Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 267 nem lett volna Csonka-Magyarország."12 8 így tehát a szociáldemokrata párt állítólagos háborúellenes álláspontjának elfogadása megmentette volna a magyar uralkodó osztályokat nemcsak a forradalomtól és a Tanácsköztársaságtól, hanem a trianoni békétől is. Ebből a megfogalmazásból nemcsak az tűnik ki, hogy PeidJ, mint a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának vezetője a forradalmat az ország területi megcsonkításával egyenlő szinten elveivel ellenkezőnek tartja, hanem az is, hogy tagadja a forradalom szükségességét, hiszen okaként nem a társadalomban objektíve ható erőket jelölte meg, amelyek meghatározott körülmények között feltétlenül előidézik, hanem ehhez képest egy szerinte esetleges mozzanatot, a háborút, amit a szociáldemokrata párt vezetőire hallgatva állítólag el lehetett volna kerülni. Peidl szerint a szociáldemokrata párt ugyanezt a békepolitikát törekszik követni akkor, amikor helyesli Magyarország belépését a Népszövetségbe. A magyar nemzetgyűlés 1923. január 30-án harmadik olvasásban is hozzájárult Magyarország belépéséhez. A magyar kormány elérte célját, s a továbbiakban arra törekedett, hogy a népszövetségi tagság előnyeit minél intenzívebben kihasználja. A Népszövetséggel szemben támasztott várakozások nem voltak túlságosan vérmesek, de mégis fűztek hozzá bizonyos reményeket. A népszövetségi tagság mindenekelőtt hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország külpolitikai elszigeteltsége felengedjen, kiszélesítette az információ-szt-rzés és kapcsolat-kiépítés lehetőségeit, megkönnyítette a tudományos és kulturális érintkezést más országokkal. A felvétel egyet jelentett a politikai rehabilitáció egy nemével. Magyarország a Népszövetség segítségével bekerült az „európai koncertbe" és legalább formálisan egyenlőjogú tagjává vált a kapitalista országok „családjának". A Népszövetség keresztvize némileg eltüntette homlokáról a háborús bűnösség bélyegét. A magyar politikai ténvezők úgy vélték, hogy a népszövetségi tagság egy sor aktuális magyar probléma rendezéséhez járul majd hozzá. Egyrészt remélték, hogy a Népszövetség segítségével könnyebben érvényesíthetik azokat a jogokat, amelyek a békeszerződésekben foglaltattak, másrészt bizakodtak abban is, hogy elérhetik a kötelezettségek némi enyhítését. A békeszerződést jogforrásnak tekintették abban az értelemben, hogy hivatkozhatnak rá a leszerelés, valamint a kisebbségek ügyében és a Millerand-féle kísérőlevél alapján igényt támaszthatnak a határok bizonyos mérvű kiigazítására. Mindhárom kérdés a Népszövetség illetékessége alá tartozott. Ami a leszerelést illeti, a magyar politikai szervek nem szűntek meg hangoztatni, hogy Európa békéjének és biztonságának legfőbb veszélyeztetője a hatalmak egyenlőtlensége a fegyverkezés területén. Állandóan követelték a győztes államok leszerelését, illetve Magyarország felfegyverzésének engedélyezését. „Különösen megegyezik a mi érdekeinkkel a nemzetek szövetségének egyik főcélja, és ez a lefegyverzés"12 9 — mondotta a parlament 1923. január 30-i ülésén Daruváry külügyminiszter. Másnap, január 31-én Apponyi részletesen foglalkozott ezzel a problémával és súlyosan elítélte a fegyverkezés szempontjából uralkodó európai helyzetet. „A mai állapot, amely szerint a nemzetek egy része le van fegyverezve oly fokig, hogy kétséges, vajon 128 Uo. 129 Uo. 218. 1.
