Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 231 dekát a Népszövetségbe.1 0 Noha a felvételre az egyik fontos feltétel, a békeszerződés ratifikálásának hiánya miatt nem kerülhetett sor, a magyar politikai tényezők 1920-ban és 1921 elején megkezdték Magyarország népszövetségi tagságának előkészítését. I A trianoni békeszerződés gyors hatályon kívül helyezésének reménye meghiusult. Horthy és a szélsőséges magyar reakció számításait mindenekelőtt a közvetlen intervenciós politika veresége húzta keresztül. Szerepet játszottak az álmok szétfoszlásában a nagyhatalmak ellentétei is, amennyiben sem Anglia, sem Olaszország nem nézte volna jó szemmel a franciák pozíciójának megerősödését Magyarországon. Franciaország a magyar területi igények pártfogása esetén ráadásul kínos helyzetbe került volna közép-európai szövetségeseivel szemben. Magyarország szövetségével többet veszített, mint nyert volna. A francia diplomaták éppen ezért Magyarország bevonását az intervencióba csak a végső esetre tartogatták. A magyar politikai tényezőknek az intervenciós kísérletek veresége után számolniok kellett azzal, hogy a versaillesi békerendszer bizonyos mértékig megszilárdult, hogy tehát a „történelmi Magyarország" teljes vagy megközelítő visszaállítására hosszabb lélegzetű tervet kell kídolgozniok. Nyilvánvaló volt, hogy az adott nemzetközi viszonyok között Magyarország egyes imperialista országok reakciós köreinek szimpátiája ellenére is háborús provokáció esetében magára maradna és menthetetlenül vereséget szenvedne. A közvetlen háborús politikát lehetetlenné tette Magyarország leromlott gazdasági helyzete és fegyvertelensége is. A magyar kormány kénytelen volt végrehajtani a trianoni békeszerződés azon katonai rendelkezését, amely a hadsereg létszámát mindössze 35.000 főben állapította meg. Az akkori gazdasági viszonyok l azonban a trianoni békeszerződés határozataitól eltekintve sem tették volna lehetővé nagylétszámú hadsereg felállítását, hiszen a 35.000 főnyi hadsereg ellátása is problémát jelentett, fegyverzete és felszerelése pedig hiányos és t elavult volt. A magyar katonai erők gyengeségén lényegesen nem változtatott I a rendőrség és csendőrség alaposan felemelt létszáma sem. Olyan külpolitikára volt tehát szükség, amely biztosítja Magyarország számára a nagyhatalmak jóindulatát, képes szövetségeseket szerezni a revíziós tervekhez és előkészíti a végső célt, a Trianon előtti Magyarország legalább részleges helyreállítását. E politika megvalósításához a magyar uralkodó osztályoknak még inkább szükségük volt a Népszövetségre, mint ezelőtt. A trianoni békeszerződés a magyar kizsákmányoló osztályokat a nemzetiségek és nem jelentéktelen magyar lakosság kizsákmányolásának lehetősége mellett nagy értékű nyersanyagforrásoktól, hatalmas földbirtokoktól, gyáraktól, üzemektől fosztotta meg. Természetes, hogy ezeknek a rétegeknek érdekük volt a békeszerződés megsemmisítése, a régi kizsákmányolási terület visszaszerzése. A kérdés az volt, hogy milyen úton lehet ezt a célt elérni. Bethlen István gróf, aki 1921 április közepén a magyar kormány élére került, 10 A magyar kormány 1920. febr. 12-én kérte, hogy Magyarországot a béke megkötése utám azonnal vegyék fel a Népszövetségbe. A trianoni békeszerződést azonban a magyar nemzetgyűlés csak 1920. nov. 13-án fogadta el, a ratifikációs okmányt pedig december 6-án nyújtották át Párizsban. A nagyhatalmak — az Amerikai Egyesült Államok kivételével — 1921 folyamán ratifikálták a magyar békeszerződést. Lásd: Dr. Nagy Elek: Magyarország és a Népszövetség. Bpest, 1925. — Horváth Jenő: A magyar kérdés a XX. században. II. k.: A trianoni békeszerződés megalkotása és a revízió útja. Magyar Tud. Akadémia, 1939. 221. 1.
