Századok – 1956
VITA - A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA - Józsa Sándor: A kínai történettudomány általános helyzetéről; feladatairól és néhány problémájáról 741
A KÍNAI TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL, FELADATAI liŐL 745 Az újkori történet periodizáliÍMÚnnk problémája Kína újkori története az 1840 —42-es ópiumháborúval veszi kezdetét, és az 1919" május 4-i antiimperialista-antifeufiális mozgalom kirobbanásáig tart. Ebben a kérdésben egyetértenek Kína történészei. Kína ugyanis 1840-ig teljesen feudális ország, és a külföldi agresszív kapitalista hatalmak ereje még nem tudta megingatni a bomlásában is hatalmas feudális birodalmat. Az 1840—42-es ópiumháborúban Anglia, a többi akkori nagyhatalom erkölcsi támogatásával, a katonai agresszió útjára lépett, és Kína ebben a háborúban teljes vereséget szenvedett. Nyilvánvaló, hogy ez a tény fordulópontot jelentett Kína sorsának további alakulásában. Nem volt többé sérthetetlen világbirodalom, hanem a győztes, kapzsi hatalmak prédájává vált. Az idegen, materiális és szellemi behatolás azután lépésről lépésre felborítja a kínai társadalmi-gazdasági rendet, és Kínát fokról fokra félfeudális, félgyarmati országgá alakítja. Ezt Mao Ce-tung különböző munkáiban szintén aláhúzza. Felmerül a kérdés, hogy ez a rendkívül bonyolult és Kína társadalmi, gazdasági arculatát gyökerében átformáló, mintegy 80 éves korszak milyen szakaszokra bontható. A régi újkori történelemkönyvek a császárok uralkodását vették egy-egy szakasz határkövének, majd 1911-től, a császárság megdöntésétől, egy-egy uralomrajutott militarista tábornok helyettesítette a császárt. Ez a módszer természetesen tarthatatlan, mert így az idegen agresszióval és a kínai feudalizmussal egyre keményebben szembeforduló kínai nép forradalmi megmozdulásai nem kaphattak méltó figyelmet. Hiányzik ezekből a könyvekből még a kínai kapitalizmus fejlődésének és a külföldi kapitalizmus Kínára gyakorolt hatásának elemzése is. Bizonyos újkori történeti munkák, beleértve azokat is, amelyek a marxista osztályelemzés módszereivel próbálkoznak, a periodizálást szintén figyelmen kívül hagyják. Egyes kiragadott fontos eseményekkel foglalkoznak ugyan, de elhanyagolják azok történelmi előzményeit és következményeit. Ugyanakkor az újkori történeti könyvekben túlteng a politikai történet, a társadalmi-gazdasági és kulturális szempontok pedig csak szerény helyet kapnak. Hu Sen cilckében rámutat arra, hogy az osztályharc a történelmi korszakfelosztás mércéje. Az újkori kínai társadalom sajátságos átmeneti társadalom. Nem teljesen feudális, és még kevésbé kapitalista jellegű, ún. félgyarmati-félfeudális társadalom. E társadalom vizsgálatánál különös figyelemmel kell kísérni az imperializmus agresszióját, és ennek a feudalizmussal kialakuló reakciós szövetségében beállott változásokat. De nem lehet egyoldalúan az agresszió szempontjait figyelembe venni, mert az agresszióval szemben kifejtett népi ellenállás elhanyagolása megint csak a burzsoá történetszemlélet hibás nézeteihez vezetne. Bár a periodizációs vita még nem zárult le, azt leszögezhetjük, hogy Kína újkori történetében három nagy forradalmi fellendüléssel találkozunk. Az első az I860 —64-ig tartó világviszonylatban is legnagyobb méretű Tajping parasztforradalom. Ennek kirobbanásánál némi szerepet játszott már az ópiumháború utáni külföldi behatolás, amely elmélyítette az amúgy is erősen kiéleződött osztályellentéteket. A fő ellenség azonban a mandzsuk képviselte feudális hatalom. A másik nagy fellendülés 1900-ban, az ún. boxer-lázadásban érte el tetőpontját. Az imperializmus erre az időre már mélyen behatolt Kínába, és Kína félgyarmati, félfeudális jellege már kialakultnak mondható. Az osztályharc nemzeti, imperialistaellenes harcba csap át. A harmadili nagy forradalmi fellendülés az 191 l-es polgári demokratikus forradalom, amelyben a kibontakozó gyenge burzsoázia ugyan megdönti a mandzsu uralmat, de ereje már nem elég ahhoz, hogy a következetes polgári demokratikus reformokat is végre tudja hajtani. A Tajping forradalom leverésére alakul ki először az imperializmus és a feudalizmus szövetsége, amely olyan mértékben erősödik, amilyen mértékben nő a népi tömegek forradalmi ellenállása. A feudalizmusra mért csapás gyengíti az imperializmus kínai befolyását és megfordítva, hiszen egyik sem létezhet a másik nélkül. Minden ilyen csapás befolyással van Kína történetének alakulására, s ezért e három nagyjelentőségű forradalmi fellendülés kell, hogy mércéje legyen az újkori történelem fő szakaszokra való bontásának is. Л kapitalizmus kibontakozásának problémája Bár az újkort a kínai történelemben 1840-től számítjuk, ez korántsem jelenti azt, hogy a kínai társadalom az ópiumháború előtt teljesen megmerevedett feudális társadalom lett volna, melynek állapotát a kívülről jövő agressziós erők változtatták meg teljesen. A kínai történészek előtt álló fontos feladat, hogy megvizsgálják a kapitalizmus bontakozó csíráit az ópiumháború előtti Kínában. Maga Mao Ce-tung is különös
