Századok – 1956

SZEMLE - I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631—1648)—(Ism. Bánkuti Imre) 796

798 SZEMLE Az árutermeléssel kapcsolatban vannak Makkai László tanulmányának olyan kitételei, amelyekkel nem lehet egyetérteni. Ezek szerintem abból származnak, hogy a szerző nem tesz elég világos különbséget az árutermelés és a tőkés gazdálkodás között, holott ezek nem azonosítható fogalmak. A tanulmányban található ilyen kijelentés félreértésekre adhat okot : „Kapitalista csírákról csak akkor beszélhetünk jogosan, ha a majorsági árutermelés és bérmunka viszonylag fejlett fokát tudjuk kimutatni" (63. 1.). E megállapításban ott rejlik a hiba, hogy a majorsági árutermelés, a bérmunka és a kapitalista csírák fogalmai közé a szerző egyenlőségi jelet tesz, holott ezek egymást nem fedő fogalmak. Lényeges része a bevezetésnek az, amelyik a Rákóczi-birtokokon kifejlődött munkamegosztást vizsgálja, mert ezen keresztül úgyszólván egész Erdély és Északkelet-Magyarország gazdasági fejlődésére fény derül. Mindenekelőtt megállapítható, hogy csak helyi jellegű piacokról lehetett szó, amelyeket azonban már az áruforgalom bizönyos szálai fűztek össze. Varinak természetesen olyan területek, amelyek munkamegosztás szempontjából messze kiemelkednek, ilyen elsősorban a Hegyalja, ahol országos méretben is a legjelentősebb szőlőművelés folyt, vagy az Alföld keleti szegélye, ahol fejlett volt a juhtenyésztés. Az adatok azt is bizonyítják, hogy Erdély gazdasági élete elmaradottabb volt Magyarországénál. Ezért jelentős az erdélyi központosítás szempontjából a 7 vármegye megszerzése Bethlen Gábor, majd I: Rákóczi György alatt, viszont túlzottnak tartom azt a megállapítást, hogy az erdélyi centralizáció „alapfeltétele a Felsőtiszavidék viszonylag fejlett árutermelése és előrehaladott társadalmi tagozódása volt" (46. 1.). Végezetül röviden tekintsük át a forrásanyagot és annak kiadási módszerét. Szerencsés és helyes, hogy Makkai László a forrásanyagot szelektálta, a kevésbé fontos részek szövegét összevonta. Különösen kiemelkedő a bevezető tanulmány módszere, amely statisztikai táblázatok összeállításával tette igen áttekinthetővé az egyes kérdések megvilágítását szolgáló, roppant fáradsággal összegyűjtött anyagot. Ezek a számok természetesen igen nagy mértékben relatív értékűek, de így is jól használhatók. A kiadott forrásanyag zöme urbárium és az egyes birtoktestek inventáriuma, amelyek roppant gazdag anyagot szolgáltatnak történészek és néprajzzal foglalkozók számára egyaránt. Fény derül a kiadott anyag gazdag adatai alapján nemcsak a termelőerők korabeli állapotára a mezőgazdaságban (1. pl. a sárospataki uradalom inventáriumát 1635-ből, 241 — 243. 1. stb.), hanem a termelés menetére, a termelt gabonafajták milyenségére is. Bőségesen kapunk adatokat a XVII. századi nagybirtokon élő parasztság szolgáltatásaira, terheire, a földesúr jövedelmeire, a nagybirtok gazdálkodására, igazgatására. Általában a XVII. századi nagybirtok élete valósággal megelevenedik előttünk a kiadott forrásanyag nyomán. De mindennél sokkal fontosabbak a — szinte kimeríthetetlen mennyiségben található — adatok, amelyek a parasztság életét, mindennapi munkáját, helyzetét, terheit mutatják be. Xemcsak a magyar parasztság, hanem a román és kárpátukrán, valamint a szlovák parasztság története szempontjából is fontos Makkai könyve, hiszen a Rákóczibirtokok a Felvidéktől egészen a fogarasi földig behálózták egész Kelet-Magyarország területét. Ezek az adatok a XVII. századi, a második jobbágyság virágzása idején élő parasztság nyomorúságos életét elevenítik meg : az árutermelés következtében szinte a végsőkig fokozott földesúri kizsákmányolást, a parasztságot végletekig nyomorgató robotot és egyéb terheit. Kitűnik a Rákóczi-birtokok gazdasági irataiból a parasztság termelőmunkájának szóles skálája : a parasztság nemcsak földmíveléssel, hanem a legkülönbözőbb ipari munkával is foglalkozott, ellátva az egyes várakban az ipari szükségleteket (pl. Fogaras, 1. 490. 1„ Munkács, 1. 336. 1. stb.). A kiadott forrásanyag tehát nemcsak a mezőgazdaság és parasztság, hanem az eddig szintén elhanyagolt magyarországi ipartörténet egyik igen érdekes fejezetére is fényt derít. Ezzel azonban korántsem merítettük ki az adatok felhasználhatóságának felsorolását. Éppen csak utalunk a mezőgazdaság történetének olyan fontos fejezeteire, amelyek bő megvilágítást nyernek a forrásanyagban, mint pl. az állattenyésztés, a méhészet, a szőlőművelés stb. Ugyancsak találhatunk adatokat a jobbágyság rétegződésére, a különböző jogi helyzetben levő paraszti rétegek helyzetére, terheire. Összefoglalóan általában megállapítható, hogy a kiadott forrásanyag kimeríthetetlen kincsesbánya a második jobbágyság virágzásának időpontjában élő parasztság életének, termelőmunkájának, a XVII. századi nagybirtok gazdálkodásának tudományos kutatása szempontjából. A könyv végén található szójegyzék, amelyben a kevésbbé ismert műszavakat ós kifejezéseket találjuk, szintén megkönnyíti az olvasó munkját, a színes térkép pedig jól szemlélteti nemcsak a Rákóczi-birtokok elhelyezkedését, hanem kialakulását is.