Századok – 1957
Tanulmányok - Molnár Erik: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1
6 MOLNÁR BHIK ösztönük — és a magyar kommunisták felvilágosító munkája — annál inkább a Szovjetunió felé fordította, minél jobban gyalázták ezt a Horthy-korszak sajtóbérencei. A magyar kommunisták pedig az Októberi Forradalom tapasztalatainak fényében vizsgálták át saját forradalmi tevékenységüket, azokat a hibákat, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság idejében elkövettek. Eljött a második világháború, amely elhozta magával a német fasizmus és a Horthy-rendszer összeomlását. Amiben annyian reménykedtek a Horthyrendszer legsötétebb napjaiban is, ami volt úgy, hogy már lázálomnak látszott a kisebbhitűek előtt, valósággá lett. A szovjet csapatok megjelentek Magyarországon ós fegyvereik csapása alatt megsemmisült az a rendszer, amely a nemzeti ügy hamis zászlajába burkolta a grófok, bankárok, gyárosok érdekeinek kiszolgálását, a magyar dolgozók kíméletlen eltiprását. Es pár év alatt, a magyar munkások, parasztok és értelmiség legjobb fiai munkájának eredményeként, a magyar kommunisták vezetése alatt, létrejött újból a magyar proletárdiktatúra, a magyar nép hozzáfoghatott a szocializmus építéséhez. Az út nem véres polgárháborún át vezetett ide. A magyar nép ölébe hullott az Októberi Forradalom gyümölcse. Azért, hogy Magyarországon a proletárdiktatúra győzhessen, az orosz munkás- és paraszttömegek vére ömlött patakokban az októberi felkelést követő, könyörtelen polgárháborúban. Az ő áldozataik teremtették meg a szovjet hadsereget, amely Magyarországot felszabadította, a szovjet katonák vére hullott azért, hogy Magyarország felszabadulhasson. A felszabadulás utáni egész fejlődésünket, azt, hogy a szocializmus útjára rátérhettünk, a Szovjetunió felszabadító műve és a Szovjetunióval való szövetségünk biztosította, amely védelmet nyújtott az imperialisták intervenciójával szemben. A magyar proletárdiktatúrát, a magyar népi demokráciát az Októberi Forradalomnak és az Októberi Forradalom nagy alkotásának, a Szovjetuniónak köszönhetjük. Hogyan sáfárkodtunk a kezünkbe jutott lehetőségekkel? Tudjuk, hogy az ország vezetése súlyos hibákat követett el. Vétkezett a dialektika legfőbb szabálya ellen, amely azt kívánja, hogy a hely és az idő követelményei érvényesüljenek. Szükségszerűnek tekintette Magyarországon azt is, ami a Szovjetunióban csak valamikor volt szükségszerű és azt is, ami magában a Szovjetunióban is csak véletlen műve volt. Elkövette azt a hibát, hogy a hasznos tapasztalatok átvétele mellett a szovjet fejlődés hibáit is lemásolta, sőt eltúlozta ezekét. De azért ez hibái mellett is proletárdiktatúra volt, rendszer, amely a szocializmust építette, hatalom, amely nélkül a szocializmus nem épülhet fel, ügy, amelynek győzelméért a kommunisták legjava, ha kellett, életét is odaadta. Nagymértékben, ha egyoldalúan is, kifejlesztette az ország termelőerőit. Ezzel kiszélesítette azt az alapot, amelyen, ha gazdaságunk egyensúlyát helyreállítjuk, a termelőerők tovább fejlődhetnek és fejlődésük összekapcsolódhatik az életszínvonal gyorsuló emelkedésével. Az állam és a gazdaság vezetésére nevelte a munkások és a parasztok tízezreit, ha eközben a bürokratizmus módszereit alkalmazta is. Elterjesztette a kultúra igényét széles tömegekben, ha az az igény, amelyet ő maga a kultúrával szemben támasztott, nem is ütötte meg a követelményeket. Politikai ismereteket adott a tömegeknek, ha korlátozta is a politikai öntudat igazi iskoláját, á proletárdemokráciát. A hibák megbosszulták magukat. Amikor kijavításukra került a sor, a revizionisták ragadták magukhoz a vezetést. Amikor a revizionisták a
