Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
714 TOLNAI GYÖRGY járadékát innen eddig is behajtotta. A jogszabály hatályának ezen kiterjesztése maga is mutatja a földbirtokos osztály fokozott érdeklődését a robot-fonás, illetve az áru-len ós -kender iránt. Egy másik — az 1836. évi VI. — törvénycikk3 0 foglalkozik a jobbágy kereskedelmi tevékenységével ; eszerint a földesúr köteles engedélyezni, hogy a jobbágy saját vagy idegenkészítményű árukkal kereskedelmet folytasson évi 10—20 forint bér ellenében; a vándorkereskedéshez bérfizetés nincs kikötve. (Ez, mint látni fogjuk, különösen a Felvidéken és Erdélyben válik jelentőssé.) A zsellérek, akik úrbéri telekkel nem rendelkeznek, ha „egyedül mesterségök gyakorlásából élnek", vagy az ezek termékeit forgalomba hozó kereskedő zsellérek, vásári árusok, készpénzben megválthatják „úri munka kötelességeiket".3 1 Itt „szabad egyesség" dönti el a megváltás összegét. Mindez azt jelenti, hogy a jobbágyparaszt-iparosok fokozottan szenvedték a feudális kizsákmányolás súlyát, az fokozott — a földműves jobbágy terhein néha jelentősen túlmenő — pénzbeli, termény- és robotterhet jelentett számukra. A feudalizmus-okozta iparfejlődósi nehézségek sorába tartoztak, harmadszor, azok a terhek is, amelyek minden iparost, tehát a szabad városi vagy bocskorosnemesi iparűzőt is, egyaránt érintettek. Itt nem beszélünk most a céhi kötöttségekről — melyeket később érinteni fogunk —, hanem olyan akadályt jelentő momentumokról, mint például a vármegye árszabályozó tevékenysége, a szállítás és értékesítés (vásározás) nehézségei stb. A paraszt iparfejlődés negyedik csoportjába tartozó akadályokról, amelyek Magyarország gyarmati helyzetéből adódtak, ugyancsak később lesz még szó. A háziipar bomlásának jő jellegzetessége a paraszti iparűzés megjelenése. Torna megyében az 1840-es években például a lakosság „földmívelósből és állattenyésztésből él", kézműves kevés van ; ezzel szemben „a megye legfőbb bevételi fonása" a faeszközök készítése. A faeszközök termelése tehát már mint árutermelés jön számba ebben a gazdasági szempontból elmaradt megyében. Az erdős területen fçkvô falvak egész sorának parasztsága a földművelés mellett, mellék-iparként faragással, barkácsolással foglalkozik. Bereg megyében ugyancsak a faeszközök készítése a legfőbb mellékipar. A kárpátukrán parasztok (pl. Zsdunyova, Zbunya, Serbócz, Rusztova falvakban), továbbá az itt élő magyar parasztok nemcsak fenyő-szálakat, deszkákat, lécet visznek a piacra — rendszerint a Tiszán leúsztatva —, hanem a faanyagot fel is dolgozzák dongává, hordóvá, sajtárrá. Hamuzsírt tíz falu termel, évi 2500 mázsát.32 A paraszti iparűzés tehát viszonylag kiterjedt területen folyik. Bihar megyében a cserópedénykészítós a jelentékeny mellókipar : Csatár, Telegd, Nagyrév, Beél, Tenk és más falvak parasztsága űzi. Emellett faeszközöket készítenek a hagymási, szenet égetnek a sályi, épületfát, dongát faragnak a székfalusi telkes parasztok.3 3 Szatmárban „Komorzán asszonyai sok lent termesztenek és gyolcsot szőnek",3 4 ami — tekintve, hogy Fényes nem mint a saját szükségletre szolgáló ipari tevékenységet említi — árutermelésre mutat. A megyében sok a gyümölcsös (szilvás) s nagy a szilvatermés : jelentős mehékiparrá vált tehát a szilvaaszalás és pálinkafőzés a parasztgazdaságokban. Zágráb megyében a parasztok „kereskedésre is" sok sajtot és vajat termelnek,35 Varasdban a férfiak pálinkafőzéssel, a nők vászonszövéssel foglalkoznak mint mellókiparral ; itt a kereskedelmi forgalom is nafjyobb3 6 stb. A fentiekben a háziipar felbomlását és a paraszti iparűzés kialakulását a polgári forradalomra készülő Magyarország területén a leíró ismertetések megfelelő csoportosításával mutattuk be. Ez a módszer ismerteti a felbomlás folyamatát, de nem alkalmas arra, hogy átfogó képet nyújtson az ország állapotáról e kérdésben. Ezért megkíséreltük Fényes gyakran idézett leíró munkáját abból a szempontból értékelni, hogy az egyes, általa leírt megyék iparfejlődése milyen összképet mutat országos viszonylatban. Az így kialakult anyagot országrészenként csoportosítottuk, mert a XIX. század közepének Magyarországa az iparosodás szempontjából igen különböző fejlettségű területeket ölel fel ; ezenkívül így megfigyelhetjük az egyes nemzetiségi országrészek parasztiparának fejlettségét is. E szerint a forradalom időszakában Magyarországon a háziipar felbomlásának foka, vagyis az árutermelő parasztipar legkezdetlegesebb szakasza a következő területekre terjed : Uo. 35. 1. 31 Uo. 40. 1. 33 Fényes, i. m. 322. 1. 33 Uo. 386. 1. 3* Uo. 405. I. 33 Uo. 461. 1. 36 Uo. 466. 1.
