Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
268 SZ. ORMOS MÁRIA. a belső rend fenntartására is bír-e elég erővel súlyos bajok előfordulása esetén, míg az államok másik része a háború előtti állapotokhoz képest is erősebb fegyverkezést űzhet,, nemcsak teljes kigúnyolása azoknak az elveknek, amelyek a Nemzetek Szövetségének paktumában le vannak fektetve, hanem egyenesen tűrhetetlen, s újabb konvulziók előfordulásának állandó veszélyét magában rejtő állapot."13 0 Apponyi kifejezésre juttatta azt a nézetét, amely szerint Magyarország leszerelésének kérdése nem elintézett dolog. Eddig a magyar leszerelésre nézve a békeszerződés rendelkezései voltak irányadók, miután azonban Magyarország belépett a Népszövetségbe, a Népszövetség alapokmányának megfelelően e szervezetnek kell eldöntenie a többi tagállamokhoz hasonlóan, hogy Magyarország terjedelmét, földrajzi fekvését és sajátos viszonyait tekintetbe véve milyen nagyságú hadsereget tarthat fenn. Lehetséges, hogy a Népszövetség tanácsa továbbra is fenntartja a trianoni békeszerződés intézkedéseit, ez azonban nem szükségszerű. „Mindenesetre — mondotta Apponyi — módunkban van a mi érveinket újból érvényesíteni és megpróbálni, hogy teljesen legális szerződéshű úton szabaduljunk attól a nyűgtől, amelyet nemcsak a lefegyverzés jogának korlátoltsága, hanem az az abszurd hadkiegészítési rendszer is reánk szab, amelynek alá vagyunk vetve."13 1 A magyar kormány érdeklődésének homlokterében állt a kisebbségi kérdés s a kormány valóban minden tőle telhetőt elkövetett, hogy ezt a problémát szünet nélkül szőnyegen tarthassa. Daruváry parlamenti felszólalásában a magyar kisebbségi politika kérdését érintve a következőképpen fogalmazta meg a kormány tenniyalóit a Népszövetségben : szerződésekre támaszkodva oda fogunk hatni, hogv a nemzetek szövetsége minél intenzivebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel és támogatni fogjuk ebben a tevékenységében, hogy ezen a téren minél reálisabb erőre tegyen szert."13 2 A magyar kormány számított a Népszövetség jószolgálataira a Millerand-féle kísérőlevél alapján teendő határkiigazítás ügyében is, amire Bánffy Miklós 1921-ben tett nyilatkozatában utalt. Engedményre a kormány elsősorban a jóvátétel kérdésében számított. Bánffy Horthynak küldött jelentése is felveti ezt a kérdést olyan formában, hogy esetleg sikerülhet a jóvátétel, problémáját a Népszövetség elé vinni, ami beláthatatlan következményekkel járna. A Népszövetség számításba jött egy külföldi kölcsön megszerzésénél is. Noha a Bethlen-kormány 1922-ben még az osztrák példával ellentétben nem a Népszövetség útján, hanem magánúton kívánta a kölcsön ügyét lebonyolítani, mégis világos volt, hogy a népszövetségi kapcsolatokat ebből a szempontból is hasznosítani lehet. Az aktuális, azonnal, vagy rövid időn belül megoldható problémák mellett távolabbi eredmények kilátásai is kecsegtették a kormányt, melyek a területi revízióval álltak kapcsolatban. Ebben a kérdésben azonban a kabinet tagjai, közelebbről a felvételt előkészítő Bánffy és Bethlen nem értett egyet. Bánffy ebben a vonatkozásban többet, Bethlen kevesebbet remélt a Népszövetségtől. Bethlen, bár bízott abban, hogy Anglia támogatásával kisebbnagyobb sikereket érhet el és jobb hiján egy ideig folytatta az angol orie.itá-135 Uo. 228—229. 1. 13J Uo. 229. 1. 132 Uo. 219. 1.
