Századok – 1956

SZEMLE - Köpeczi Béla—R.Várkonyi Ágnes:II. Rákóczi Ferencz (Ism. Benczédi László) 792

792 SZEMLE fogva, a Kemény által tett erőfeszítéseken túlmenően mennyire lehet alkalmas gazdaságifolyamatok vagy sokoldalúbb helyzetkép bemutatására, hiszen ez feldolgozást igények Kellő mértékben találunk iratokat a kötetben a nemzetiségi és munkásmozgalom történetének közös határterületére, a magyarországi nem magyar nemzetiségű munkás-és parasztmozgalmak tárgykörére is. Helyes mértéktartással, csupán eddig még nem közölt iratokat mutat be, a munkásmozgalom történetének iratgyűjteményében már kiadott iratokra (egy-két elkerülhetetlen fontos részlet kivételével) csak utalást találunk. A magyar és a nemzetiségi munkás- és parasztmozgalmak ösztönös vagy tudatos nemzetközisége, az osztályelnyomás elleni közös harc kialakulásának mozzanatai, a hatósági szervek brutális fellépése, a szlovák és cseh munkásság szolidaritása, a nemzetiségi radikálisértelmiség tétova próbálkozása a munkássághoz való közeledésre — képezi ezeknek az iratoknak fő mondanivalóját. A XIX. század végén a dualista rendszer válságtünetei egyre élesebben mutatkoztak meg. Az iratgyűjtemény II. kötete a nemzetiségi kérdés vonatkozásában sokoldalúan mutatja be ezt a magyar uralkodó osztályok számára egyre süppedékesebbé, egyre forróbbá váló talajt. A felszínt, a milleniumi évek látszólag ereje teljében viruló „magyar hegemóniáját" és „kultúrfölónyét", a magyar uralkodó osztályok látszólag megingathatatlan hatalmi rendszerét, amely a nemzetiségek szociális helyzetén segíteni képtelen, amely számára a kultúrpolitika azonos a magyarosítás politikájával, a hazaszeretet a magyar hegemóniával, amely hovatovább megszüntetve minden nemzetiségi jellegű szervezetet, intézményt, egyedül csak a szuronyokra támaszkodva tudja fenntartani magát, megvédeni vélt igazát. De az iratok megmutatják az ébredező népet is, az első szervezeteit létrehozó soknemzetiségű munkásosztályt, a véres csendőr sortüzekben a nemzeti és nemzetek közötti munkás és paraszt összefogás gondolatára lassan ébredőparasztságot, a XX. század nagy forradalmainak főszereplőit. Az iratok II. kötete tudományos életünk kiemelkedő eredménye s szerkesztője megérdemli, hogy a sorozat további köteteinek kiadásában tudományos és kiadói szerveinktől minden támogatást elnyerjen. TÓTH EDE KÖPECZI BÉLA—K. VÁRKONYI ÁGNES: II. RÁKÓCZI FERENC (lludnpesf, „Művelt Nép'' tudományos és ismeretterjesztő kiadó. 1955. 507 1., 121.) Kevés alakja van a magyar múltnak, aki történelmi cselekvésben, emberi nagyságban olyan magaslatokat ért el, mint a kuruc szabadságháború „vezérlő fejedelme" : II. Rákóczi Ferenc. Lehettek, voltak is történelmünkben, akik államférfiúi képességben, hadvezéri tehetségben felülmúlták őt, de erkölcsi tisztaságban, néphez és hazához vah> hűségben mindmáig olyan tökéletes példakép ő, akihez hozzáadni, akár a legcsekélyebbet is, bizonyára nehéz. Akadnak korok, amikor egy nép leginkább múltjából olvashatja ki a jövő bíztatását. S ha semmi egyebet nem köszönhetnénk a fejedelemnek, csupán azt, hogy a halálát követő korok ínséges évtizedeiben erőt és bíztatást adott a hozzáfordulóknak — már akkor is a nemzet legnagyobbjai sorában kellene kijelölnünk helyét. Mindez ma már oly természetesen hangzik, hogy szinte attól kell tartanunk, kihívjuk magunk ellen az elmarasztaló ítéletet : közhelyekkel kezdjük. Pedig hát, ha jobban meggondoljuk, mindezideig nem rendelkeztünk olyan Rákóczi-életrajzzal, amely a nagy fejedelem alakját túlzásoktól és torzításoktól mentesen örökíti meg; sőt jól emlékezhetünk, hogy a XX. század egyik legnagyobb port felkavart vitája is éppen II. Rákóczi Ferenc történelmi értékelése körül bontakozott ki. Nem tagadható, hogy a régebbi történészeknek, elsősorban Thaly Kálmánnak halhatatlan érdemeik vannak a kuruckor levéltári anyagának felkutatása és közzététele terén, az viszont a legjobb akarattal sem állítható, hogy a feltárt forrásanyag feldolgozásához kellő szemléleti tisztázottsággal, biztos tájékozódó képességgel ültek volna hozzá. S ami igaz a kuruckorról szóló történetírás egészéről, az természetesen érvényes a fejedelem alakjának megformálására is ! Miről is van hát szó? A múlt századvégi, századforduló körüli s XX. század eleji történetírás Rákócziértékelése egy alapjában téves ellentétpár szélsőségei között ingadozott. Az egyik oldalon állt Thaly Kálmán kétségtelenül jó szándókból fakadó, de végletesen eltúlzott nemesi kuruc romantikája, a másik oldalon — Thaly működésének ellenhatásaként is — a Rákóczi