Századok – 1956

SZEMLE - Gálos Rezső: Szentjóbi Szabó László (Ism. Benda Kálmán) 826

826 SZEMLE A néprajzi tanulmányok közül az egyik, Oláh Andor munkája, a népi homeopathiára vonatkozó adatok alapos összegyűjtésével rajzolja meg a Békés vármegyében pusztító „ragadós nyavalyák" történetét. Főleg XVIII. és XIX. század eleji adatok alapján vizsgálja a pestis- és kolerajárványok hatását, és az azok ellen alkalmazott népi gyógymódokat ismerteti. Figyelemre méltó megállapítása, hogy népünk egészségügyi kultúrája az osztrák gyarmatosítás következtében a XVII. században megrekedt. A parasztság ilyen vonatkozású elzárkózása, a hivatalos rendeletek visszautasítása tulajdonképpen az ellenállás egyik formája volt. Békés megye történetébe beleszövődik a nemzetiségek élete is. Ezek életének egy darabját mutatja be Tábori György : „A tótkomlósi szlovák asszonyok ihlickája" címmel. A dolgozatban a szerző a tótkomlósi asszonyok jellegzetes hajdíszének formáit, készítési folyamatát és készítőit mutatja be. Történelmi szempontból azért érdemel figyelmet e tanulmány, mert a népi viselet adott alapot a XIX. század 70-es éveitől kezdődően egy sajátos helyi ipar kialakulására és egyben a róla szóló ismereteket őrzi meg. A helytörténeti antológia megjelenése pozitív jelensége történettudományunknak. Dicséretes az a lelkes vállalkozás, mellyel, úgy hisszük, ezen egyik legjelentősebb ilyen vonatkozású publikáció megjelenését illetékesek biztosították. Elismerendő továbbá a nép őszinte szolgálata, mely a kötet minden lapjáról felénk árad. Örömmel kell megállapítani azt is, hogy e kiadvány mentes a dilettantizmustól ós ha nem is egyforma mértékben, de a tudományos igényesség jellemző a tanulmányokra. Bár rá kell mutatni arra, hogy egyes tanulmányok módszertani szempontból nem kielógítőek. Az állítások bebizonyítása, levéltári adatok feltárása is kívánni valót hagy maga után (a szerző pl. megelégszik a korabeli hírlapirodalomra való hivatkozással is), holott a helytörténeti kutatások értelmét ós értékét éppen az egyes kérdések részletező és alapos kidolgozása adja meg. Ezt különösen hangsúlyoznunk kell, ha a jövőbeni feladatok szemszögéből tekintjük át a kötet tanulmányait. IIANZÓ LAJOS 1 I GÁLOS KEZSÖ : SZENTJÓBISZABÓ LÁSZLÓ (Irodalomtörténeti Tanulmányok 3. sz. Budapest, 1955. l-i! 1.) A fiatal Gálos 1905-ben adta ki első tanulmányát Szentjóbi Szabóról ; ebben életrajzi keretbe foglalta azt a keveset, amit a költőről az irodalomtörténet tudott. Kutatásait azonban tovább folytatta, s az elsők között volt irodalomtörténészeink közül, aki a levéltári kutatások fontosságát felismerte. Ebben a szép kiállítású kis posthumus kötetében egy élet aprólékos adatgyűjtéséről ad számot. Mindeddig az irodalomtörténet alig tehetett mást, mint hogy Szentjóbi verseiből próbált következtetni emberi és politikai magatartására — Gálos biográfiájában most végigkísérhetjük fejlődésót, részletes, életének szinte minden jelentős állomására rávilágító adatok tükrében. A köznemesi származású Szentjóbi Szabó annak az értelmiségnek volt egyik kimagasló tehetségű tagja, mely a francia felvilágosodás irodalmán nevelődött, II. József uralkodása alatt jutott szóhoz, s a jozefinizmuson, majd a nemesi reformizmuson keresztül az 1790-es évek elején eljutott a polgári átalakulás szükségének felismeréséhez. Szentjóbi Szabó, aki 1790-ben protestáns vallása miatt ugyanúgy elvesztette állását, mint Kazinczy, számos megpróbáltatás és csalódás után 1794-ben a demokrata polgárokhoz csatlakozott. Részt vett a magyar jakobinus szervezkedésben (vezetői közül többen jóbarátai voltak) s a titkos társaságokba két új tagot toborzott. A jakobinus-perben halálra ítélték, az uralkodó bizonytalan ideig tartó fogságra változtatta az ítéletet, de börtönéből már nem szabadult ki többé. Alig félév múlva, 1795 októberében, 28 éves korában meghalt Kufstein várában. Gálos munkája egy ember életének aprólékos feltárásával fontos és tanulságos adatokat szolgáltat a XVIII. század vége magyar társadalmi és politikai viszonyainak megismeréséhez. Társadalomrajza ugyan helyenként elnagyolt, s végső következtetését, hogy 1794-re Szentjóbi Szabó nemesi reformerből polgári forradalmárrá lett, nem látjuk bizonyítottnak, a költő életpályájának megrajzolásával azonban hálára és elismerésre kötelezte nemcsak az irodalmárokat, hanem a történészeket is. BENDA KÁLMÁN