Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

848 KRÓNIKA gyengeségei tükröződnek. Rámutatott arra is, hogy Kossuth pályájának megítélésében az ő és Ember Győző álláspontja közti eltérés abból adódik, hogy míg az opponens 1849 augusztusáig vizsgálta Kossuth pályáját, a disszertáció csak a reformkori Kossuthtal foglalkozik. Kossuth negatívumai viszont inkább 1848 márciusa után mutatkoznak meg, bár el kell ismerni azt, hogy azok bizonyos megnyilvánulásai már előbb is — csíraformában — kitapinthatóak. A disszertáció részletkérdéseivel kapcsolatban alig volt vita, a hozzászólók inkább egyes szempontokra hívták fel a figyelmet, egyes tételeket bővítettek ki, vagy támasztottak alá. így merült fel a Kossuthra gyakorolt külföldi hatás kérdése, mely azután Barta István hozzászólása nyomán a történeti személyekre gyakorolt külföldi hatás általában való elismerésének kérdésévé szélesedett. Barta István a disszertációhoz kapcsolódva rámutatott arra, hogy a reformkorszak nemzedéke olvasta a nyugati írásokat, ismerte a polgári átalakulás problematikájának kérdéseit, azokat a megoldási formákat, melyek nyugaton kialakultak és a nyugati elméleti történeti munkákban felbukkantak. Természetes, hogy nálunk az átalakulás szükségességét nem ezek a munkák mutatták meg a nemesség legjobbjainak, hanem a feudalizmus mélyreható válságának jelenségei ; de ahhoz, hogy milyen módon lehet változtatni ezeken a viszonyokon, a reformkor gondolkodói sokat merítettek abból a polgári ideológiából, amely nyugaton készen volt, csak olvasni és gondokodni kellett rajta. Ily módon szakítanunk kell azon vulgár-materialista állásponttal, mely eddig nem volt hajlandó elismerni a külföldi ideológiai hatások jelentőségét. A másik kérdés, amelyben azonban a vita folyamán nem sikerült teljesen közös nevezőre jutni, Kossuth vallásosságának a problémája volt. Ezzel mindkét opponens és majdnem valamennyi hozzászóló foglalkozott. Révész Imre véleménye szerint „Kossuth — éppúgy, mint legtöbb művelt nemesi és polgári kortársa — híve volt annak a minden hitfelekezeti és dogmatikai korláton, mindenfajta pietisztikus attitude-ön, főként pedig a misztika bármely történeti formáin felülemelkedő, deista szabadkőműves jellegű vallásosságnak, amely a felvilágosodás egyik öröksége volt, s amely az enciklopédista polgári materializmussal nem egy ponton érintkezett, de abban teljesen fel nem olvadott". Kosáry Domokos válaszában hangsúlyozta, hogy a maga részéről egyetért Révész Imre nézetének azon részével, mely Kossuth ún. „vallásosságának" korlátaira vonatkozik, olyan súlyos „megkötésekkel" azonban, hogy Kossuth világnézetét nem tudja vallásosnak nevezni. * Varga János disszertációja (Népfelkelő és gerillaharcok Jellacsics ellen 1848 őszén) az 1848 — 49. évi szabadságharc* témaköréhez kapcsolódik. Az opponensek véleménye szerint a fiatal történészeknek e korszakról írott művei közül e tanulmány kiemelkedik s meghaladja az átlagos kandidátusi disszertáció színvonalát. Fő érdemét anyaggazdagsága, a tények alapos elemzése, a dogmatizmussal való szakítás, stílusának világossága és színessége jelenti. A vita során igen jelentős nézeteltérés mutatkozott a szerző és az opponensek között az egyes történeti személyek portréjának megrajzolása tekintetében. Spira György véleménye szerint a disszertáció a személyiség bemutatása helyes módszerének alkalmazása közben hatalmasan felnagyítja Jellacsics szerepét, úgy tünteti fel, mintha Jellacsics „nem az ellenforradalom egyik képviselője, de megtestesítője lett volna". A Magyarország elleni támadásban elsődleges szerepet juttat Jellacsicsnak, ennek következtében arányeltolódás állt be, az udvar s a körülötte gyülekező reakció szerepe kisebbedik. A disszertáció nem tudott megszabadulni a Kossuth-illúziótól sem, túlértékeli Kossuth személyes hatását egyéb objektív tényezők rovására. Rámutatott Spira György arra is, hogy ugyanakkor amikor a disszertáció kimutatja, hogy Görgey, bár tipikus képviselője volt a középbirtokos nemesség jobbszárnyának, mégis fölötte egyéni úton jutott el a békepárthoz ós Világoshoz, nem mutatja be eléggé, hogy Görgeynek nem a népre támaszkodó, hanem népellenes nézetei voltak a dominálok. Megmutathatná a disszertáció, „hogy ugyanaz a Görgey, aki ezekben a napokban haditörvényszék elé állította az áruló Zichy Ödön grófot , ugyanekkor badbíróságot rendelt Zichy Ödön grófnak a népfelkelésben becsülettel résztvevő kálási volt jobbágyai ellen is, ha csak a kálási uradalomhoz tartozó ingó vagy ingatlan vagyonban kárt tenni merészeltek". * A vita teljes anyaga és Spira György viszontválasza megjelent a Hadtörténeti Közlemények 1955. III—IV. számában.