Századok – 1956

VITA - Benda Kálmán: Bónis György Hajnóczy-könyvéről 736

740 BENDA KÁLMÁN <iott neki. 1794 tavaszán ezeknek az egyre gyarapodó elégedetleneknek állt az élére Martinovics. Átvéve céljaikat, azokat végleges formába öntötte és szervezetet adott a mozgalomnak ; ez utóbbi, a mozgalmi szervezkedés, már valóban az ő műve volt. — Nem kívülről hozta tehát az eszméket, és azoknak Hajnóczy elveivel való összhangja, melyre Bónis is felfigyelt, nem véletlen egyezés, hanem meggyőző bizonyítéka annak, hogy a magyar viszonyokkal különben is csak felületesen ismerős Martinovics elveit részben Hajnóczy alakította. Kár, hogy Bónis nem vizsgálta meg a forradalmi kátékban foglaltakat ebből a szempontból. — Sokat sejtet pl. az, hogy a nemességgel való együttműködés gondolata, mely a Reformátorok Társasága szervezetének életrehívásában öltött testet, Martinovicsnál a Hajnóczyval való megismerkedés után merül fel először. Mindezt tudva, hitelt adhatunk Hajnóczy börtönben tett kijelentésének, hogy Martinovicsnak ő volt a sugalmazója. Ez pedig azt jelenti, hogy politikai jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogy Bónis feltételezi. Ezekután nyilvánvaló, hogy elsősorban nem „higgadt tudós", hogy nem „csak játszott a tűzzel", s talán nem is csak „az uralkodó osztály megrémítésére emlegette a forradalmat" (141. 1.). Hajnóczy az 1790-es évek legnagyobb koncepciójú magyar politikusa, a polgári átalakulás egyik legkövetkezetesebb harcosa volt. Törekvéseit nem tudta győzelemre vinni, de Kossuth méltán látta benne és eszmetársaiban a maga elődeit, „azon eszmék hajnalának pacsirtáit", melyeknek félévszázad múlva ő és a márciusi fiatalok adtak testet (Századok, 1877. 772. 1). BENDA KÁLMÁN