Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIT AR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPÁKKÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 723 iparűzők hanem, ipari munkások. . . kerülnek ki" (Lenin).1 2 Ilymódon a paraszti iparűzés tőkés fejlődése továbbmélyíti a parasztságnak a falusi árutermelés hatására kialakuló felbomlását. (A középparaszt, mint mezőgazdasági kisárutermelő, a háziipar felbomlása folyamán is általában a kisárutermelői színvonalon marad. De miután a parasztság felbomlása éppen a középparaszti réteg szétesését jelenti egyrészt gazdag-, másrészt szegényparaszti osztályokra — a közópparasztság kisebbsége válik az ipari vonalon is tőkéssé, és óriási többsége a tőkés kizsákmányolás alá eső nincstelen szegényparaszttá.) A gazdagparaszt maga viszi piacra saját gazdasága ipari termékeit ; ez azonban csak az első lépés, hogy más — szegényparaszti — iparüzők termékeit felvásárolva, kereskedelmi tőkét halmozzon fel kezében. Így Eötvös Károly ír egy Kompanek nevű námesztói gazdag paraszttakácsról, aki az 1840-es években kereskedelmi tőkéssé alakult és a környéki szlovák s sziléziai parasztgyolcsokat összevásárolva fél Magyarország vásárait ellátta vászonáruval.13 Ez a folyamat egyébként nagyban megy végbe a szlovák Felvidéken ; a kereskedelmi tőke nagymértékben koncentrálódik egyes parasztok kezén, akik magukból a takácsfalvakból származnak és ezen falvak paraszttakácsainak termékeit viszik — sokszor igen nagy#á,volságra — piacra. ,,A vászonkereskedők főleg Árva és Nyitra megyéből jönnek. Az árvamegyeiek többnyire nagyobb társaságban utaznak. . . Minden társaságnak megvan a maga vidékje. A bobróiak Bulgáriát, Moldvaországot ós a Krímet látják el vászonnal, a Zubrohlavából származók Erdélyt látogatják meg, mások Szlavóniába, Dalmáciába és Horvátországba mennek."1 4 E kereskedők kicsiben, „házaláson" kezdik, de mind több és több paraszti iparűző áruját helyezik el s válnak falujuk és annak környéke kereskedőtőkéseivé. A kereskedelmi tőkének szükségszerűen kell kialakulnia olyan feltételek között — amelyeket az imént láttunk —, amikor egy-egy vidéken a paraszti iparűzés nagytömegű árut hoz létre. A kisárutermelő a piacot maga körül találja meg : e piac méretei megfelelnek az odavitt árucikkek csekély mennyiségének. A vásározás, a városi házalás csak átmenetileg felel meg a parasztiparos érdekeinek ; kevés áruval messze kerülni nem kifizetődő, részben a forgalom csekélysége miatt, részben pedig azért, mert közben maga az iparűzés szünetel. „...Az árugazdaság viszonyai között — írta Lenin1 5 — a kistermelő elkerülhetetlenül függő viszonyba kerül a kereskedelmi tőkével szemben, mégpedig a nagybani, tömeges elhelyezésnek a kicsinyben folyó, elaprózott pl helyezéssel szemben mutatkozó tisztán gazdasági fölénye következtében." Hasonlóképpen vélekedik a magyarországi „háziipar", vagyis paraszti ipar szükségletéről egy ezzel kapcsolatos polgári tanulmány is, amely szerint: „A házi ipar... egyenesen rá van utalva a vándorkereskedésre, mert állandó megrendelők, illetve vevők hiányában csak annak segítségével képes termékein túladni."1 6 A kereskedő szerepe igen különböző lehet a paraszti ipar kizsákmányolásával kapcsolatban. ..Az első és legegyszerűbb forma :. . . megvásárolja a kis árutermelők készítményeit."1 7 Lenin az oroszországi kapitalizmus fejlődésének vizsgálata során a paraszti ipar körüli kereskedelmi tevékenység klasszikus példáját adja a csipkeverőipar felvásárlóinak leírásával. Magyarországon, ahol ez a folyamat nem a század második felében, s főleg nem a negyedik negyedben, hanem vagy három évtizeddel előbb játszódott le — legalábbis az ország területének jelentékeny részén —, nehéz ilyen tiszta (és adatokkal ennyire alátámasztott) példát találni. Mindenesetre a tőke bekapcsolódása a paraszti iparba hazánkban is elsősorban a kereskedelmi tőke felvásárlói tevékenysége volt. Láttuk azt is, hogy a Kompanek-féle gazdag paraszttakáesok hogyan váltak kereskedővé és takácstársaik százainak kizsákmányolóivá : tevékenységük jellegzetesen felvásárlói tevékenység volt. Eddigi vizsgálataink alapján azonban Magyarországon nem ez a felvásárló fő típusa ; itt a felvásárló egy másik fajtája alakult ki elsősorban. A falusi vászon- és posztóipar szempontjából nagy jelentősége volt az áru kidolgozását, illetve piacra alkalmassá tételét szolgáló festő-kézműveseknek : a kékfestőknek és színesfestőknek. Láttuk az iparfejlődés alacsonyabb fokain, hogy a paraszti iparűzők gyakran fordultak fonaluk vagy kelméjük megfestése céljából kék- ós színesfestőkhöz. A festők egy-egy vidéken a paraszttakácsok valóságos központjai lettek, így például Veszprém megyében, Pápán a festő-kézművesek 1847 körül évente 5200 vég kelmét festettek ; Árva megyében, Bobrón, a Szepességben stb. ennél sokkal nagyobb volt a 12 A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 366. I. (Kiemelés tőlem — T. Gy.) 13 Lásd : Eötvös Karola: A balatoni utazás vége. Bpest, Révai. 44. 1. stb. 14 Somogyi Manó: A hazai vándoripar. . . 14—15. 1. 15 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 358. 1. lfi Somogyi, i. m. 59. 1. " Lenin, i. m. 364. I.
