Századok – 1957

Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124

140 ENDREI "WALTER a három módszer közül az, amely a legkönnyebben alakítható át. Az íj húr­jának egyik végét a mennyezetre erősített rugózó vessző végére,13 4 a másikat a lábitóra erősítették. Az új módszer elsajátítását elősegítette az is, hogy a lábitó taposása könnyebb volt, mint a két kéz eltérő mozgása. A munka sebes­sége is megnőtt némileg, bár a munkadarabot továbbra is csak az egyik irányú forgás idejében lehetett megmunkálni. Első fennmaradt ábrázolásunk a középkori szinkronikus lábhajtásról a Bible moralisée illusztrációja az Énekek éneke 5. fejezete 14. verséhez.135 Ez a mű kétségkívül XIII. századbeli munka,13 6 úgyhogy Brandt datálását, mely szerint 1400 felé keletkezett volna, elvethetjük.137 Ézt nemcsak a szak­emberek egybehangzó véleménye alapján tehetjük, hanem azért is, mert egyéb ipari vonatkozású ábrázolásai kivétel nélkül kezdetleges technikákat reprodukálnak.13 8 A rugózó vesszővel kombinált íjhajtás az esztergánál igen szívósnak bizonyult. A híres Mendel-barátok sorozatában a 42. barát (1395 — 1402 körül) ilyenen dolgozik, csak éppen a vessző külön oszlopra van erő­sítve.13 9 Fennmarad, miután Leonardo da Vinci feltalálja forgattyús, lendítő­kerekes változatát, amely 100%-os termelékenységfokozást tett volna lehe­tővé,140 Besson pedig 1565 körül ellensúlyos és más megoldásokat javasolt.141 Változatlanul látjuk Jan Joris van Vliet metszetén142 (XVII. század), Freeskay János : Találmányok könyvében (1881) -,,régi modorú" esztergaként és nem veszett ki máig sem a magyar falusi mestereknél.143 Azt, hogy önálló európai találmánnyal van dolgunk, bizonyítja a távol­keleti lábhajtásos eszterga elvileg is eltérő szerkezete. Utóbbi nem ismeri a rugózó vesszőt, — a zsinórt csigán veti át és ezért két lábitóval kell meg­hajtani.14 4 Érdekes, hogy az esztergálással rokon íjhajtású fúrás gépesítése is­ezidőben fejlődött nagyot. Itt azonban nem a lábhajtás, hanem a vizierő felhasználására került sor, mégpedig a városi vízvezetékcsövek fúrásánál.14 5 Valószínű, hogy a fazekaskorong lábbal történő hajtása későbbi eredetű, mint az esztergáé. Erre nemcsak az utal, hogy a Bible Moralisée fazekas ábrázolása nem lábkorongot használ fel szemléltetésül ; hiszen lehetséges, hogy a francia miniatürista számára ismeretlen eszköz Olaszországban vagy Flandriában már közismert volt.146 Ezt az állítást inkább az támasztja alá, 134 Valószínű, bogy ezt is a szövőgép akkor használatos típusáról másolták az esztergályosok. A csigás lábitó későbbi találmány. (Lel. a 109. lábjegyzetet.) Az 1236-beli boppardi Severus ábrázolás rugózó vesszőn függő nyüstöt szemléltet. 135 Brandt, i. m. 285. ábra. 136 De Laborde: Étude sur la Bible Moralisée Illustrée, I—V. Paris, 1911—27. 137 Brandt, i. m. 222. 1. 138 így pl. jób 7. 6 szövőszéke ; Ézsajás 7,3 kallódézsa ; különösen érdekes Jeremiás 18,1—4 fazekaskorong ábrázolása: a küllős korongot bottal hajtja meg a fazekas. 139 Feldhaus: Maschine. 149. ábra. 140 Cod. atl. 381. 1., 'Feldhaus; Maschine, 198. ábra (1495). 111 Feldhaus: Lexikon, 215—216. 1. 142 Múmmenhoff: Der Handwerker in der- deutschen Vergangenheit. Leipzig. 1901. 77. ábra. 143 A magyarság néprajza, I. Bpest, 1941. 270. és 273. 1. 144 Horioitz, i. m. 109. 1. Feldhaus; Maschine, 158. ábra (1420), 165. ábra (1430 körül). 146 A küllős kerék bothajtással legtovább Bretagneban maradt fenn („tour á, vaehe") Horwits i. m., 751. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents