Századok – 1957

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227

232 SZ. ORMOS MÁRIA a magyar uralkodó osztályok tipikus exponense, akinek erdélyi földbirtokait a romániai agrárreform során kisajátították, ezt a célt kellő politikai rutinnal, a burzsoá diplomácia bevált játékszabályai segítségével igyekezett megközelíteni. A revansra szomjazó, de még ravaszul óvatos és körültekintő weimari diplomatákhoz hasonlóan arra törekedett, hogy a mindenkor adott helyzetet, a. nagy- és kis-antant táborában rejlő ellentéteket kihasználva, egyik vagy másik nagyhatalom árnyékában apránként kisebb könnyítéseket érjen el és ezáltal egyben aláássa a békeszerződés egészét is. A kizsákmányoló osztályok érdekeit tartva szem előtt, két út között választhatott: az utódállamokhoz való közeledés és a nagyhatalmak pártfogásába vetett remény, az úgynevezett közép-európai és európai út között. Kétségtelen, hogy a szomszéd államokkal történő megegyezés a részleges területi revízió lehetőségével biztatott. Az a revízió azonban, amire elsősorban Csehszlovákia önként hajlandó lett volna, feltehetően nem elégíthette ki a magyar úri osztályok igényeit, az ára pedig egy Magyarország részvételével alakult közép-európai szövetségi rendszer létrejötte volt Csehszlovákia vezetése alatt. A Bethlen-kormány elvetette ezt a lehetőséget.1

1

Bethlen abban reménykedett, hogy az idő Magyarországnak dolgozik. Lebecsülte az új közép-európai államok életképességét és abban bizakodott, hogy a Dunamedencében olyan zűrzavaros helyzet alakul majd ki, amelynek felszámolásához szükség lesz Magyarország igénybevételére.1

2

A nagyhatalmakat, mindenekelőtt Angliát kívánta meggyőzni arról, hogy Közép-Európában „Nagy-Magyarország" nélkül nem lehetséges rend és nyugalom. Anglia mellett számított Olaszország támogatására is, és kezdettől fogva azon volt, hogy erősítse Magyarország kapcsolatait Olaszországgal.1

3

Azt remélte, hogy e két kapitalista ország támogatásával, amelyeknek — véleménye szerint — érdekük volt Magyarország erősítése, bizonyos, részben területi, részben gazdasági és katonai természetű engedményekre tehet szert.1

4

Kétségtelenül meg-11

1920-ban ós 1921-ben tárgyalások folytak a csehszlovák és a magvai' kormány megbízottai között, amelyeken sok egyéb kérdés mellett a területi revízió is szóba került. Csehszlovák részről nem zárkóztak el a területi engedmények elől, hajlandóságot mutattak pl. Kassa és környéke, valamint több helyen egy határsáv átadására. A tárgyalásokat a Bethlen-kormány szakította meg. — Papers and Documents Relating to the Foreign delations of Hungary. II. köt. Bpest, 1946. 391—395. 1. — Lásd még ehhez: Gratz Gusztáv: Bethlen külpolitikája és kisebbségi politikája. Magyar Szemle. 1934. okt. XXII. 2. (86). 12

Bethlen, illetőleg Khuen-Héderváry 1923. máj. 19-én az olasz külügyminisztérium vezértitkárával, Contarinival folytatott beszélgetés keretében kifejtette, hogy számítanak Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlására. OL. KüM. res. pol. 1923—41 — 314. — Hasonló nézetet részletez egy 1921. dec. 1-én keltezett okmány, amely az olasz Consulta egy főtisztviselőjével folytatott Jugoszláviára vonatkozó eszmecserét tartalmazza. OL. KüM. res. pol. 1922—23—510. — Lásd még ehhez : Gratz Gusztáv, i. m. 13

Ezt mutatta többek között, hogy 1921-ben, a burgenlandi konfliktus idején Csehszlovákia közvetítése helyett Olaszországét fogadta el. 14

Bethlen több ízben fejtegette, hogy Olaszország és Magyarország érdekei párhuzamosak. Olaszország külpolitikája a Duna-medencében két fő célra irányul: meg akarja akadályozni a szláv államok egyesülését és csökkenteni kívánja a francia befolyást. Ehhez az olasz politikának szüksége van Magyarországra és Ausztriára. [Bethlen beszéde a parlamentben 1921. nov. 4-én. — Bethlen István gróf beszédei és írásai. I. k. Bpest, 1933. 215. 1. Bethlen István gróf: Magyarország az új Európában. Magyar Szemle, 1933. április. XVII. 4. (68) 305—307. 1. (Előadás a berlini Kulturbundban 1933. márc. 8-án.)] Ami Angliát illeti, 1933 november végén, a cambridgei egyetemen tartott előadásában Bethlen rámutatott arra, hogy Angliának elsődleges érdeke a közép-európai „bellum omnium contra omnes" állapotának felszámolása, ami egyet jelent a trianoni