Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIPAR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPAHRÁ FEJLŐDÉSE, MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 729 É V Pamutszövet Vászon Gyapjúszövet É V Gyapjúszövet behozatal bécsi mázsában 1831—1840 46.060 32.456 26.566 1841 72.649 29.976 32.329 1842 77.526 28.595 31.799 1843 85.859 30.381 38.065 1844 106.320 33.087 47.735 1845 99.632 35.626 41.286 Vagyis a vászonbehozatal volumene a 30-as évek átlagával szemben 1845-re 9,8%-kal, a gyapjúszöveté 55%-kal, a pamutszöveté pedig egyenesen 116%-kal emelkedett. E három oszlop egymásmelléállítása rámutat arra, hogyan tör előre a pamut az osztrák és cseh gyáriparban, mint szorítja ki a gyapjút a szövetnél, s — mint a későbbi évek majd megmutatják — hogyan szorítja ki a lent a vászonnál. Az osztrák tartományok gyáriparának fojtogató versenye a születőben levő és fejlődő magyar textilmanufaktúrával szemben nemcsak a volumen-számokban tükröződik vissza, hanem az értékszámoknál is. 1845-ben a textilipari import teljes értéke 52,3 millió pengőforint volt, ami az ország egész behozatala értékének óriási többségét, csaknem 77%-át tette ;16 s ez a túlsúly állandósult : a textiliák importösszege 1846-ban 50,8, 1847-ben 47,6 millió volt.17 E számokban a magyar textilipar pusztulása tükröződik vissza, amely már a forradalom előtti években, különösen az iparilag fejlett területeken mind erősebben mutatkozik meg. Textiliparunk, különösen árutermelő paraszti vászoniparunk már a forradalom előtt is komoly visszaesést mutatott. Például Erdélyre vonatkozólag Kőváry megállapította, hogy bár „a székely gyolcs jó hírben áll, de ára a gyártmányokéval csaknem egy lévén, nemigen tehet nagy szerencsét".1 8 Még súlyosabb a főként az osztrák, cseh és sziléziai vászongyártmányok hatósugarában levő Észak-Magyarországon a belső piacra termelő, de azon versenyképesen megjelenni nem tudó szepesi gyolcs helyzete. A Szepesség szorgalmasan dolgozó iparos népe 1847-ben 4 005 000 rőf gyolcsot termelt, „mely csupán külső kereskedésbe jön",1 9 s ezenkívül belső — házi — használatra kb. 2 millió rőföt. A vászontermelés kb. kétharmada tehát piacra került, de ezt mind nehezebben lehetett értékesíteni. „Ezen egykor fontos háziipart tönkretették a változott termelési viszonyok, de még inkább... az olcsó (gyáripari!! — T. Gy.) patyolat."20 Ez a magyarázata, hogy Fényes már 1847-ben megállapíthatta a szepesi nagymúltú gyolcsiparról, hogy az „illetőleg nem jövedelmez, úgy hogy a burgonyavetések is több hasznot hajtanak".2 1 A Poprád-völgy 64, a Hernád-völgy 108 faluja, amely részben lent termelt, részben azt fel is dolgozta, a pusztulás küszöbére jutott. így Magyarország gyarmati helyzetében, különösen a textilipar területén a viszonylag fejlett szlováklakta Felvidék — az osztrák gyáripar fokozódó versenye következtében — állandóan a legsúlyosabb nyomorral küzdött. S ha azt nem is lehetett elmondani e területről, amit az angol textilnagyipar versenyét szenvedő gyarmati Indiáról jelentettek („India síkságain a pamutszövők csontjai fehérlenek")22 ,bizonyos, hogy a felvidéki gyakori éhségtífuszjárványokhoz hozzájárult a fonó-szövőipar pusztulásával járó fokozódó paraszti nyomor is. De ez a helyzet nem egyedül a Felvidéket jellemezte : az egész parasztságára vonatkozott, és pedig olyan mértékben, amilyen méretű textilipari árutermelésük volt. A tőkés ipari fejlődés legmagasabb (ötödik) foka a gépi berendezésű gyáripar foka. Magyarország gyarmati állapota szinte áthághatatlan akadályt állított ezen fejlődési fok elérése elé. Énnek következtében sem a városi, sem a falusi ipari tőke felhalmozása nem következett be oly nagy mértékben, hogy a magyarországi gyáripar gyors és általános kialakulását biztosítsa. Emellett a gyáripari fejlődésnek, a gépesítésnek súlyos akadálya e korszakban az olcsó munkabér s még inkább a még fennálló jobbágyi állapot. " Uo. 93. 1. 17 Tafeln.. . 63. 1. 18 Kőváry, i. m. 119. 1. 18 Fényes, i. m. 267. 1. 21 Sváby, i. m. 29. 1. 11 Fényes, i. m. 264. I. " Marx: A tőke, I. k. 466. 1.
