Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
722 TOLNAI GYÖRGY háziipar és a hűbéri földművelés tőkés üzemmé alakuljon." A tőkés útra lépő különböző országokban a tőke különböző utakon hatol be a faluba. Anglia a tőkés bérlők révén előbb a mezőgazdasági kapitalizmust fejleszti ki, s csak ennek nyomán rombolja le a falusi háziipart, építi ki a tőkés ipart. Franciaországban viszont, ahol a tőkés bérlet nem túl jelentős a falu kapitalizálódásában, „jóval észrevehetőbb volt a kapitalizmus behatolása a faluba a háziipar útján, vagyis úgy, hogy a parasztok a városi felvásárlók számára fonalat, mindenféle gyapjút és lenszövetet, csipkét, agyagedényeket és más árukat készítettek".2 Mint látni fogjuk, Magyarországon is igen élénk volt a forradalom korszakában a tőkének a faluba háziiparon keresztül való behatolása. A magyarországi paraszti iparűzés adatainak elemzése szerint — ugyanúgy mint a századvégi Oroszországban — sem „férhet kétség ahhoz, hogy az árugazdaság viszonyai közepette a kistermelő elkerülhetetlenül nemcsak általában jobbmódu iparosokat választ ki soraiból, hanem kitermeli a kereskedelmi tőke képviselőit is".3 A forradalom előtti fél évtizedben széles gazdasági alapja volt a tőkés iparfejlődésnek ; mindenekelőtt a paraszti ipari árutermelés tömegméretű kialakulása és a falusi ipari fogyasztópiac állandó növekedése. Itt szükségszerű már a gazdasági haladás, az iparfejlődés. Ez a szükségszerűség hozta létre egyik oldalon a paraszti iparűzőt, másik oldalon a felvásárlót, a kereskedőt, a kereskedelmi tőkét. Továbbmenőleg, a fejlődés folyamatosságára mutat, hogy ez időszakban már a felvásárlói tevékenység fokozatosan létrehozza az ipari fejlődés magasabb formáját is, a manufaktúra munkamegosztásos rendszerét. E manufaktúrákról állapítja meg Marx, hogy azok „történelmileg és fogalmilag. . . a tőkés termelés kiindulópontját"4 alkotják. A tőkés fejlődés kifejlett formájára jellemző gépi nagyipar, a gyáripar színvonalát ezidőben csak egy-két nagyüzem érte el. A háziipar felbomlásának ós a paraszti iparűzés kialakulásának kéfr korábban ismertetett — alacsonyabb — foka a paraszti árutermelés növekedésével függ össze. E folyamat következő, harmadik foka az árutermelés további növekedésével kapcsolatos ; csakhogy itt a kisárutermelésből az árutermelésbe való átmenetről lévén szó, e lépés minőségi változást hoz létre a paraszti iparban : a tőkés fejlődést. Az áruként termelt iparcikkek mennyisége egyes vidékeken (megyékben, sőt országrészekben) kezd nagytömegűvé, népgazdasági jelentőségűvé válni. Például Békés megyében — Fényes szerint — „kendert minden helységben termesztenek, legtöbbet pedig Csabán, Tótkomlóson. Orosházán és Mezőberényben, hol a vászonszövós nevezetes ágát teszi az asszonyi nem szorgalmának5 Csabán csak ponyvákért 12 000 forintot vesz be évenként a szorgalmas fejérnép".6 Gömör-Kishont megyében a szlovák parasztok sok gyolcsot szőnek (évi 300 000 forint értékűt), s „amit a görögök helyben a falukban fel nem vásárolnak, az Rozsnyón vagy Jolsván adatik el".7 Vas megyében „lent a pinkavölgyiek, kitűnőleg Alsó- ós Felső-Eör, Jobbágyi, Lő őrsziget, Vörösvár stb. helységek nagy mennyiségben termesztenek ós nemcsak nyers lenért, de felszőtt gyolcsért is nevezetes pénzösszeget vesznek be".8 A szlovák felföldön különösen nagyok a paraszti ipar termelési számai. Fényes több mint 6 millió rőfre teszi a Szepes megyei évi gyolcstermelést, melynek kétharmada áruként kerül piacra.9 Hasonló a helyzet az elmaradtabb Erdély némely vidékén is. Kőváiy szerint „a székelyföld az úgynevezett házi szőtt nyári kelmékkel egész Kolozsvárig kezd kereskedni" s évi 15 — 20 000 forint forgalmat bonyolít le.10 Feketehalom és Höltevény (Erdély) 1500 vég vásznat sző évente eladásra1 1 stb. Kétségtelen, hogy a fejlődésnek ez a mértéke a parasztipar kialakulásának valóban magas fokát jelenti : egyben magának a parasztság felbomlásának is magasabb fokát. A mezőgazdasági árutermelés hatására a falu mindinkább és mind határozottabban osztályokra esik szét — egyrészt zsírosparasztságra, másrészt szegényparasztságra. Az ilymódon kialakult paraszti osztályok szerepe a paraszti iparok területén is határozott körvonalat nyer. Másként lesz árutermelő az egyik s másként a másik ; a gazdagparaszt tőkéssé lesz, még pedig „mennél magasabb kategóriába tartozik a gazda mint iparűző, annál magasabb kategóriába tartozik mint földművelő is" ; a szegényparaszt ipar-„üzeme" fokozottan kiszorul és ,,a falusi szegénységből túlnyomórészt nem önálló 2 fíirjukovies—- Porsnyev — Szkazkin: Az újkor története. 136. 1. 3 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 361. 1. • Marx: A tőke, I. k. 347. 1. 5 Fényes: Magyarország leírása. 358. 1. « Uo. 361. 1. ' Uo. 254. 1. » Uo. 92. 1. » Uo. 207. 1. 10 Köváry, i. m. 220. 1. 11 Uo.
