országra, az akkori Magyarország minden nagyobb városára.. Ä politikai tömegsztrájk június 28-ig tartott s megrendítette a Monarchiát. A kormány nagy rendőri, csendőri és katonai erőket összpontosított a fővárosban. A szociáldemokrata párt jobboldali vezetői haladéktalanul hozzáláttak a tömegsztrájk leszereléséhez, de ez csak nagy nehezen sikerült. Ismét manőverezésbe kezdtek a választójog kiterjesztésének követelésével, manővereztek a békekötés követelésével is, de emellett lényegében azt mondották, hogy a Monarchia „ártatlan" a háború folytatásában, a teljes felelősséget az antanthatalmakra hárították, amelyek a német blokk teljes szétzúzására törekedtek. A júniusi politikai tömegsztrájk a Monarchia bukásának közvetlen előhírnöke volt. A német katonai parancsnokság, mint ismeretes, 1918 tavaszán, a breszti béke megkötése után, még egy kétségbeesett offenzívát indított Nyugaton, hogy az antantot béketárgyalásokra kényszerítse a zsákmány megfelelő elosztása alapján. Ennek az offenzívának volt némi átmeneti sikere, de azt nem akadályozhatta meg, hogy felvonuljon az amerikai erősítés és előkészítsék az antant döntő offenzíváját, amely 1918 júliusában következett be. Augusztusban a német csapatok a nyugati fronton óriási vereséget szenvedtek, és súlyos veszteségekkel gyorsan visszavonultak. Szeptemberben az antant csapatai áttörték a német blokk frontját a Balkánon, Bulgária kapitulált. Októberben 16 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. V. 203.
