Századok – 1957
Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124
KÖZÉPKORI MUNKAMÓDSZEREK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 139 Közismert, hogy hatására átmenetileg katasztrofális munkaerőhiány lépett fel. Ez a mezőgazdaságban a réges-régen pénzzel megváltott természetbeni szolgáltatások és robot visszaállítására irányuló földesúri törekvéseket váltotta ki, — a városokban a munkabérek emelkedésével járt. Hiába vezették be az általános munkakötelezettséget (Franciaország 1351, Anglia 1349 és 1361), engedélyezték a mestereknek korlátlan számú inas foglalkoztatását, több mesterség egyidejű művelését, a bérek emelkedtek. Az angol törvény a járvány előtti bérszint megszegését a munkaadóval szemben is megtorolta,13 1 Franciaországban, józanabbul, egyharmaddal niagasabban szabták meg a határt.13 2 Nem érdektelen az sem, hogy egyidejűleg nagyot fejlődnek az emberi munka megtakarítására szolgáló malmok és hasonló erőgépek. Az első felülcsapó vizikerekek — amelyek hatásfoka sokkal jobb az alulosapókénál — 1370 után igazolhatók. Elterjednek a malomhajtotta hámorok a vaskohászatban, az emelődaruk a hajók rakodásánál, vízemelő kerekek és szivattyúk stb. Ilyen okokból vetődik fel az a lehetőség, hogv a szinkronikus lábhajtást a szövés példájára már a XIII. század során más iparágakban feltalálják ugyan, de széleskörű elterjedése, a városi iparosságon túl, kontárok ós parasztok között való feltűnése 1350 után valósul meg. Látni fogjuk, hogy a rendelkezésre álló adatok is ezt a nézetet támogatják. 5. A szinkronikus lábhajtás elterjedése Ha már most azt vizsgáljuk, melyik iparban került először sor a lábhajtás alkalmazására, rövid áttekintést kell adnunk a forgó mozgással járó meghajtás akkor fennálló rendszeréről. A legősibb változat kétségkívül a gyalogorsó különböző eljárásokkal való forgásbahozatala : az ujjakkal való megpödrés, a combon történő vagy tenyerek közötti sodrás stb. Ide tartozik azután a tűzcsiholás ősi módja is. Ebből fejlődik ki az ún. íjhajtás módszere, amelynél egy kifeszített íj húrját tekerik a tengelyre ; természetes, hogy a mozgás iránya itt is alternáló.13 3 Ezzel a meghajtással, dolgoztak az őskor óta fúróval, az ókor óta az esztergán. A fejlődés másik iránya a tengelyre erősített tárcsa szélének meghajtása, amit a fazekaskorongnál és primitív csévélőknél tapasztalunk. Itt lép fel — meglepően későn — a tárcsa lapján elhelyezett fogantyú és abból a tengelyre közvetlenül erősített végforgattyú. Már ez is, mint láttuk, voltaképpen csak a korai középkorban terjedt el, a tengely közepén elhelyezett könyökös forgattyú pedig még későbbi, 1400 körüli találmány (7. ábra). Ennek megfelelően három meghajtási mód várt átalakításra, korszerűsítésre : az íjhajtás, a fogantvús (vagy forgattyús) és fogantyú nélküli tárcsameghajtás. Mindháromnál szokásos' volt segéderő igénybevétele. . Jelenlegi ismereteink szerint az íjhajtás az első, amelynek lábitóval való helyettesítését Európában feltalálták. Az eszterga idomult ezért elsőként a gazdasági változásokhoz és ennek meg is van az oka. Az íjhajtás ugyanis 131 Koszminszkij—Szkázkin, i. m. 309. 1. 132 SztoHickaja-Tyereskovics: A középkori céhek sokrétűségének problémája Nyugaton és Oroszországban (Szoviet középkori Egyetemes Történet, I. Bpest, 1954. 1§6. 1. jegyzet.) 133 Leroi—Gourhan, i. m. 37—40. ábra,
