Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
730 TOLNAI GYÖRGY Az ipari forradalom, a gyors gyáripari fejlődés eszközeit a jobbágyságot és az ipari termelést egyaránt felszabadító polgári forradalom teremtheti csak meg. S különösen áll ez a paraszti iparokra, amelyek a jobbágyra — és annak alacsony életszínvonalára — épített iparágakat képviseltek ; amelyek gyors fejlődését a városokban még mindig uralkodó céhi iparok akadályozták ; amelyek belső piacát a külföldi verseny mindinkább kisajátította. Mégis a gyáripari fejlődés csírája az ország egyetlen területén már a forradalom előtti időszakban is megtalálható volt : a kettős fővárosban, Budapesten. A kereskedelmi tőke itt már több területen állandó jelleggel ipari tökévé alakult, s ez alól nem kivétel — még ha nem is áll első helyen — a paraszti jellegű iparok néhánya sem. A textilipar körében, mint ismeretes, a kereskedelmi tőke főleg a kék- és színfestő műhelyek körül csoportosult ; a fejlődés törvényei szerint a gépi nagyiparnak is elsősorban ezen a területen kellett jelentkeznie. S valóban, az óbudai Goldberger Sámuel festőműhelye még a forradalom előtt ténylegesen gyárüzemmé alakult, korszerű gépekkel és száznál több munkással.23 A paraszti jellegű iparok sorában a mezőgazdasági iparok is jelentős fejlődést értek el 1848 előtt. Mindenekelőtt a malomipar, amely a tőkés, gőzerőre berendezett Pesti Hengermalomban már elérte a gyáripari fokot, — betetőzéseképpen az e korban még egyrészt ló-meghajtású szárazmalmok (jelentékeny mértékben házi használatra termelő) s másrészt az árutermelő vízimalmok paraszti iparának. Ide lehet még sorolni néhány pesti szesz- és ecetgyár gépesített üzemét, mint amelyek megközelítik a gyáripari fejlődés fokát. S ezzel tulajdonképpen le is zártuk a forradalomelőtti paraszti jellegű gyáripari fejlődós ismertetését Pest-Budán. Összefoglalva a forradalomelőtti korszak Magyarországának paraszti iparűzésére vonatkozó adatait, megállapítható, hogy a gyarmati állapotban tartott ország paraszti árutermolése ugyan elégséges volt ahhoz, hogy a falusi háziipart felbomlassza, és ezzel belső piacot teremtsen az ipar számára, de arra már nem volt elégséges, hogy a tőkés ipari fejlődést biztosítsa. A forradalomelőtti paraszti ipar fejlettségi övezeteit Fényes adatainak összegezése révén — az egyes vármegyék ipari főjellegzetességei alapján — az alábbiakban állítottuk össze : Országrész A háziipar felbomlása (1. fok) Az ipari kisáruterm. (2) A keresk. tőke behatolása (3) A paraszti manufakt. (4) A gyáripar (5) Az összes megyék száma Értékelés2 4 övezetét képviselő megyék száma Az összes megyék száma Dunántúl 2 6 3 2 13 2.4 Duna-Tisza köze . 1 1 1 3 3.3 Tiszántúl 5 9 1 — — 15 1.7 Szlovák Felvidék . 3 2 6 4 — 15 2.7 Kárpátukrán Felv. Horvát-Szlavónia 3 4 2 1 — — 4 6 1.5 1.3 Összes megyék . . %-ban. 17 30 20 36 12 21 6 11 1 2 56 100 2.2 Erdély (kb.)25 %-ban 50 30 10 10 100 1.8 50 30 10 A fenti számokból — amolyekről korábban már megírtuk, hogy csak hozzávetőlegesek — mindenesetre kiviláglik az, hogy Magyarországon a forradalom előtti időszakban a falusi háziipar teljesen felbomlóban volt és a paraszti ipar terén a legáltalánosabb fejlettségi fok a kisárutermelés volt. A tőke már behatolt a falusi iparba, amennyiben a megyék ötödrészében a kereskedelmi felvásárló tevékenység, tizedrészében az ipari tőkés (manufaktúra-) tevékenység folyt és a fővárosban a gyáripari fejlődés nyomai is jelentkeztek. Lásd : Mérei, i. m. 285. 1. stb. 84 Megfelel az egy övezetbe tartozó megyék értékátlagának, lia e megyék értékét fejlettségi fokuk jelzőszámával (a zárójelbe foglalt számmal) vesszük egyenlőnek. így minél magasabb az értékszám, annál magasabb az átlagos fejlettségi fok is. " Nyilván nem tévedünk sokat, ha — Kőváry adataira támaszkodva — Erdélyben a terület felét a felbomlás övezetébe, harmadát a kisárutermelés és 10—10%-kát a felvásárlókereskedelem, ill. a manufaktúra övezetébe számoljuk.
