Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
110 MÄLYUSZ ELEMÉR Viszonylag sok megemlékezés és utalás szól az 1443-iadóról. Az április 1-én tartott tanácskozás jellegét már tisztáztuk: nem volt országgyűlés. Ennek ellenére az ott megjelent prelátusok, bárók, milesek és előkelők feljogosítva érezték magiakat, hogy teljesítve a király kívánságát, a török elleni háború céljaira általános adó kivetését rendeljék el. Határozatukat az 1443-i decretum első pontjában meg is rögzítették, azonban csak általánosságban.26 8 A részleteket, tehát az adó mértékét és behajtásának módját a megyékhez intézett királyi körrendelet szabályozta, ugyanez állapította meg az ellenszegülőkre váró büntetést s tartalmazta végül Ulászlónak eskü alatt adott biztosítékát, hogy a teher elvállalását nem fogja a jövőben precedensnek tekinteni. Ez az oklevél sajnos nem ismeretes s tartalma felől Ulászló április 11 -i módosító utasítása tájékoztat.26 9 A király ezt is ugyanannak a budai tanácskozásnak a határozatából bocsátotta ki, mint előbbi — ismeretlen — parancsát.27 0 Ulászló szavai szerint a gyűlés úgy rendelkezett, hogy két-két telkes, vagy saját, külön házában lakó ember egy-egy aranyforintot fizessen, illetőleg, ha nincs módjukban vagy nem szívesen rónák le így tartozásukat, akkor egyenként adjanak a forgalomban levő (ezüst) pénzből annyit, amennyi egy-egy aranyforint értékének megfelel. A határozat meghozatala után azonban — folytatja a király — közismert lett, hogy a török szultán oly nagy haderővel és felkészüléssel szándékozik a közel jövőben az ország elfoglalására megindulni, amelynek kivédésére a gyűlés után eltávozott erdélyi vajdák — Hunyadi János és Újlaki Miklós — és más bárók megítélése szerint a kiszabott adó semmiképpen sem elegendő. Ennélfogva elhatároztatott, hogy minden külön házzal rendelkező ember fizessen egy aranyforintot, ill. a folyópénzből másfél aranyforint értékűt. A nemesek ós birtokosok kötelessége tehát az, fejezi be parancsát Ulászló, hogy a kiküldött dicatoroknak ne az először megállapított, hanem a megváltoztatott kulcs szerint engedjék meg az adónak jobbágyaikra való kivetését és beszedését. A szöveg fogalmazása kétségben hagy, hogy kiadatásakor, április 11-én eloszlott-e már a gyűlés . Egyrészt az „ebben a legújabb gyűlésben"271 szavakból arra kellene következtetni, hogy résztvevői még együtt voltak akkor, másrészt viszont az oklevél úgy beszél Hunyadiék eltávozásáról, mint amely a gyűlés után következett be.27 2 Akárhogyan is volt, kétségtelen, hogy az egyházi és világi főurak, amint megyei követek nélkül elrendelhették az általános adó kivetését, ugyanúgy azt kétszeresére is felemelhették.27 3 268 Elhatározták primo et principalitér, ut in estate proxime affutura pro regni liuius defenssione et reparando statu notabilis arm(at)orum exercitus instauretur, pro eiusdem institutione et instauratione opportuna per totum regnum nostrum generaliter pecunialis contributio fieri debeat sub módis et ordine ao conditionibus et "pom's, qui seu que in aliis litteris nostris ad singulos comitatus regni nostri transmissis clisstincte notifficate sunt et expressate. (Dl. 80.798.) 268 Ennek Középszolnok megye nemeseihez és birtokosaihoz intézett példánya : Dl. 65.057. 270 Az oklevél, a decretummal megegyezően, a tanácskozás résztvevőiről így emlékezik meg : in hac novissima congregatione prelatorum, principum, baronum, militum et procerum regni. Igaz, a kancellária a rendeletet az élén álló jegyzet szerint „a prelátusoknak, báróknak és az ország nemeseinek határozatán alapuló királyi utasításra" állította ki, a regni nobiles kifejezés beiktatása azonban, mivel kétségtelen, hogy a budai tanácskozás nem volt országgyűlés, csak megerősíti Kovachich (Vestigia 220. sköv. 1.) megállapítását: A prelati, barones, nobiles kitétel, ha más bizonyítékok nem járulnak hozzá, magában nem tanúskodik országgyűlés mellett. 271 in hac novissima congregatione. 272 qui post pretactam congregationem abseesserant. 273 A szöveg említett ellentmondása így volna feloldható : A prelátusok és bárók hozzájárultak, mint 1439-ben is tették, az egész ország jobbágyságának megadóztatásához, ugyanakkor azonban a királyt megeskették, hogy nem fog visszaélni engedélyükkel; határozatuk meghozatala után többen eltávoztak Budáról, mások azonban együtt maradtak s ezek azután az újabb hírek hallatára hozzájárultak a második rendelkezésnek — ismét csak megyei követek nélküli — kiadásához.
