Századok – 1956

VITA - A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA - Józsa Sándor: A kínai történettudomány általános helyzetéről; feladatairól és néhány problémájáról 741

744 JŐZSA SÁNDOR lélektani hatást gyakorolt, hogy sokáig nem lehetett megszüntetni. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek ellenére még mindig bőven maradt anyag, amely összegyűjtésre, rendezésre és feldolgozásra vár. Folyamatban van a Központi Levéltár megszervezése is. Levéltáros szakképzés azonban sohasem volt Kínában. így a levéltár szervezésével egyidőben a Népi Egyetemen 1952-ben létrehozták a levéltáros szakot is. Aspiránskópzés Kínában A különböző szervezési feladatok ismertetése során kell megemlítenünk az aspiránsképzést, amely az 1955. augusztus 31-én az államtanács által jóváhagyott kormányrendelettel hivatalos formát nyert. Ezzel vetették meg a rendszeres aspiránskópzés alapjait, mert bár az ország felszabadulása óta nagyszámú fiatal lépett a tudományos munka területére, nem volt kialakult szisztematikus aspiránskópzés. Átmeneti megoldásnak számítható ezt megelőzőleg a Népi Egyetem és több más egyetem aspiránsképzése. A felszabadulás után ugyanis rohamléptekkel indult meg a kulturális építés is, melynek keretében számos új egyetemet, főiskolát szerveztek, s ezeket el kellett látni megfelelő számú, szakképzett tanerővel. Ennek érdekében két-három éves kurzusokon folyt az aspiránsképzés. Az aspiráns az utolsó évben szakdolgozatot is készített, de munkamódszere még inkább átmenet volt az egyetemi tanulmányi munka és a tudományos kutató munka között. Az innen kikerülő, végzett aspiránsok az egyetemifőiskolai oktatásban, részint a tudományos kutatásban elég jól mcgállták helyüket. A tudományos követelmények fejlődésével azonban az aspiránsképzésnek ez a módja idejétmúlttá vált, és meg is értek a feltételek az egész Kínára kiterjedő egységes aspiránsképzés kidolgozására. A Kínai Tudományos Akadémia 1955-ben vett fel először, egyelőre még kis számban, történész-aspiránsokat is. A tervek szerint az Akadémián kívül még egyéb tudományos intézmények, egyetemek is foglalkoznak rendszeres aspiránsképzéssel, sőt az egyetemeken működő oktatóknak 5 éven belül el kell készíteniök kandidátusi disszertációjukat. Az új aspiránsrendszer többé-kevésbé hasonlít a miénkhez. Az ideiglenes rendelkezés az aspiráns tanulmányi idejét azonban egyelőre négy évben állapítja meg. Az első két évben az aspiráns a kötelező vizsgákon vesz részt, a harmadik év elejétől kezdve dolgozik disszertációján. A történész-aspiránsok egy részének feladata az újkori kínai osztályviszonyok alakulásának tanulmányozása lesz. Л kínai feudalizmus kialakulásának problémája A kínai történészek között folyó tudományos viták közül a kínai feudalizmus kialakulásának problémáját emhtjük elsőnek. Az ún. ázsiai termelőmód hívei azt a téves álláspontot vallják, hogy a keleti öntözéses, rizstermelő társadalmak kívül esnek a Marx és Engels által felvázolt fejlődési kategóriákon, sem a rabszolgatartás, sem a feudalizmus általános törvényei nem érvényesek reájuk. Ez a nézet helytelen, mert képviselői elfeledkeznek arról, hogy a termelőviszonyok Marx és Engels által felvázolt öt alaptípusát sohasem találjuk meg tisztán. Valóban Kínában akár a rabszolgatársadalom, akár a feudalizmus tanulmányozásánál, de az új és legújabbkori problémák tanulmányozásánál is az általános európai formáktól eltérő sajátosságokat találunk. Ebből azonban azt a következtetést levonni, hogy Kínában nem is volt rabszolgatársadalom, vagy a feudalizmus kezdetét a kínai rabszolgatársadalom bizonyos eltérő sajátosságainál fogva a rabszolgatársadalomban keresni téves, antimarxista felfogás. Ez a csoport a feudalizmus kezdetét már a Sang-Jin dinasztia idejére, az i. e. 2205 — 1765 időre teszi. A történészek egy más csoportja, amelynek fő képviselői Cien Po-can, Lü Csen-jü már jóval későbbre, az i. e. 1766 — 1122 Cso dinasztia idejére teszi. Ez az álláspont már sokkal valószerűbb. A harmadik, leginkább elterjedt álláspont szerint a kínai feudalizmus kezdetét a Cso-Cin dinasztia idejére, az i. е. 1122 —i. u. 221 időre kell tenni. Erre az időre esik a központosítottmonarchia kialakulása is. Mao Ce-tung szintén ez utóbbi álláspontot tartja helyesnek. A probléma azért bonyolult, mert a kínai rabszolgatartó korban valóban feudális vonásokkal is találkozunk. A földmagántulajdon ugyanis igen korán kialakul, és ez szétfeszíti a patriarchális viszonyok kereteit. A rabszolga-rabszolgatartó viszonyok mellett a feudáhs viszonyok is létrejönnek. A vita még korántsem mondható eldöntöttnek. Csak a források tömegének feltárása és marxista feldolgozása teszi majd lehetővé, hogy ebben a kérdésben megnyugtató választ kapjunk.