Századok – 1956

SZEMLE - I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631—1648)—(Ism. Bánkuti Imre) 796

796 SZEMLE amely visszavárja őt és a független kuruc-Magyarországot. Rákóczi életének e befejező szakasza nagy erővel tárja az olvasó elé a tanulságot : a fejedelem éppen azzal lett minden időkre a magyar élet részese, hogy távol tartotta magát a XVIII. századi Magyarország rabságba fulladó életétől ; s ellenkezőleg : a Habsburg-uralom vállalása egyértelmű lett volna erkölcsi halálával — a Károlyi Sándorokhoz hasonlóan —, a nemzet eljövendő életéből való kihullásával. Várkonyi és Köpeczi láthatólag nagy szeretettel, mély átéléssel vázolják fel a fejedelem alakját. Ez a Rákóczinak méltán kijáró tisztelet azonban nem teszi őket elfogulttá irányában. Ahol cselekvésében, magatartásában hibát látnak — s ilyen nem egyszer akad —, ott szépítgetés nélkül bírálják őt. A szerzők joggal mutatnak rá többízben is a fejedelem osztályhelyzetéből fakadó ingadozásaira ; előfordul, hogy befolyásolhatósága, erélytelensége miatt kell elmarasztalniok. Bírálatukat mindannyiszor jogosnak, hitelesnek érezzük, mert tudjuk, hogy e megállapításokra is a szabadságharc féltése vezeti őket. így telítődik meg Thaly hústalan-vértelen Rákóczi-mitosza igaz emberséggel, az élet valóságával. S ki vonná kétségbe, hogy a nép oldaláról, Ady szellemében ábrázolt Rákóczi összehasonlíthatatlanul több tanulsággal szolgál, mélyebb tartalmat rejt, mint Thaly megálmodott hőse? Mértéktartás és arányérzék — e két erényben foglalható össze legtömörebben a könyv írásművészetének jellemzése. A munkából valami olyan természetes közvetlenség árad, amelynek az olvasó esetleges érdektelensége és közönye nem sokáig állhat ellen. Várkonyi és Köpeczi a legmagasabbrendű élvezetet tudják nyújtani : az olvasás örömét, s ez — valljuk meg — történetírásunkban ma még ritka érdem. Nem szaporítjuk a szót! Erről a könyvről nem ismertetést kell olvasni, ezt a könyvet végig kell olvasni! Úgy hisszük, hogy a könyv elolvasása után mindenki osztani fogja véleményünket : történetírásunknak friss, életerős hajtása született, amely a nagy kuruc szabadságharc 250-ik évfordulóján méltó emléket állít a magyar történelem nagy alakjának, II. Rákóczi Ferencnek. BENCZÉDI LÁSZLÓ I. RÁKÓCZI GYÖRGY 111 НТО К AIN AK GAZOASÄGI IRATAI (1631 — 1648) Sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta : Makkai László (Rudapest, Akadémiai Kiadó. 1954. 6110 1. 1 térképmelléklet) Bátran állíthatjuk, hogy Makkai László könyve történeti irodalmunk egyik legsikerültebb gazdaságtörténeti forráskiadványa. Jelentőségét növeli tudományos aktualitása is, hiszen az árutermelés feudalizmuskorabeli szerepének és különösen a kapitalizmus kezdeteinek vizsgálata lényegében még előttünk .álló feladat. Makkai könyve két részre oszlik. A bevezető tanulmányban a szerző egyrészt I. Rákóczi György hatalmas birtok-komplexumának kialakulását vizsgálja, másrészt értékesíti a könyv második részét megtöltő forrásanyag adatait. Ez a módszerében különösen jól sikerült és nem egy elméleti következtetésében is. elfogadható bevezetés rendkívül sok problémát vet fel, ami könyvének egyik pozitívuma. Ezen kérdések közül csak azokat ragadjuk ki, amelyek lényegesebbek, vagy — véleményem szerint — vitathatók. Makkai László bevezetőjének középpontjába az egyik legfontosabb problémát : a mezőgazdasági árutermelést állítja, igen helyesen. Ë kérdés megvitatására először is a jobbágyság földdel való ellátottságát veszi tüzetes vizsgálat alá és megállapítja, hogy a Rákóczi-birtokokon a jobbágyok óriási többsége, átlagban (de helyenkénti nagy eltéréssel) 80 — 90%-a telkes jobbágy volt-A majorsági földfoglalások ezen a helyzeten jelentéktelenül változtatnak : ezek „csak helyenként jelentettek súlyosabb veszteséget a jobbágyok számára, általános földszűkét nem okoztak" (37. 1.). Másutt pedig ezt állapítja meg Makkai : „Rákóczi György birtokain csak uralkodásának végefelé kezd bekövetkezni az a fordulat, mikor a jobbágynak földdel való ellátása helyett a földtől való megfosztására való törekvés léphetne előtérbe, azaz megindulhatna az eredeti tőkefelhalmozás tulajdonképpeni folyamata. (N. B. : a következtetés önmagában nem helyes — В. I.) Arra, hogy Rákóczi György maga rálópett-e erre az útra, nincs semmiféle adatom" (67. 1. kiemelés tőlem — В. I.). Ha ehhez hozzávesszük a XVTI. századi gazdasági utasításokat, melyek túlnyomó többségében a földesurak a jobbágyok számának növelésére törekszenek,1 akkor levonhatjuk azt a.