Századok – 1956

SZEMLE - Szekeres József: Kenyérért és szabadságért (Ism. Babics András) 828

828 SZEMLE Bár a szerző elvileg helyesen látja a hajdúvárosok lakóinak osztályhelyzetében bekövetkezett változásokat, minden igyekezete ellenére sem tárja fel világosan — éppen a kutatási terület szűk volta miatt —, hogy milyen rétegek alakultak ki a hajdúvárosokban s milyen volt azok egymáshoz való viszonya az idők folyamán. A hajdúság soraiban kétségtelenül végbement a társadalmi differenciálódás. Egyrészük megmaradt eredeti kiváltságai birtokában, másrészük elvesztette azt. Az is igaz, hogy nemesek költöztek e városokba, de ezek száma — eddigi ismereteink szerint — igen változó, nem egy esetben — pl Szalontán — jelentéktelen. Viszont nem egy helyen nagy tömegű zsellérnóp költözik be s ezek a beköltözöttek igyekeznek a közösség teljesjogú tagjaivá válni. Ez a kérdés eléggé bonyolulttá teszi a hajdúvárosok társadalmi képének megrajzolását, s éppen ez a kérdés, a beköltözötteknek nem egy esetben sikeres feltörekvése aztán azt eredményezi, hogy a nincstelenné vált hajdúk nem csak elöljáróikkal szemben viseltetnek ellenségesen, de a bevándorolt idegenekkel szemben is. (Erre is találhatunk példát többek között Szalonta történetében.) A 28. oldalon beszól a szerző a böszörményi „földosztásról". A földosztás végrehajtása úgy látszik nem történt közmegelégedésre. Vagy csupán Pipó és Szalai elégedetlenkedett ? Tudniillik, ha nem erről van szó, ha Pipó ós Szalai mögött elégedetlen tömeg állott, úgy érthetetlen, hogy Böszörményben semmi nem történik, sőt a vezetők is átmennek Szoboszlóra, hogy ott segítsenek Dórónak a mozgalom irányításában. Vagy ott — a hajdúkerület központjában — eleve lehetetlen lett volna lázadást szítani? Erre sajnos nem derül fény. A szerkezeti aránytalanság, a hiányos feldolgozás mellett súlyos fogyatékossága a munkának a kuszált, helyenként az érthetetlensógig zavaros kidolgozás. Pl. a mozgalom kirobbanásának okait szétszórva találjuk meg csupán, de hiába keressük annak alapos és világos kifejtését a harmadik fejezet első alfejezetében, ahol annak helye lenne. Nem egy esetben a kérdéssel össze nem függő bekezdések szakítják meg a gondolatsort, teszik nehézzé az összefüggések meglátását (pl. 26. 1.). Vagy pl. bemutatja a mozgalom három vezetőjét, Dórót, Halasi Fekete Lászlót ós Szalai Mihályt, s Szalai jellemzése után így ír : „Mellettük a másik (kiemelés tőlem) ! vezető egyéniség Pipó Mihály volt" (27. 1.). Igaz, az sem derül ki a legvilágosabban, hogy Dórónak milyen hibái voltak, s miért nem meri a szerző őt egyértelműen a mozgalom vezetőjének tekinteni. Nem mondja meg azt sem, hogy miért beszél 19 vezetőféléről s a felsorolásban nem is Dóró Istvánt említi első helyen, hanem Pipó Mihályt, aki Hajdúböszörményből jött át Szoboszlóra. Pedig az ítélet, sőt több idézet is határozottan arra enged következtetni, hogy kétségkívül Dóró volt a vezér, hiszen 1823-ban ő ad „a bor- i mérésre szabadságot minden hajdúnak" ós az ítélet is őt sújtja a legnagyobb büntetéssel. Nem egy helyen akadunk a dolgozatban pongyola, sőt érthetetlen megfogalmazásra. Pl. a 28. oldalon : „Az eseményekről említést tesznek a bocsájtkoznának vagy felismernék annak igazi osztály tartalmát, politikai célzatát." Nem mentes a dolgozat az egyes és többes szám hibás használatától sem. „Az autonóm hajdúvárosi szervezet fölött a XVIII. században királyi biztosok (commissarius regius) jelenik meg. . ." — írja a 14. oldalon. Nem egy helyen indokolatlanul elhagyja vagy használja a névelőt. A hibák felsorolásánál nem törekedtünk teljességre. Sajnos ennél sokkal, többet lehetne felsorolni, de éppen ezek a hibák s e dolgozat kell, hogy figyelmeztető legyen : a 1 helytörtónetkutatással foglalkozni óhajtók számára a jövőben minden támogatást biztosítanunk kell, de a lektorokat is gondosabban kell megválogatni. SZENDREY ISTVÁN SZEKERES JÓZSEF : KENYÉRÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT (AZ 1905. ÉVI PÉCSI BANYASZSZTRAJK) (Budapest, „Műveli Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó. 1955. 130 I.) Az 1905. július 4 —augusztus 2.8. között lezajló pécsi bányászsztrájk hazai munkásmozgalmunknak egyik jelentős eseménye. Szekeres József munkájában a délmecseki szénmezőket megszálló külföldi nagytőkés csoport, a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidóki kőszénbányavállalata bányászainak legnagyobb méretű sztrájkjával foglalkozik. A munka megjelenését nemcsak a sztrájk félévszázados fordulója tette kívánatossá, hanem az a történetkutatói szempont is, amelynek szolgálatában az egymás mellett élő népek életében végbemenő nagyjelentőségű események egyetemes kihatásait igyekszünk