Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
-A VERSAILLESI BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 275 jának leghevesebb ellenzője : Henry Cabot Lodge lett. Lodge és tábora (többségükben köztársaságiak) az amerikai imperializmus legagresszívebb irányzatát képviselték. A Wilson által Párizsban megkötött egyezményekben az Egyesült Államok önálló nagyhatalmi politikájának a korlátozását vélték látni. Nem tudták megbocsátani, hogy Wilson, az Egyesült Államok beavatkozásával — akaratlanul is — az antant hatalmak javára döntötte el a háborút, siettetve Németország vereségét30 , megfosztva az Egyesült Államokat attól a lehetőségtől, hogy valamennyi imperialista ellenfelének diktálhassa a feltételeket — mint döntőbíró. A szenátus és a külügyi bízottság összetétele alapján nagyon kevés valószínűsége volt annak, hogy a Versailles', békeszerződést eredeti szövegezésében fogadják el. A szenátusban folyó vita mind hevesebb lett és tekintettel kimenetelének a bizonytalanságára, már július folyamán felvetődött a kérdés : mi legyen időközben az Egyesült Államok magatartása az egyes bizottságokkal kapcsolatban. Az amerikai békedelegáció31 július 16-i szűkebb körű értekezletén napirendre került az egyes bizottságok helyzete és teendője3 2 . A kérdés az volt: mi legyen a sorsa az amerikai megbízottak számára fenntartott helyeknek. J. F. Dulles, a Németországgal kötött békeszerződés végrehajtását ellenőrző bizottság amerikai tagja beismerte, hogy maga sem tudja, mi a szerepe és teendője. Az biztos, mondotta, hogy német részről jogosan követelik meg, hogy a békeszerződés végrehajtása ne kezdődjék meg az amerikaiak részvétele nélkül. „Amerikai jelenléte, bizonyos értelemben biztosíték Németországnak (ilymódon érzik ezt Németországban), hogy illő elbánásban részesül és ez jogosult is" — hangsúlyozta J. F. Dulles33 . Németország számára az amerikai megbízottaknak nemcsak a jelenléte, de távolmaradása is nagy lehetőséget nyújtott, sőt idővel éppen az utóbbi tendencia erősödése bizonyult előnyösebbnek. Augusztus 8-án, a Legfelső Tanács ülésén, Nollet tábornok, a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság (Interallied Commission of Military Control) elnöke tett javaslatot a bizottság összetételére34 , amit el is fogadtak. A határozatnak megfelelően Weygand tábornok értesítette Bliss amerikai tábornokot: jelölje ki a bizottság amerikai tagjait. Weygand kérését az amerikai főmegbizottak augusztus 1 l-i értekezletén Bliss tábornok ismertette, majd bejelentette, hogy tudatta Foch marsallal, hogy az Egyesült Államok mindaddig nem jelölhet ki megbízottakat és nem vehet részt a bizottságokban, amíg a békeszeződés ratifikálása amerika* 30 Mathias Erzberger: Erlebnisse im Weltkrieg (Berlin, 1920) 366. 1. — Erzberger kárörvendően állapítja meg, hogy az Egyesült Államoknak, személy szerint Wilsonnak, azért rosszabbodott a pozíciója a béketárgyaláson, mert Németország nagyobb mértékben szűnt meg tényező lenni, mint ahogyan ezt amerikai részről eredetileg elképzelték. — Lényegében — ha burkolt formában is — ugyanezt a gondolatot fejti ki Lodge is (id. mű, 94—95. 1.). A köztársaságiak álláspontját illetőleg igen tanulságos részleteket tartalmaznak a könyv egyéb részei is (152—-156. és 160—192. 1.). 31 F. R.—P. P. C. 1919. III. köt. 1—153. 1. A békekonferencia összetételének, szervezetének, az egyes bizottságok tagságának az ismertetése. — Alma Luckau: The German delegation at the Peace Conference (New-York, 1941) Németország előkészületeit, valamint a békekonferencián való részvételét tárgyalja a dokumentumok egyidejű közlésével. 32 Ua. XI. köt. 302. 1. 33 Ua. 309.1. „The presence of an American is, in a sense, an assurance to Germany (that is the way Germany feels about it), that they will get fair treatment, and they are entitled to that." 34 Ua. VII. köt. 632—633. 1. 18*
