Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG YAK KENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 99 fordítja tekintetét. Felfogása ez : Ha van megkoronázott király, akitől a közvélemény elvárja, hogy külföldi segélyforrásaival is tegyen eleget kötelességeinek, és védje az országot, határai közt pedigá nyugalmat biztosítsa, akkor itthon meg kell adni számára alehetőséget, hogy hivatását teljesíthesse. Vagyis meg kell akadályozni, hogy nevében mások határozzanak fontos kérdések felől, a királyi bevételekkel pedig ne ő rendelkezzék. Kategorikusan kijelenti tehát, hogy a jövőben semmiféle, hatalmát érintő fontosabb ügyben más pecsét alatt, mint amely vele van — s ez a Vitéz őrizetében levő titkos pecsét —, rendelkezés nem adható ki s ha ilyen mégis napvilágot látna, az eleve érvénytelen. A királyi jövedelmek felől szintén csak ő intézkedhet. Végül a kormányzás egységének biztosítása végett kívánta néhány választott tanácsosnak oldala mellé rendelését, továbbá egy itthon működő nagyobb tanácsnak a megszervezését oly célból, hogy súlyos kérdések felmerülésekor, amidőn az országgyűlés összehívására nincs idő, ez hozza meg a döntéseket.22 7 A tanácskozás résztvevői a királyt elutasították kívánságával, hogy a bevételekkel rendelkezzék, az itthoni nagyobb tanács felállítását azonban helyeselték, sőt mindjárt összetételét és tagjainak számát is megállapították. Eszerint 18 tagú lesz és hat-hat főpap, főúr és köznemes fogja alkotni. A királyi előterjesztések kifejezetten nem kívánták köznemesi assessorok megválasztását. Ily vonatkozásban a jelenlevők elhatározása volt a döntő tényező. Akár országgyűlés, akár csak az előkelők egyszerű tanácskozása volt a színhely, mindenképpen jellemző a határozat. Az első esetben, amely mellett több a valószínűség, azt jelenti, hogy a megyei kiküldöttek kikényszerítették bebocsáttatásukat. az egész ország ügyeit intéző tanácsba, a második esetben úgy értelmezhetjük a fejleményeket. hogy az előkelők maguk is érezték: a tanács csonka volna köznemesek nélkül. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz, s éppen ezért jól mutatja a fejlődés fel nem tartóztatható irányát, A királlyal szemben tehát Hunyadi győzött, mert továbbra is az ő kezében maradtak a bevételek, -ugyanakkor azonban eddig élvezett különleges helyzete főkapitányi hatásköre megszűnt. A salamoni ítélettel, amely mellett a köznemesség javára szóló határozat még jellemzőbbnek tűnik fel, egyik fél sem volt megelégedve. Méltatlankodásának Vitéz a király nevében Garai Lászlóhoz május 1-én intézett levelében adott kifejezést.,22 8 kereken megtagadva a jövedelmekre vonatkozó határozat elfogadá-227 A prágai helyzetről, az ottani hangulatról jellemző tudósítást tartalmaz Ruedel János brassói plébánosnak Bécsből 1454. márc. 17-én városához intézett levele. Eszerint máre. 2-án Prágából jövet felkereste szállásán Hunyadi kancellárja, (Sári) Péter s bizalmasan közölte vele : Primo de serenissimo principe rege Ladislao, quomodo destitutus omni solatio Teutonicorum et Vngarorum in Praga quasi peregrinus in exilio reclusus et detentus existeret ita ut nunc nullus dominorum tarn de ducatu Austriae, quam etiam de regno Vngariae secum esset constitutus et sigillum inclusum in una ladula et sigillis munita iaceret. (Marienburg, L.J.: Kleine siebenbürgische Geschichte zur Unterhaltung und Belehrung. Pest, 1806. 215. I.) Teljesen egybevágnak ezzel a megfigyeléssel Aeneas Silvius hírei, amelyeket 1453/4 fordulóján számtalan levelében feljegyzett. Ezek szerint a csehek V. Lászlót maguknál akarják tartani s nem engedik ki országukból, amíg meg nem tanul nyelvükön beszélni és hozzá nem szokik a (sör)-iváshoz. Nunc per Bohemos regitur. Consiliarii regis Bohemi sunt et ministri omnes. (Wollyyi, IH/l.k. 385. sköv. 1.) Mivel Ciliéi ekkor, októberi bukása után, nem tartózkodott V. László környezetében, minden körülmény amellett szól, hogy a királyi előterjesztéseket valóban a magyar titkos kancellária fogalmazta meg s így azok nem Hunyadi iránt eleve ellenséges érzelmű pártnak a műve. 228 A levél kancelláriai jegyzete : Commissio domini regis in consilio Io. episcopus Waradiensis caneellarius. Lecta coram rege. (Urkunden, Briefe und Actenstücke zur Geschichte der Habsburgischen Fürsten K. Ladislaus Posth., Erzherzog Alberecht VI. und Herzog Siegmund von Österreich. Hrsgg. von J. Ohmel. (Fontes rerum Austriacarum. II. oszt. Diplomataria et acta. II. k.). Wien, 1850. 11.1. 7*
