Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

КВБЖКА 849 Varga János válaszában hangsúlyozta, hogy Jellacsics személyének részletes vizsgálata nézete szerint nem kisebbíti az udvar szerepét, viszont nem is csökkenti Jellacsicsnak, mint a reakció egyik fő, szeptemberben pedig legfőbb emberének történeti szerepét. Kossuth szerepének megítélésére vonatkozóan megállapította, hogy Spira a dolgozat egyes kiragadott idézeteiből vonta le fentebbi következtetését, holott egyéb helyeken a munka Kossuth szerepét — sem nem kisebbítve, sem nem hibásan felnagyítva — hanem a valóságnak megfelelően mutatja be. Görgey megítélését illetően azért nem tudja elfogadni Spira György kritikáját, „mert Görgey szeptemberi, október eleji szereplésében és tetteiben mégis csak pozitív szubjektumok domináltak, október végétől kezdve azonban mindjobban felszínre kerültek jellemének és nézeteinek egyébként túlsúlyban levő negatívumai". Hosszabb vitát váltottak ki a disszertációnak a parasztságra vonatkozó részei is. Spira György nem tartotta helyesnek azt, hogy a tanulmány úgy állítja be a parasztság felbomlását, „mintha ez a folyamat Magyarországon már 1848 előtt megindult volna, holott a parasztságnak ellentétes osztályokra szakadása csupán a jobbágyfelszabadítás után ment ós mehetett végbe". Varga János válaszában egyetértett azzal, hogy a felbomlás szélesebb síkon és viszonylag rövidebb idő alatt valóban a kapitalizmus időszakában történik meg, de a folyamat természetesen már a forradalom előtt megindult. Véleménye szerint a differenciálódás és felbomlás között nincs áthatolhatatlan fal, sem az egyik végét, sem a másik kezdetét nem lehet egy dátumhoz kapcsolni. A szegényparasztság aktivitásának okai kérdésében is vita alakult ki. Míg Spira György véleménye szerint a márciusban adott jobb lehetőségek, a jobb kereseti rendszer nagyban hozzájárult a parasztság aktivizálódásához, Varga János szerint ez csak mint perspektíva jelentkezett s mint ilyen nem bírt a tapasztalati tények erejével, nem lehetett döntő. A középnemességgel kapcsolatos problémakörben elsősorban akörül folyt a vita, hogy a középnemesség zöme mikor jutott el a békepártig. Varga János álláspontja az volt, hogy 1848 novemberében a középnemesség zöme békepártivá vált, Spira véleménye szerint viszont csak 1849 márciusában sorakozott fel a békepárt jelszavai mögé. A szerző kifejtette, hogy szerinte november-decemberben a középnemesség jelentős részének gondolkodásában kialakult a tűrhető kompromisszum felképzelése, tehát folyamatról és nem kialakult álláspontról van szó. Ezzel volt kapcsolatos Spira György azon észrevétele is, melyben megállapította, hogy Varga János szerint Görgey novemberben és decemberben nagyobb mértékben tolódik jobbra, mint a középnemesség zöme, később pedig helytelenül úgy beszél Görgeyről, mint a középnemessóg tipikus képviselőjéről. Varga János rámutatott arra, hogy a „Görgey magatartásában beállott változás azonos irányú a középnemesség nézeteiben bekövetkező változással". Görgey gondolatvilágát erősen tarkítják foglalkozásából, jelleméből stb. folyó vonások. Varga János Görgeyt a középnemesség tipikus képviselőjének tartja, „ezen belül pedig a közópnemesség különböző szempontok alapján elkülönülő típusai egyikének". Spira szerint a disszertációban feltalálható a nemesség idealizálásának nyoma is, mivel a pesti népnek a nemesség magatartására gyakorolt hatását nem hangsúlyozza ki eléggé. Varga János, midőn elismerte a pesti népnek e szerepét s megállapította, hogy azt munkájában sem tagadta, felemlítette azt is, hogy a nemesség magatartására nagy hatással volt a békés kiegyezés egyre jobban megmutatkozó lehetetlensége. A disszertációnak a hadseregre és az ellenforradalom támadására vonatkozó tézisei is vitát váltottak ki. Spira György szerint az ellenforradalom fegyveres támadását éppen Batthyány kompromisszumos politikája siettette, nem pedig az országgyűlés ismert szeptember eleji határozata, mivel már előzőleg elintézett tény volt Bécsben Magyarország megrohanása. Varga János rámutatott arra, hogy Magyarország megrohanása valóban már hónapokkal azelőtt elhatározott tény volt, mielőtt Batthyányék politikája bármiféle hatást gyakorolhatott volna, viszont a balratolódás is siettető tényezőként hatott. Mérei Gyula ellentmondást látott a disszertáció két állítása között ; a Teleki Ádám ós tisztikarának hazafiatlanságáról írottak ellentmondásban vannak a tisztikar nagyobbik, becsületes része visszavonulást ellenző álláspontjáról írottakkal. Varga János elmondotta, hogy az első esetben a seregek a Dráva és a Balaton közt állottak, a tiszteket ilyen esetben Csányi szerint nem lehetett volna harcbavinni, a második esetben viszont, mikor már Fehérvárról is visszavonultak — mikor már a sereg tisztikara több mint kétszeresére nőtt, nagyrészt hazafias elemekből — ellenezték a visszavonulást. *