Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAGYAR RENDI * T.T.AM HUNYADI KORÁBAN 105 A rohamos átalakulás nem egészen két évtized alatt megy végbe. Alapfeltétele, hogy a gazdasági életet a fejlett pénzforgalom jellemezze, már az 1430-as években adva volt Magyarországon. Annyi ezüst dénár és aranyforint állandóan cirkulált, amennyi szükséges, hogy az állam részéről támasztott rendkívüli követelmények kielégítéséhez szükséges pénzt rövid idő alatt össze lehessen szedni a jobbágyoktól. Ezek gazdaságai rendelkeztek oly pénz- és terménykészlettel, amely mint felesleg jelentkezett és létalapjuk megsemmisítése nélkül igénybe volt vehető. Módot reá a rendkívüli adó, a taxa extraordinaria kivetése, alkalmat pedig a feudális élet számtalan szokatlan eseménye nyújtott, mint az úr kiváltása a hadifogságból, mennyegző vagy haláleset családjában, leggyakrabban azonban hadbavonulása. Ily földesúri taxa kivetése általános a XV. században. 1435-ben a Körös megyei Rakonokiak települési kedvezményeket adnak, de fenntartják maguknak, hogy új jobbágyaikra is taxa extraordinaria-t vethessenek ki.253 1437-ben Ónodi Czudar Simon és Jakab egy szlavóniai birtokot két predialistájuknak átengedve, mint magától értetődő dolgot említik meg, hogy taxa generalis-t továbbra is ki fognak róni s csak azt ígérik meg, hogy ez egy alkalommal sem lesz több egy aranyforintnál.25 4 A földesurak, ha birtokukat elzálogosítják, szinte formulaszerűen adják beleegyezésüket, hogy az ott élő jobbágyoktól a zálogbirtokos egyéb szolgáltatásokkal együtt a rendkívüli taxát is beszedheti. 25 5 Általában külön tesznek említést róla a rendes bevételi források után, mint 1443-ban a Rozgonyiak, amikor arra adtak felhatalmazást, hogy a „datium, collecta, census és ajándék" mellett a zálogbirtokosok a kezükbe adott falvak jobbágyait megadóztathassák, ha a többi nemes ugyanazt teszi,256 a sorrend azonban hovatovább csak az adó viszonylag új eredetéről, nem pedig szokatlan voltáról tanúskodik. A rendkívüli taxa nagyon is rendszeressé válásának a jele, hogy ugyancsak 1443-ban Perényi János tárnokmester Pálóczi László országbírónak visszabocsátva zálogból kiváltott birtokainak egy részét, ezzel együtt „adikák vagy rendkívüli taxák" kétharmadát szintén átengedte.25 7 Időnkint minden leplezgetés nélkül megmondják a szerződésre lépő felek, hogy a zálogbírtokost korlátlan rendelkezési jog illeti meg s úgy bánhat az ideiglenesen hatalma alá került jobbágyokkal, mint a sajátjaival. Erzsébet királyné már 1438-ban ily engedéllyel adta át Perényi Jánosnak a füleki és jolsvai váruradalmakat.25 8 Azonos felfogással kötött egyezséget 1447-Dl. 33.789. 254 A Blagay család oklevéltára. Szerkesztették Thallóczy L. és Barabás 8. (Monumenta Hungáriáé Historica. I. oszt. 28. k.) Budapest, 1897. 325. 1. (A továbbiakban: Blagay okit.) 255 1436-ban Pelejtei Miklós jobbágytelkeket (Zemplén m.) cum cunctis utilitatibus, proventibus et pertinentiis quibuslibet, datiis scilicet et taxis tarn consuetis quam inconsuetis ab eisdem iobagionibus provenientibus zálogosít (Lőcsei járási lt. Homonnai uradalom lt. Fase. A. nr. 11.), 1439-ben a Jánosiak (Szatmár m.) haszonvételekkel, taxis videlicet et dicis consuetis et extraordinariis. (Leleszi konvent orsz. lt. Acta anni 1439. nr. 21.) 1447-ben Kisvárdai Miklós egy birtokrészt zálogba véve jogot nyer az ott élő jobbágyokra census, collectas et taxas ordinarias et extraordinarias... inponendi et extorquendi (Dl. 55.343). 256 si ceteri nobiles et possessionati homines eorum iobagiones taxarent et huiusmodi taxam pro se exigerent, a zálogbirtokosok adinstar eorundem nobilium iobagiones. . . taxare et huiusmodi taxam pro se exigendi tollendique et levandi liberam habebunt facultatem. (Dl. 13.725.) 257 Dl. 13.705. 258 Megengedi neki, ut ipse, dum et quando ac quotienscumque voluerit, super populos et iobagiones, akik az elzálogosított uradalmakban élnek, adinstar aliarum
