Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
12 .NEMES DEZSŐ A Habsburg-monarchia katoiiai-polit ikai válságának elmélyülésében nem kis szerepet játszott az oroszországi februári forradalom. A magyar imperialisták, az osztrák és a német imperialistákkal együtt, soviniszta katonai ideológiájuk terjesztése közben sokat beszéltek arról, hogy a „cári despotizmus" ellen indított rablóháborújuk „civilizációs" jellegű. Nem zavarta őket az sem, hogy a burzsoá liberalizmus nyugat-európai országai, az antant ellen is háborút viseltek. A nyugati „demokratáknak" (akik a Hohenzollernek és a Habsburgok reakciós császári rendszere ellen folytatott imperialista háborújukat ugyancsak „civilizációsnak" tüntették fel) a cári despotizmussal kötött szövetségét kihasználták az ellenük folytatott háború igazolására. Éppen az áruló reformista vezetők voltak azok, akik a „saját" imperialistáikhoz való csatlakozásukat a legtöbbször indokolták ilyen „civilizációs" érveléssel. A „Népszava", a szociáldemokrata párt lapja például így írt a háború elején : „A magyar munkások a galiciai harctereken nagyobb keresetüket, kisebb munkanapjukat, szerény politikai jogaikat védelmezik az orosz barbársággal, az orosz abszolutizmussal, az orosz elnyomással szemben."6 Ilyen szégyenletes idézeteket, amelyek hallatlan árulásról tanúskodnak, még sokat lehetne bemutatni, mind a korábbi, mind a későbbi időszakból. A rablóháború „eszmei" igazolását, a „civilizációnak" a cári barbársággal szemben való védelméről folytatott propagandát természetesen kihasználták a liberálimperialisták és mások is. De bekövetkezett a februári orosz forradalom ! Az orosz munkások és parasztok megdöntötték a cári önkényuralmat, megalakították szovjetjeiket, a népi hatalom szerveit. Megalakult a burzsoá Ideiglenes Kormány, amely meglehetősen sokat beszélt a „demokráciáról". Kiderült, hogy a német és az osztrák—magyar „civilizátorok" hódító étvágya ettől nem csillapodott. Nem mondott le imperialista céljairól az orosz burzsoázia sem, amelynek „Ideiglenes Kormánya" amellett foglalt állást, hogy az erősebb imperialista csoportosulás, az antant oldalán folytassák tovább a háboriit. A cári önkényuralom megbukott, de az imperialista háborút folytatták. A néptömegek előtt még nyilvánvalóbbá vált, mennyire hazudnak a német—osztrák—magyar imperialisták, amikor „civilizációs" háborúról fecsegnek. A népharag egyre jobban fokozódott. A gyorsan gyarapodó forradalmi erőknek azonban vezető forradalmi munkáspártra, szervezett és felkészült forradalmi élcsapatra volt szükségük. Egyre jobban erősödött a baloldali forradalmi irányzat a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben, amelyeknek taglétszáma 1917-ben gyorsan növekedett. De önálló forradalmi párt nem volt, s ez a körülmény erősen lelassította a harci akciókra törekvő forradalmi tömegek szervezett megmozdulásainak fejlődését. Ilyen volt a helyzet az országban, amikor megérkezett az oroszországi nag3T szocialista forradalom híre. II Az Októberi Forradalom példát mutatott a világ munkásainak arra, hogyan kell megdönteni a burzsoázia hatalmát, hogyan kell kivívnia a munkásosztály hatalmát, hogyan kell megteremteni a proletariátus diktatúráját. Új korszakot nyitott az emberiség történetében. 6 Népszava. 1914. szept. 19.
