Századok – 1956

KRÓNIKA - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Makkai László—Szabolcs Ottó) 841

844 KRÓNIKA tetében kívánt és segített pontosabb, sokoldalúbb fogalmazásokat adni, Elekes Lajos viszont két alapvető kérdésben kívánta a disszertáció gondolatmenetének szabatossá tételét. Az egyik a majorsági gazdálkodás és az eredeti felhalmozás összefüggése, a másik a köznemességnek a centralizációhoz való viszonya. Ami a majorsági gazdálkodást illeti, Elekes Lajos véleménye szerint ez nem hordozza magában már létrejöttekor azokat a tendenciákat, melyek szükségképpen, „irreverzibilis módon" vezetnek el az eredeti felhalmozáshoz. Az allódium csak bizonyos körülmények közt válik az eredeti felhalmozás keretévé, ós ezeket a körülményeket kell pontosabban meghatározni. Pach Zsigmond Pál hozzászólásában azt a további megszorítást alkalmazta, hogy a „második jobbágyság" rendszere nemcsak kerete, hanem egyúttal korlátja is az eredeti felhalmozásnak. Ez a fejlődés dialektikája a kelet-európai sajátos feltételek között. Hasonló megszorítást tartott szükségesnek Elekes Lajos a köznemességnek a centralizációban vitt szerepét illetőleg, nézete szerint jobban kell hangsúlyozni ennek a társadalmi rétegnek a kétarcúságát. A szerző válaszában elismerte a javasolt megszorítások jogosságát, de csak addig a mértekig, amíg nem relativizálják magukat az alaptételeket, melyeket továbbra is fenntart. • Az eredeti felhalmozás magyarországi folyamatának egyik oldalával, a parasztság kisajátításával foglalkozik Szántó Imre disszertációja (A parasztság kisajátítása a dunántúli Festetics-birtokon 1711 — 1850). A szerző a parasztság kisajátításában különösen azokat a momentumokat emeli ki, melyek a falusi földközösség felszámolását jelentették : a közös földek nagyarányú megcsonkítását, az úrbérrendezés után pedig a regulációkkal kapcsolatos földelvételeket, majd pedig, mikor az eredeti felhalmozás mintegy csúcspontját éri el Magyarországon, a legelő-elkiilönzéseket és a tagosításokat, valamint az ezekkel a mozzanatokkal kapcsolatos parasztmozgalmakat. « A majorsági gazdálkodás problematikájával kapcsolatban arra igyekezett rámutat- i ni, hogy miként zajlik le az eredeti felhalmozás egy nagybirtokon a gyarmati viszonyok közepette. Arra az eredményre jutott, hogy míg a falusi termelők földtől való megfosztása jelentősen előrehaladt, ugyanakkor a nagybirtokos kezén nem halmozódott fel akkora pénztőke, mely lehetővé tette volna a bérmunka alkalmazását. Ezért a robotrendszer fennmaradt 1848-ig, s mikor bekövetkezett a jobbágyfelszabadítás, a Festetichbirtokon is jelentős munkaerő-kieséssel kellett számolni. 1848 előtt nem annyira bérmunkásokkal. illetőleg cselédséggel igyekeztek pótolni az elégtelen robotot, hanem haszonbéres, ún. beneficiátus munkaerővel, melyet úgy szereztek meg, hogy az allodiális földek egy részét parasztoknak adták megművelésre ledolgozás fejében. így a Festetichek gazdálkodása megrekedt a gyarmati agrárkapitalizmus lépcsőfokán. A jobbágyfelszabadítás után a Festetichek úgy próbáltak megküzdeni a robotmunkaerő kiesésével, hogy a robotkötelezettség fenntartásának átmeneti kísérletei után cselédség tartására tértek át s ezzel továbbléptek a kapitalizálódás útján. Az opponensi vélemények kiemelték, hogy milyen fontos probléma megoldását szolgálja a disszertáció. „A parasztság kisajátítása a magyar feudalizmus kora utolsó szakaszának nagy horderejű jelensége volt — mondotta Szabó István —. Jelentőségét, szerepót és lefolyását nagy vonásokban sematikusan ismerjük. E korszakból azonban a kisajátítás vizsgálatáról monografikus és analitikus tanulmány még nem látott nálunk napvilágot, pedig ilyen tanulmányok nélkül a kérdést, a kisajátítás tényezőit, lefolyását és méreteit, egyben pedig következményeit konkrétan és a maga mivoltában megismerni és felmérni nem tudjuk ... A szerző a folyamat tárgyalása során a majorsági gazdálkodás növekedésének és a jobbágyföldek elvonásának számos fontos kérdését vetette fel. A kérdések kifejtéséhez és megoldásához elsőrangú levéltári forrásanyagot volt módjában felhasználni. Fejtegetései során bőségesen utal, a marxista klasszikusok munkái és más irodalmi források mellett, a Festetich-levéltár forrásadataira. Mégis az a véleményem alakult ki, hogy a munka nem épül eléggé az adatok teherbíró alapzatára. Éspedig azért nem, mert az ömlesztett adattengerben alig akad olyan adat, mely statisztikai értéket tudna kifejezni, pedig az ilyenek a társadalmi és gazdasági élet jelenségeinek megbízható magyarázatánál nem nélkülözhetők. A majorsági gazdálkodás és vele párhuzamosan a jobbágy kisajátítás növekedése, a folyamat tartalma, erőssége, mérete csak úgy vethető igazán mérlegre, ha a folyamat rendszerezett és lehetőleg sokoldalú számokban fejeződik ki. Enélkiil a munka többé-kevésbé tájékozatlanságban hagy bennünket, egyrészről a megállapítások szilárdsága, egyáltalában ellenőrizhetősége