Századok – 1956

SZEMLE - Kőrös népe (Ism. Hanzó Lajos) 823

SZEMLIi 825 E hiányosságok különösen a XIX. századi fejlődés vázolásánál válnak jelentőssé. A szerző munkáját mindenféleképpen nehezítette a megye társadalmi fejlődésével foglalkozó tanulmányok hiánya és ez a körülmény felveti a Harruckern-birtok gazdálkodásának múlhatatlanul szükséges feldolgozását. Ugyancsak a XVIII. századba nyúlik vissza Maday Pál : „A Békés megyei jakobinusok pere" c. tanulmánya is. A szerző nyomon követi Réz József gyulai szemorvos felségárulási perének kibontakozását. A per tárgyalása világos. 1795-ben Kazay Mihály feljelentette Réz Józsefet, mert „Felséges Urunkat és Királyunkat Ferencz Őfelségét előttem a legnagyobb tolvajnak, gazembernek mondotta ós tartya ... és nem méltó arra, hogy éljen . . . ő volna az első, aki keresztül szúrná, hogy vesszen el". A vád alapján eljárás indult az orvos ellen és a vizsgálat alkalmával bebizonyosodott róla, hogy materialista felfogású és köztársasági érzelmű. Réz szervező munkát is végzett és egy latinul levelező ifjúsági csoportot is szervezett maga körül. A vádlott Spielbergbe került elítéltetése folytán, majd kiszabadulását követően a Fehér megyei Cece községben telepedett le, ahol lázító tevékenységét folytatta, és ezért ismét 4 esztendőre ítélték el. Azok az eszmék, melyeket Réz képviselt, a jakobinizmus jegyeit viselték magukon és így joggal tekinthetjük a Békés megyei jakobinusok egyik képviselőjének. A szerző hangsúlyozza, hogy az időbeli egybeesés ellenére sincsen a mozgalomnak kapcsolata a Martinovics-féle mozgalommal, hanem attól teljesen függetlenül keletkezett. Réz személyére először Zsilinszky Mihály hívta fel a figyelmet a fentebb idézett Bókósmegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyvében. Míg azonban Zsilinszky őt „hóbortos szabadelvűnek" nevezi, Maday a tudatos forradalmár képét igyekszik megrajzolni, aki a megye területén képviselte a jakobinizmust. A múlt század kutatója Réz itteni szerepének nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, míg Maday rámutat Réz haladó szerepére. A dolgozat témájának kifejtése részletező. A kérdést azonban kiterjedtebb forráskutatás alapján problémátikusabban lehetett volna felvetni, különösen akkor, ha a kor gazdasági és társadalmi viszonyaiba helyezi a szerző Réz tevékenységét. Igen fontos lett volna feltárni megyei vonatkozásban a jakobinizmus elterjedtségét, a Habsburg-ellenes mozgalmakat. Ezek ugyanis, ha időbelileg át is mennek a XIX. századba, de nyomon követik a francia polgári forradalom eseményeit. Ebben az időben a köztársasági mozgalomnak nem Réz az egyetlen megyei képviselője, hiszen jelentős szerepet játszik Skolka András is, aki a megyei pedagógusok szervezkedését akarta köztársasági irányba terelni. Érdekkeltő lehetett volna még Tessedik ós Hajnóczy Békés megyei kapcsolatait is feltárni, ezzel a kérdéssel kapcsolatos ismereteink teljesebbé válhattak volna. A kötet történelmi tárgyú dolgozatai között a legnyitottabb kérdést Mengyán György : „Achim L. András és az agrárszocialista mozgalom" c. cikke veti fel. A szerző ismerteti a magyarországi birtokviszonyokat, utalást tesz a nagybirtokok kapitalizálódására és rávilágít az agrárszocialista mozgalmak gyökereire, anélkül azonban, hogy konkrét helytörténeti adatokkal világítana rá a megyei parasztságnak a kapitalizmus viszonyai közötti helyzetére és az itteni nagybirtokok kapitalizálódására. Áchim L. András életére vonatkozó adatok ismertetése után tért rá a szerző a vezetése alatt álló mozgalom céljainak vázolására és a Népcgylet megalapításának ismertetésére. Nem kétséges, hogy az agrárszocialista mozgalom további fejlődésére nagy hatással volt e szervezet kibontakozása (1903), mely 1906-ban Magyarországi Független Szocialista Parasztpárttá lett. Ez a szervezet az agrárproletárok, szegényparasztok pártja volt, de találunk soraiban iparosokat, értelmiségieket is. A tanulmány további felépítése három évszám köré csoportosul : 1906-ban tették közzé a párt programját, mely jelentős demokratikus kívánságokkal lép fel. 1908-ban tartják meg a békéscsabai kongresszust, melyen a fennálló rendszer megszüntetésének útját keresték a résztvevők, s amely a nemzetiségekhez való közeledés egyik jelentős állomása. Végül a harmadik évszám 1911, Áchim meggyilkolásának éve, mely egyben mozgalmának elhalását és a forradalmi hullám ellanyhulását is jelentette. A szerző az eddigi ismeretek rendszerezésének szándékával lépett fel. Magát a kérdést nem vitte előre. Korjellemző adatai jórészt ismertek és csak általánosak. Áchim tevékenységét plasztikusan állította az olvasó elé, de a korrajz szegényes és hiányos. E tanulmány akkor éri el rendeltetését, ha vitaindító összefoglalás szerepét tölti be ós kiindulópontjává lesz a további Áchim-kutatásoknak. Maga a tárgy éppen jelentős összefüggései révén (pl. a parasztság helyzete a kapitalizmusban, nemzetiségekkel való együttműködés, magyar és nemzetközi munkásmozgalommal való kapcsolat) válik rendkívül fontossá és a további kutatás számára érdekkeltővé.