Századok – 1956

VITA - A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA - Józsa Sándor: A kínai történettudomány általános helyzetéről; feladatairól és néhány problémájáról 741

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA A KÍNAI TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÁLTALÁNOS HELYZETÉRŐL, FELADATAIRÓL ÉS NÉHÁNY PROBLÉMÁJÁRÓL* E sorok írója több évet töltött Kínában, főleg Pekingben. Módjában volt néhány történeti intézet működését, egyetemek, levéltárak életét megismerni. Ő maga Kína újkori és legújabbkori történetét tanulmányozta, nem mélyedhetett el abban a vitában, amely a kínai feudalizmus periodizációja kapcsán kialakult. Beszámolójában arra törekszik, hogy a kínai történettudomány szervezeti és elvi kérdéseiről adjon képet — természetesen korántsem lépve fel a teljesség igényével. A kínai történettudomány helyzete a felszabadulás előtt Az imperializmus és a feudalizmus kettős igája alatt a régi Kína elmaradottsága nemcsak gazdasági téren, hanem a kulturális élet minden területén, így a történettudomány terén is megmutatkozott. A kínai történetkutatásban még a pozitivista irányzat sem bontakozhatott ki széles méretekben, éppen Kína félgyarmati, félfeudális helyzete miatt. Érthető tehát, hogy a források nagy részének összegyűjtése és levéltári rendszerezése sem történt meg, és e feladatok elvégzése nem kismértékben a mai kínai történészekre vár. A történettudomány szempontjából sem mellékes körülmény az, hogy Kína már több mint egy évszázad óta a különböző nagyhatalmak szabad vadászterülete volt. Ez Kína kulturális életében is erősen éreztette hatását. A kultúrkémek tömege lepte el a félgyarmati Kínát és a tudományos kutatás leple alatt felbecsülhetetlen értékű művészettörténeti és történeti leletet, forrásanyagot vittek ki az országból, s ma ezek az angol, francia, japán, amerikai stb. múzeumok ldncsei közé tartoznak. Ugyancsak az utolsó száz évben Kína a különböző kapitalista-imperialista hatalmak marakodásának színtere volt, ami több háború kitörésére vezetett ; csak a jelentősebbeket említve, két ópiumháború, kínai—francia háború, kinai—japán háború, boxer, lázadás stb. Az imperialista hatalmak barbár pusztítást vittek véghez a kínai tömegek között, és a műemlékeket, a császári palotai levéltárt sem kímélték. A legutóbbi hosszú polgárháború során is sok értékes történeti forrásanyag pusztult el — Csarig Kaj-sek e téren is teljesen kiszolgálta az amerikai igényeket. E körülmények természetesen nem teremtettek kedvező légkört a kínai tudomány fejlődése számára. A kínai tudomány fejlődésének második fő akadálya a feudalizmus volt. A feudális jellegű vizsgarendszer egyik fő gyengesége éppen abban keresendő, hogy a vizsgákra készített tudományos dolgozatok elbírálásánál a fő súlyt nem annak tartalmára, hanem a merev szabályok közé szorított formára, a holt irodalmi nyelvben való jártasságra helyezték. Ha a dolgozatban valami új, reformgondolatokra csábító eszme volt, akkor írója nem nyerhette el a mandarin címet, így állhatott elő az a fonák helyzet, hogy a kínai történelem nem egy kiválósága, mint a Tajping állam vezetője, Ilung Sziu-Csüan megbukott ezen a vizsgán. A reformmozgalom vezéralakja Kang Jou-véj pedig csak álnéven tudta megszerezni a mandarin címet. Az európai polgári forradalmak, főleg az 1789-es nagy francia forradalom hullámai a feudális Kínába késve és elcsendesedett formában, a XIX. század végére jutottak el, de hatásuk a tudományos életben mégis érezhető. Az 1898-as reformmozgalom megbukott ugyan, de bukása ellenére sem volt teljesen meddő próbálkozás. A reformmozgalom bizonyos vívmányait (főleg a közoktatás terén elért reformokat) a császárság sem volt képes többé eltörölni. Főleg európai—amerikaimintára egyetemeket kezdtekszervezni, amelyeknek sorát a Pekingi Egyetem nyitotta meg, s ezt követte több más egyetem megalaku* A tanulmány 1956 tavaszán kószült.