Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

KRÓNIKA 847 a további politikai fejlődésre gyakorolt hatását. Tilkovszky a nemzeti egység gondolatának erősödésében látja az 1831-es felkelés pozitív hatását. Azon három, egymással összefüggő tényező közül, melyeknek szerepük volt a felkelést követő politikai fejlődés kialakításában (a másik kettő a lengyel szabadságharc bukása s a bécsi udvarnak a magyar nemesség nemzeti ellenállásának felszámolására irányuló törekvése), nem lebecsülhető az 1831-es „kolera lázadás", mely a nemesség egy része előtt kétségtelenné tette, hogy a feudális jobbágy viszonyokat nem tarthatja fenn változatlanul. Így született meg a reformok általi nemzet-egyesítési politika. Az opponensek és hozzászólók, mikor elismerték a disszertáció érdemeit, hangsúlyozták azt is, hogy annak két fő mozzanatával nem tudnak egyetérteni. Kovács Endre és Hanák Péter arra mutattak rá, hogy Rapant jelen munkájával nagy fejlődésről tett tanúságot, lényegében a nép antifeudális harcának tekinti a felkelést, így nem érthetnek egyet a Tilkovszky által Rapant ról rajzolt képpel. Barta István a disszertáció utolsó fejezetével szállt elvi vitába, felvetve a reformkor kezdetének kérdését. Rámutatott arra, hogy „a reformkor kezdetét abban az időpontban jelölhetjük meg, amikor a feudális termelési rend egyre mélyülő válságának talaján kezd kialakulni a válság megoldásának ideológiája, s ez az ideológia a haladó ellenzéki program első csíráinak formájában hatni tud". Ez az időpont pedig nem 1831, hanem 1825, a Hitel megjelenésének éve. A számos felmerült részletkérdés mellett, melyeket itt nem áll módunkban ismertetni, meg kell említenünk Perényi József felszólalásának azon részét, mely — úgy véljük — történetírásunk — különösen fiatal történészeink — egyik általános hiányosságára hívta fel a figyelmet. E hiányosság az összehasonlító módszer elhanyagolásában jelentkezik. A disszertáció ugyanis nem vizsgálja meg az ugyanabban az időben lejátszódó ukrán és más kolerafelkeléseket. Tilkovszky Lóránt a bírálatokra adott válaszában az adatok hosszú sorával igyekezett bizonyítani, hogy Rapant a felkelésben résztvett parasztság jelentőségének rovására az azzal kapcsolatba jutó szegénynemesség szerepét helyezi indokolatlanul előtérbe. Barta Istvánnal vitatkozva kifejtette, hogy bár ő sem tartja 1831-et olyan döntő dátumnak, mely a reformkor kezdetét jelentené, azért véleménye szerint nem lehet elhanyagolni a kolerafelkelósnek a reformnemességre gyakorolt hatását. Elismerte azonban disszertációjának Perényi József által felvetett, az összehasonlító módszer elhanyagolásában megnyilvánuló hiányosságát. * Kosáry Domokos disszertációja (Kossuth Lajos politikai fejlődése ós küzdelmei az 1848-as márciusi forradalomig) Kossuth politikai útjának vázolása mellett természetszerűleg foglalkozott a korszak bonyolult társadalmi és gazdasági kérdéseivel is. A kandidátusi disszertáció keretei azonban szűknek bizonyultak ilyen sokoldalú téma feldolgozására, hiszen Kossuth reformkori tevékenysége igen széleskörű, az akkori összes főbb problémákra kiterjedő volt. Az opponensek és hozzászólók a disszertáció fő téziseivel általában egyetértettek. Ember Győző opponens azonban felvetette azokat a kérdéseket, melyeket a disszertáció nem tárgyal részletesen. A vita résztvevői és a disszertáns egyaránt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy e problémákat (pl. a termelőerők és termelési viszonyok összhangjának megbomlása, az árutermelés és tőkés termelés összefüggései stb.) egy, a témáról készülő nagyobb monográfiában kell részletesebben tárgyalni. Felvetődött a disszertáció vitáján a témára vonatkozó polgári történeti irodalom átfogó bírálatának, különösen Szekfü Gyula reformkorra és a reformkori Kossuthra vonatkozó nézetei kritikájának szükségessége. Ember Győző felvetette még azt a kérdést is, hogy vajon nem lenne-e helyesebb Kossuth pályafutását 1849 augusztusáig, tulajdonképpen a szabadságharc végéig egy monográfiában tárgyalni. Véleménye szerint ugyanis azok a folyamatok, melyeket Kosáry Domokos az 1848-as márciusi forradalomig kísért figyelemmel, tovább vezetnek, egészen a fentebbi időszakig. Rámutatott arra is, hogy a disszertáció szerzője midőn — nagyon helyesen — Kossuth osztályhelyzetéből indul ki, a pozitív jelenségeknél mindig azt keresi, hogy hőse hogyan és mennyiben tudta magát osztályhelyzetétől függetleníteni, ugyanakkor a negatív jelenségekkel kapcsolatban megelégszik azzal, hogy osztálykorlátaira utal, vagy azokat egyszerűen taktikával magyarázza. Ennek következtében Kossuthról az olvasó idealizált képet kap. Kosáry Domokos, Ember Győző megjegyzéseire adott válaszában, elismerte a disszertáció historiográfiai részének hiányosságait, figyelmeztetett azonban arra, hogy abban a polgári történetírás különböző iskoláit elemző kritikai irodalmunk általános