Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 77 Isten, a természet és a törvény földesúri hatalomnak vetette őket alá, a jobbágyi tiszteletet és hódolatot szemük előtt tartva a főmagasságú hercegnek, az ő legkegyesebb uruknak és tisztjeinek a köteles engedelmességet tanúsítsák és a földesúri jogokba beavatkozni ne merészeljenek." Egyszersmind felhatalmazták a földesurat, hogy az urbáriumot e határozatok alapján többi falvaiban is bevezetheti.2 2 A közölt perek tartalmához és az ezekben hozott döntésekhez bizonyára hasonlók voltak a többi uradalmak székein lefolyt perek is. A megyékben, sőt a helytartótanácsnál sem sokat változtattak egy-egy nagyúr székén megállapított urbáriumon, és késlekedtek is elintézésükkel. Már 1766. január 8-án, miután a kancellária királyi utasításra jelentést tett a helytartótanácsnál elintézett perekről,2 3 az uralkodó elégedetlenségét fejezte ki a perekben követett eljárással szemben. Ezt állapította meg : ,,Ez a közlés tudomásomra szolgál ; mivel azonban ebből kiderül, hogy az úrbéri ügyeket a megyéknél éppúgy, mint a helytartótanácsban nem a kellő rendben tárgyalják meg, a kancellária világos szabályzatot dolgozzon ki, hogy miként lehetne ezekben az ügyekben megfelelő rendet bevezetni és azokat hatásosabban siettetni."2 4 Az államtanácsban méltán ütődtek meg azon, hogy épp azoknak a nagyuraknak az uradalmaiban volt a legtöbb visszaélés, volt a legnagyobb a kizsákmányolás, akik az udvarnál, így a helytartótanácsnál és a kancelláriánál is a legnagyobb befolyással bírtak. Az ő uradalmuk székein hozott döntéseken a kormányszékek ritka esetben változtathattak. Tudjuk, hogy a Batthyányak Vas megyei uradalmaiból indult ki a jobbágyok forrongása. Mikor 1766-ban Batthyány Ádám németújvári uradalmainak urbáriumát felterjesztette a magyar kancellária, az államtanácsban megállapítást nyert, hogy a tárnokmester „majdnem valamennyi túlkapást elkövette, amelyek más uradalmakból csak részletekben voltak hallhatók". Batthyány azt állítja urbáriumai és kétszázéves gyakorlat alapján, ,,hogy ő alattvalóit naponta és tetszése szerint kötelezheti robotra és távolabbi fuvarra".2 5 Ez szolgáltatja, azoknak a megismétlődő és csak nehezen lecsillapítható mozgalmaknak a hátterét, amelyeket Vörös Károly részletesen ismertetett, azzal a megállapítással, hogy az udvar nem számított azoknak oly széles, » Déldunántúlra is átcsapó kiterjedésére.2 6 A királynő nem ijedt meg semmiképpen sem a magyarországi mozgalmaktól. A hétéves háború befejezése után elég katonai erő állott az országban rendelkezésre, még sokkal nagyobbarányú megmozdulás leverésére is. De felhasználta az udvar a mozgalmat arra, hogy szembehelyezkedve a nagybirtokosokkal, rendkívüli intézkedéseket tegyen, hogy a magyar hatóságok mellőzésével, illetőleg befolyásuk csökkentésével vigye nyugvópontra a jobbágyság kérdését. í<xv akarta elérni poli. tikai eel]at, a jo adóalap biztosítása mellett a népszerűség megszerzését és növelését a jobbágyok tömegei előtt. Még Batthyány Lajos nádor, a helytartótanács elnöke életében, 1765-ben a királynő egyik legfőbb tanácsadója véleményében olvassuk : „Az a különös 22 Eszterházv hercegi levéltár fasc. E. No. 1. 0. L. 23 Á. T. 1765 : 2884. 24 Á. T. 1765 : 2931. 25 Á. T. 1766 : 1417, Stupan véleményéből a kancellária június 3-i felterjesztésére. 26 I. m. 324. és köv. 1. A zalai parasztmozgalmakról 1. Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a gróf Festeticsek keszthelyi ágának birtokain. (Bpest,Művelt Nép Kiadó. 1954. 69. s köv. 11.)
