Századok – 1957

Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8

A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORK A DALOM ÉS A MAGYAR FORRADALMI ERŐK t> katonák barátkozásától, 1917. december 26-án külön táviratot küldött a fronton levő ezredek parancsnkoságainak. Ebben a táviratban azt írja, hogy a barátkozással kapcsolatban „ismételten kiadott tilalomnak nem mindenütt adták meg a szükséges nyomatékot, és. . . az ellenőrzést a legénység felett az első vonalban egyáltalában nem, vagy csak hiányosan gyakorolták. Úgy látszik még, hogy az alosztályparancsnokok a szükséges komolysággal nem tudnak számolni azon következményekkel, — mellyel a legénység összejövetelei a szocialista ós forradalmi gondolkozású oroszokkal járhatnak. Az ismételten kiadott tilalmakra, a legénységünknek az oroszokkal való találkozását, illetőleg a fegyelem felhívásátrminden egyes parancsnok győződjön meg az említett parancs betartásáról. Erről gondoskodás történjen, hogy az első vonalban elegendő számú tiszt lássa el a szolgálatot."1

0 Itt nemcsak a Habsburg-hadsereg fokozódó morális-politikai bomlásáról és a hadsereg forradalmi erjedésének növekedéséről volt szó. A katonák barátkozásáról szóló hírek a hátországban is elterjedtek, s hozzájárultak a forradalmi erők gyarapodásához. Pontosabban : a hátországban és a frontokon végbemenő forradalmi erjedés fokozóan hatott egymásra. Ilyen körülmények közt egyre gyakoribb jelenséggé vált a szökés a hadseregből, a katonaszökevények rejtegetése és védelme pedig általános tünetté vált; hiába lőtték agyon az elfogott szökevényeket, már nem tudták megakadályozni a Monarchiára nézve oly veszedelmes folyamatot. A politikai válság az országban gyorsan súlyosbodott. Gróf Tisza István kormánya, amelynek része volt az 1914-es hadüzenetben, már 1917 júniusában lemondott. Amikor az Egyesült Állandók az antant oldalán belépett a háborúba, a kormánykörök elvesztették azt a reményüket, hogy megnyerjék a háborút, de még bíztak abban, hogy elérhetnek valamilyen megegyezést. A Tiszakormányt Eszterházy gróf kormánya váltotta fel, s ebbe bevették a liberális Vázsonyit is, azzal a számítással, hogy a háborús kormány „demokratizálásának" látszatát keltsék. Két hónap múlva ez a kormány is lemondott, felváltotta Wekerle Sándor kormánya, aki ugyanahhoz a mágnás-párthoz tartozott, mint az előző miniszterelnökök. Ebben a kormányban is megmaradt Vázsonyi, tárca nélkül ugyan, de azzal a külön megbízással, hogy készítsen elő új törvényt a választójog kibővítéséről. A kormánykörök manőverezni kezdtek azzal az Ígérettel, hogy legalább részben ki fogják elégíteni a választójog kibővítésének követelését. Ebben a választójoggal kapcsolatos politikai manőverben résztvettek a liberális pártok is, bár ezek a kormánykörökkel együtt rettegtek a munkásosztály politikai szerepének növekedésétől. Ebijen az „alkudozásban" résztvettek a szociáldemokrata párt szociálimperialista, valamint centrista vezetői is, akik azt remélték, hogy közreműködésük fejében sokat kapnak majd az osztozkodáskor. Erre a politikai manőverre mért megrázó erejű csapást az orosz forradalom 1917 novemberében. És bár a német—osztrák — magyar uralkodó osztályok előnyt reméltek attól, hogy Oroszország kilépett a háborúból, a néptömegek forradalmi erjedése csakhamar erősen nyugtalanítani kezdte őket. A magyar burzsoázia növekvő nyugtalanságát jól mutatja „Az Újság"nak, a liberális irányzatú burzsoázia lapjának 1918 január eleji megnyilatkozása. Még két hónap sem telt el a szocialista forradalom petrográdi győzelme 10

Hadtörténeti Intézet Lwéltára. I. Világháború iratai. 2388. csoport. Ld. : A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. V. 35. 1. 2 Századok