Századok – 1957
Tanulmányok - Nemes Dezső: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a magyar forradalmi erők fejlődése 1917–1919-ben 8
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORK A DALOM ÉS A MAGYAR FORRADALMI ERŐK t> 2. Biztosította a közvetlen uralmat — ha megosztoztak is rajta az osztrákokkal — az akkori magyar államhoz tartozó nem magyar területek és népek felett; 3. Bizonyos mértékig támogatta a magyar uralkodó osztályok megnövekedett imperialista, hódító törekvéseit, jóllehet ezek az osztályok alárendelték magukat az osztrák és a német tőke imperialista politikája érdekeinek. Magyarországnak, a Habsburg-monarchia tagállamának területe több mint 300 000 négyzetkilométer, lakossága mintegy 21 millió volt. Az agrárjellegű Magyarországon az ipar másodrendű szerepet játszott. A mezőgazdaság elmaradott volt, főleg az erős feudális csökevények következtében. A falvakban — az első világháború előtt — a földnélküli mezőgazdasági munkások száma elérte a 4 millió főt! Emellett figyelembe kell vennünk, hogy az első világháborút megelőző két évtized alatt a nyomorúság miatt két millió ember hagyta el az országot, ezeknek 80 százaléka a magyar, a szlovák, a román és más nemzetiségű falusi szegénység soraiból került ki. A nagy szegénységnek az volt az oka, hogy az egész megművelt földterületnek a fele 24 000 földbirtokos kezében volt (ezek közül 4 000 a művelt földterületnek egyharmadát tartotta kezében). Körülbelül 1,5 millió parasztnak volt 5 holdnál kisebb birtoka, 1 millió paraszt tartozott a 5—20 holdas kategóriába, s egynegyed millió a 20 —100 holdasba. Az akkori Magyarország falvaiban így a földnélküli és szegényparasztok száma elérte az 5,5 milliót. Óriási volt a földéhség. Az iparban az első világháború előtt körülbelül 1 millió ember dolgozott ; fele nagy- és középüzemekben, a másik fele a kisiparban. A nagyipar főleg a fővárosban és környékén összpontosult. A magyar ipar a Habsburg-monarchia keretein beiül nem védekezhetett vámhatárral a fejlettebb osztrák és cseh ipar konkurrenciájávai szemben. Éppen ez egyre éleződő ellentmondásokat idézett elő egyrészt a magyar, másrészt a cseh és az osztrák tőkések között. A vámhatár hiánya volt a liberális burzsoá erők ellenzékiségének főforrása, elsősorban a magyarországi közép- és kispolgárság körében. De ez az ellenzék távol állt attól, hogy az Ausztriától való állami elkülönülést követelje, s csak a burzsoá értelmiség kis része rokonszenvezett a burzsoá köztársaság eszméivel. Magyarországon a munkásmozgalom olyan politikai rendszer viszonyai közt fejlődött, amely közelebb állt a feudális önkényuralomhoz, mint a burzsoá liberalizmushoz. A munkásszervezetek és a munkáslapok legálisan működtek, de a rendőrség állandóan üldözte őket. Választójoga a felnőtt lakosság alig egytizedének volt. Kifejlődött azonban a szakszervezeti mozgalom, amely szoros kapcsolatban volt a szociáldemokrata párttal. A proletariátus forradalmi erőinek fejlődését akadályozta a revizionizmus, amelyet nyugatról támogattak. A magyar szociáldemokrata párt, amelynek vezetősége reformista politikát folytatott, lényegében nemcsak a szocialista, hanem a demokratikus forradalomról is lemondott, s alkudozó politikát követett — a párt vezetősége alkudozott az uralkodó osztályok különféle rétegeivel, olykor még a kormánykörökkel is. Alkudozó politikát folytattak a liberális ellenzéki pártok is, amelyeket a szociáldemokrata vezérek legfontosabb szövetségeseiknek tartottak, s amelyeknek politikailag rendszerint behódoltak. De a forradalmi erők az országban növekedtek a különféle reformista és a hivatalosan vagy fél-
