Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

846 KRÓNIKA volt hangolva a gyarmatpolitika legfőbb célkitűzéseivel, és az általa kifejtett ellenálláson a manufakturális fejlődés már a pénztőke és a belső piac hiánya miatt sem törhetett át. A disszertáció gazdag adatanyagát és elvi megállapításait az opponensek dicsérőleg ismerték el. Eckhart Ferenc néhány részletkérdés kivételével egyetértett a szerző megáüapításaival. Domanovszky Sándor helytelenítette a manufaktúra-korszak elnevezést, hiszen a XVIII. századra magyarországi viszonylatban éppen az a jellemző, amit a disszertáció is bizonyít, hogy ti. a manufaktúra nem tudott kifejlődni. Sokkal helyesebb volna a korszak megjelölését a gyarmati helyzethez kapcsolni. Ebben a tekintetben viszont kívánatosnak tartja a munka szerkezeti átcsoportosítását, annak a különbségnek megfelelően, mely a gyarmati gazdaságpolitikában a század első és második fele között éppen a szerző kutatásai alapján jól megmutatkozik. Végül rámutatott arra, hogy a disszertáció legfőbb hiányossága a gazdasági eszmék fejlődésének elhanyagolása, annál is inkább, mivel a századvégi haladó gondolatok számbavétele módosítaná azt a kedvezőtlen képet, melyet a szerző a hazai polgárságról rajzolt. A szerző válaszában védelmezte a „manufaktúra-korszak" elnevezést, mivel a manufaktúra, ha erőtlenül is, de jelentkezik a XVIIT. században és a fejlődés uralkodó tendenciáját képviseli, emellett a manufaktúra megkülönbözteti a XIX. századot a XVIII. századtól, a gyarmatrendszer pedig nem. Elismerte viszont a mű átszerkesztésének szükségességét a gyarmatosítás két fázisának megfelelően. A századvégi haladó irányzatok kérdésében azonban nem ért egyet az opponensi véleménnyel, mivel amilyen következetesen keresik a nemesség képviselői a gyarmati helyzetből való szabadulás útját, annyira hiányzik ez akkor még a polgári megnyilatkozásokból. A vita során Pach Zsigmond Pál osztozott Domanovszky Sándornak a periodizációra és a „manufaktúra-korszak" elnevezésre vonatkozó aggályaiban, mivel a XVIII. század vége nem jelenti egyszersmind a manufaktúra-korszak lezáródását. Ami viszont a gyarmatosítás fázisait illeti, a katonai gyarmatosítás brutális formája már a XVII. század második felét talán még erőteljesebben jellemzi. A belső piacra, a kereskedelmi < töke „forradalmiságára", valamint a „profitráta" fogalmának XVIII. századi alkalmazhatóságára vonatkozó helyesbítések után Pach Zsigmond Pál a századvégi szellemi fellendülés kérdésére tért át. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságpolitikai eszméket elsősorban mint a társadalmi fejlődés kifejezőit s csak másodsorban mint alakítóit kell értékelni, viszont a polgári elgondolásokat — melyeket a szerző haladáselleneseknek tekint — az adott helyzethez mérten kell megvizsgálni s akkor kiderül, hogy a Habsburg-gyarmatosítással való szövetkezés csak látszat. Kosáry Domokos hozzászólása ugyanebben az irányban vitte tovább a vitát. A századvégi reformtervek elemzéséből kiindulva, rámutatott arra, hogy a köznemesség programja magában foglalta a belső piac és az ipar fejlesztésének kívánalmait s ez megteremtette az objektív alapot a polgársággal való együttműködésre. Egyes polgári megnyilatkozások azt mutatják, hogy történtek lépések a köznemességgel való összefogás felé. Ha tehát az 1790-es évek mozgalmaiban nem is kereshetjük az öntudatos, harcos polgárság hangját, vannak jelek, melyek a gyarmati vámrendszer elleni polgári állásfoglalás érlelődését mutatják. A szerző záróválaszában fenntartotta nézeteit s hangsúlyozta, hogy a polgárság századvégi haladó szerepének gyér bizonyítékait nem szabad túlértékelni. * Történetírásunk régóta adós az 1831. évi ún. „kolerafelkelés" történetének tudományos feltárásával és feldolgozásával. Ezt a hiányt törekszik pótolni Tilkovszky Lóránt disszertációja (Az 1831. évi parasztfelkelés). Két évvel megelőzve Tilkovszky munkáját, jelent meg ugyané témáról Daniel Rapant szlovák professzor háromkötetes könyve (Sedlacké povstanie na Vychodnom Slovensku roku 1831, Bratislava, 1953, I—III, két kötet okmány, 1 kötet feldolgozás), így a disszertáció ehhez kapcsolódva s vele vitázva alapozta meg mondanivalóját. E tény a kandidátusi vitára is rányomta bélyegét, a vita elsősorban a Rapant-fóle koncepció helyes, ill. helytelen bírálatának kérdése körül folyt. Tilkovszky szerint Rapant a szegónynemesek haladó mozgalmának igyekszik feltüntetni a felkelést, a nép sorsa iránti teljes közömbösség jellemzi munkáját. Ebből következik, hogy tervszerű, a szegénynemesség által előkészített összeesküvésnek tekinti a „kolera lázadást". Tilkovszky disszertációja szerint a felkelés szegényparaszti, antifeudális jellegű, spontánul kitört mozgalom volt, melyhez a szegénynemesség azért csatlakozott, hogy annak segítségével állítsa meg gazdasági süllyedését. A felkelés történetének részletes ismertetése után elemzi a tanulmány az 1831-es eseményeknek