Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 79 de egyet sem szabad elfogatni."3 2 Ki is küldte a javasolt bizottságot : Blümegen elnöklete alatt tagjai Eszterházy Ferenc gróf kancellár, Fekete György gróf alkancellár, Farkas és Végh kancelláriai, Cothmann Antal és Balogh László helytartótanácsi, Stupan és Borié államtanácsosok voltak.33 A bizottságnak január 29-én tartott első ülésén, amely már fontos javaslatokat tett a robot dolgában, azonban nem Balogh, hanem Kempelen tanácsos vett részt.3 4 Kétségtelen, amire Vörös Károly már rámutatott, hogy az úrbér rendezést lépésről-lépésre, a parasztság egyre növekedő elégületlenségének hatása alatt valósította meg az udvar.3 5 A parasztok mozgalmának terjedése megijesztette az udvart látogató nagyurakat. Kifejezetten Dózsa idejének visszatértétől féltek. Csak a katonai beavatkozás mentheti meg őket. Ezt a félelmet használta ki az udvar, hogy akaratát, a parasztok ügyének rendezését a magyar urak ellenzésével is keresztülvigye. Egyébként annak biztos tudatában voltak Bécsben, hogy minden mozgalmat le tudnak verni. Az államtanácsot egy Pozsonyban 1766. április 19-én kelt vészkiáltás foglalkoztatta, arról ,,a veszélyes válságról, mely néhány megyében mostanáig fennáll". A királynő — mondják a „reflexiók" — kegyesen gondoskodott a parasztok panaszainak orvoslásáról és amit a megyei hatóságok elmulasztottak, urbáriumok készítését rendelte el. De mily váratlan az eredmény! Míg a parasztoknak a királynő igazságot igyekszik szolgáltatni, mennyi jogtalanságot követnek azok el a földesurakkal szemben. Zala és Vas megyékben, ámbár az ítj úrbérrendezést kihirdették, a parasztok engedetlenek maradtak. Behatoltak a földesurak jószágaiba, azok gabonáját, borát maguk hasznára fordították, a majorsági földeket lefoglalták, a földesurak erdeit pusztítják, nagy károkat okoznak. Az elfogott felbujtókat a katonaság kezéből kiszabadították, és ámbár Brunswicknak a királynő nevében végzett unszolására, a körülbelül 4000 emberből álló tömeg feloszlott, az engedelmességet földesurainak mégis megtagadja, részükre semmit sem teljesít, semmit sem dolgozik. Ennek veszélyes következményei már a szomszédos megyékben, Somogyban, Baranyában és Veszprémben is kezdenek mutatkozni, ahol pedig szelídebben bántak a földesurak jobbágyaikkal. Mi lesz, ha a mozgalom Felső-Magyarországra is átterjed, ahol nincs elég föld a telekállomány (constitutivum) kiadására?! Hát még ha áttér jed a,,tiszántúli népre, amely mindennél inkább szereti a szabadságát"! Csak meg ne ismétlődjenek Dózsa korának eseményei! Az egyetlen megoldás a katonaság beavatkozása az alispánok utasítása szerint. A királynő rendelje el, hogy fejvesztés terhe mellett adózzanak a jobbágyok a megyei hatóságok készítette urbáriumok szerint, s ezt a katonai hatóságok is hirdessék ki a népnek azzal, hogy az engedetleneket elfogják.38 A magyar urak és a tisztviselők „ismert kegyetlensége" jobbágyaikkal szemben, akikről mint adózókról az államnak gondoskodni kell, csak nemrég volt megfontolás tárgya az államtanácsban.3 7 32 „Piacet. Graf Blümegen hat indessen mit disen Leuten geredet, 'also wird er wissen was beizusetzen wäre, aber keine zu arrestiren." 33 Á. T. 1766 : 184. 34 Á. T. 1766 : 241. 35 I. m. 352. s köv. 1. 30 Á. T. 1766 : 1096. 37 Á. T. 1766 : 713 Brunswick 1766. márc. 12-i felterjesztésével kapcsolatban.
