Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
78 KOK HART FERENC körülmény forog fenn, hogy a helytartótanács elnöke a fővádlott és a többi vádlottal együtt ugyanazzal a váddal terheltetik. Ezért nagyon is meg kell gondolni, hogy az ő belátására legyen bízva az előadók kiválasztása. A parasztok jelenlegi általános panaszainak elintézése a magyar királyság részére a legfontosabb ügy. Ezek sikeres elintézésétől függ az ország jelenlegi és jövőbeni java és az államnak ezen alapuló jövedelme." Mivel a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a „helytartótanácsnál a szavazatok többsége a földesurak mellett és a parasztok ellen, valamint az udvarnak idevonatkozó szándékai ellen foglalt állást", azért az ügy tárgyalását olyan kezekbe kell letenni, melyektől üdvös elintézést lehet várni. Olyan bizottságot kell tehát alkotni, amelyben ha kisebbségben is, de vannak az udvar szándékainak előmozdítói, Kogy azután végeredményben az udvar dönthesse el a kérdéseket. Az uralkodó nevezzen tehát ki bizottságot, mely inkább volna az udvarhoz kötve, mint a helytartótanácshoz és annak szándékait valósítaná meg.2 7 Ilyen megfontolások után nevezte ki a királynő Brunswick Antal kancelláriai tanácsost királyi biztosnak a legizgatottabb megyékbe, Vasba, majd Zalába 1766. január 16-án.2 8 Ez már egy hónap múlva jelentette Neny » útján közvetlenül a királynőnek, hogy százakat, ezreket nyugtatott meg, és ez a nyugalom tartós is lesz, ha a földesurak tisztjei szigorúságukkal nem forgatnak fel mindent. Bizonyára némi túlzással írja, hogy a parasztok „egész reményüket és bizalmukat a királyi kegyességbe helyezik", és „egyhangúlag jelentik ki, hogy készek még életüket is őfelségéért kockára tenni".29 Hogy a királyi biztos értett ahhoz, hogy a lázongó, túlnyomórészben német, Vas megyei jobbágyokat ő, a pozsonyi származású polgár, lecsillapítsa, órákon át tárgyalva velük, és hogy bennük a bizalmat a királynő iránt növelje, azt a Batthyányak levelei is megerősítik.3 0 Amit Brunswick Vas megyében elvégzett, azt elintézte Bécsben gróf Blümegen Henrik államminiszter, aki a királynő megbízásából tárgyalt a Vas megyei mozgalom vezetőivel, Krámer Jánossal, Talkner Mihállyal és egy Tóth nevű paraszttal, aki bizonyára a magyarnyelvű jobbágyokat képviselte e hármas küldöttségben. E vezetők nem kerültek, mint a kancellária javasolta, statáriális bíróság elé, hóhér kötelére,31 hanem szabadon mentek fel Bécsbe, ahol az uralkodó legfőbb tanácsadói tárgyalásba bocsátkoztak velük, mint azt Mária Terézia sajátkezű soraiból tudjuk, melyeket az államtanács javaslatára írt rá. Ebben Borié más tanácsosok egyéb javaslatai mellett azt ajánlotta, hogy egy miniszter beszéljen a parasztok küldötteivel, intse őket nyugalomra, és fenyegesse meg a legsúlyosabb büntetéssel, ha a jövőben is engedetlenek lennének. Brunswickra kell bízni, kiket fogasson el, és külön bizottságot kell kiküldeni, amely a parasztok egyre halmozódó panaszai ügyében az elintézésnek általános elveit megállapítsa, és ebbe a bizottságba bizonyos személyeket is ajánlott. A királyné maga e sorokat írta az államtanácsi aktára: „Helyes. Blümegen gróf közben beszélt ezekkel az emberekkel, tehát fogja tudni, mit kell még hozzátenni (tudniillik a javaslatokhoz — E. F.). 27 Á. T. 1765 : 2394. Borié véleménye. 28 Vörös K., i. m. 349. 1. 29 Brunswick levele 1766. febr. 17. Alte Kabinets Akten. 30 József érsek 1766. jan. 24. és Ádám 1766. jan. 20. Nenyhez, uo. 21 Vörös K„ i. m, 321. 1.
