Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
98 MÄLYURZ ELEMÉR tüzetesebb vizsgálatra méltónak.22 5 Oly terv, elgondolás kifejezőjének, amely merőben más elvekből indult ki, mint Hunyadi kevéssel előbb írásba foglalt programja, mert míg ez katonai érdekből mérlegelte a társadalmi tényezőket, vele szemben az állandó, folyamatos kormányzás feltételeit kívánta biztosítani. Vitéz János szerzőségére utal elsősorban az a hűvös fölény, amely szavakkal alig érzékelhető módon a magasból szemléli az országot. Más államok sorsától el nem választhatónak mutatja, tehát csak velük egyetértésben, támogatásuk felhasználásával tartja megoldhatónak védelmének kérdését. Kifogástalanul pontosak utasításai is, miként kell készen állani a diplomáciai tárgyalásokra, hogy azok lefolytatására, az egyezségek megkötésére az országgyűlés által megválasztott urak azonnal, mihelyt szükséges, útnak ndulhassanak. Különösen meglepő a higgadtság, amellyel Brankovics György szerfelett kényes és Hunyadival kapcsolatban tagadhatatlanul elmérgesedett problémájáról szól: A török ellenében az ország védelemre szorul, tehát a despota ügyére nagy gondot kell fordítani s reményt meg bizalmat önteni belé, hogy így meg lehessen akadályozni elpártolását vagy az országra kárt jelentő kiegyezését a törökkel. Ugyancsak Vitéz szerzőségéről tanúskodik az enyhe irónia, amellyel a pápai követről szók Ez ide érkezett a török kérdés ügyében — mondja tájékoztatóul —, és majd nekik is mesélni fog az apostoli buzgóságról.22 6 Utasítása hasonlóképpen illúzió nélküli és fölényes : Köszönjék meg serénységét, biztosítsák készségükről, bővebb válasz helyett azonban utaljanak azokra a követekre, akiket a cseh és osztrák urakkal kötött megállapodás értelmében egközelebbi gyűléseikből a pápához fognak küldeni.Nom tudjuk elképzelni, hogy Hunyadi vagy Magyarországon bárki világi kortársai közül ily reálisan tudta volna értékelni egy pápai követ működését. Az athleta Christi s más szép jelzőiiet ők meghatódott érzelmekkel hallották magukra vonatkoztatni. A kétkedés, vajon a pápai diplomáciának önfeláldozást dicsőítő és követelő szavai megegyeznek-e a római kúria tényleges magatartásával s a kiábrándulás szükségképpen később kellett, hogy felébredjen bennük, mint abban, aki közelről látta a gyengeségeket, mert önmagában is észrevette azokat.Ugyancsak az illúzióktól mentesség vezeti Vitézt akkor is, amidőn az ország belső helyzete felé 226 Vitéz szerzőségét és Várdai közreműködését az érdekeiket közvetlenül szolgáló pontok bizonyítják. Ezek királyi kívánságok alakjában így jelentkeztek : Item pro domino Waradiensi, qui cum domino rege magnas expensas fecit et facturus est, sallarium pro statu suo disponatur. Et quod ultra hoc reddantur sibi omnes proventus caneellaria secundum literas regias, quoniam dominus rex vult eum sccum specialiter remanere-Item de stato (facto ?) archidiaconatus de Kykellew, quem vult dominus rex, ut Stephanus doctor habeat et si episcopus repugnaret, protestatur dominus rex et dicit se revocare iuspatronatus sibi traditum (246. 1.). A küküllői főespercsség ügyének előzményei ismeretesek. A javadalomra Várdai királyi Idnevezés alapján emelt igényt, a beneficium azonban nem volt gazdátlan. Kaposi Miklós tartotta kezében, valószínűleg a püspök és a káptalan elhatározásából. Várdainak tehát ki kellett ezt szorítania stallumából. A királyi parancs, amely Kaposit javadalmának átadására szólította fel és megfenyegette, hogy vonakodása esetén Hunyadi lefoglalja azt, 1454. jan. 26-án már Várdai kezében volt. (Zichy okmt. XII. k. 236. 1.— 1454. febr. 15-én V. László Várdait küküllői főesperesnek nevezte. Ua. IX. k. 422. 1.). A jan. 26-i dátum bizonyossá teszi, hogy a királyi előterjesztések nem a januári országgyűléshez szóltak, amint Teleki is feltételezte (II. k. 324. sköv. 1.), hanem Fraknói helyes megállapítása szerint később kerültek megfogalmazásra. Fraknói hallgatással mellőzi a Várdai és Vitéz érdekeit szolgáló előterjesztéseket, noha azok az irat szerzőjének megállapításához döntően fontosak. (132. sköv. 1. ós Vitéz János esztergomi érsek élete. Budapest, 1879. 90. 1.) Ugyanő utóbbi könyvében sok téves állítás mellett helyesen tulajdonította az irat szerzőségét Vitéznek, később megjelent összefoglaló munkájában azonban már nem adott hangot felfogásának. 226 Et quia dominus legátus pro rebus venit Turoorum et narrabit diligentiam apostolicam. . . (246. 1.) A követ, Castiglione János paviai püspök már 1453 végén Prágában volt. (Fraknói V.: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, 1902. H.'k. 91. 1.)
