Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIT AR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPÁKKÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 713 találnák, vagy akár keresnék. Magda Pál, az 1800-as évek elejének magyar statisztikusa észreveszi a nagyobb városok környékén a háziipar felbomlását s ugyanakkor panaszolja, hogy ez a fejlődés még igen elenyésző s az elmaradt területeken még nyomai is alig. vannak. ,,A kisebb mezővárosokban — írja24 — a régi szokás szerint az együgyü csinosságnak szolgálnak a mesterségek. Midőn Pesten, Budán, Pozsonyban száznál több mesterségek űzettetnek, sőt már Debrecenben is a külső Culturával önként több-több czifra mesterségek becsúsznak, a középszerű városokban alig találtatik harmincznál több mesterség ; a kisebb városokban pedig szabóval, csizmadiával, asztalossal, áccsal, kováccsal, molnárral megelégszenek ; falukon végtére . . . nincs annyi mesterember, amennyi szükséges volna. . ., mert a természet itt kevéssel megelégszik s ezen keveset magok a parasztok s feleségeik megcsinálják." A háziipar felbomlásának jele az árutermelő népművészet kialakulása, amely ugyancsak ez időre esik. Olyan nevezetes néphímzés, amilyen a matyóhímzés, amelyet sokan több évszázadosnak gondolnak, ekkor jelenik meg a piacon ; Fényes pl. Mezőkövesd leírásánál25 az 1840-es években nem beszél arról, hogy ott ipar, vagy „népipar" lenne — ami azt jelenti, hogy e községben még ekkor csak háziipar található —, de nem sokkal később már piacra kerül a falu gyönyörű néphímzése. Ortutay is az „alig száz esztendős múltra visszatekintő mezőkövesdi hímzés"-ről ír 1940-ben.2 6 Győrffy szerint „a szűrhímzés és a szűcshímzés ma is ismert formája nem nyomozható messzebbre a XIX. század elejénél".27 A csipkeverés, mint iparág, ugyancsak a XVIII. század végén és a XIX. század elején született meg északi (Bars, Gömör, Szepes stb.) megyékben. A háziipar ezen széles körben és általánosan meginduló egyidejű bomlása szükségszerűen jelentkezik minden ország gazdasági életében, ahol s amikor az árutermelés folyamata általánosan megindul. Lenin e folyamat szélesebb kibontakozását Oroszországban a reformutáni időszakra teszi,28 ami természetes is, hiszen az 1861-es cári reform szüntette meg Oroszországban a feudális kötöttségeket, illetve azok egy részét s a jobbágyparasztság felszabadításával lehetővé tette a viszonylag gyors tőkés fejlődést. Magyarországon a háziipar felbomlása ugyancsak nagy részben a polgári forradalom után folyik le ; a tőkés fejlődés a paraszti iparok területén azonban már a feudalizmus burkában megindult. A forradalom éve, 1848 már olyan időszakra esik, amelyben a háziipar felbomlása viszonylag előrehaladott stádiumban volt. Vessünk tekintetet azokra a gazdasági körülményekre, amelyek között a parasztiparosok az 1848 —49-es polgári jellegű forradalom előtt, tehát még a feudalizmus burkában fejlődhettek az árutermelés és különösen a tőkés termelés vonalán. A feudalizmus, konkrét esetünkben a magyarországi, gyarmati feudalizmus nagyszámú és hatalmas akadályokat állított a paraszti iparfejlődés útjába. Ezek, először, általános akadályok, amelyeket jobbágy-minőségben kellett a parasztiparosnak elszenvednie. Az úrbéri szolgáltatások természetesen a jobbágy-iparost is sújtották. A jobbágytelken nyugvó pénzbeli, terménybeli és robotterhek, ezenkívül az adók, katonaállítás, katonatartás, közmunkák ós fuvar stb. nemcsak a földművesre, hanem — hasonló mértékben — a parasztiparosra is súlyos, gazdaságilag gúzsbakötő és a fejlődést akadályozó terhek voltak. Ez akadályok sorába tartoznak, másodszor, azok a jobbágyi terhek, amelyek kifejezetten a jobbágyparaszt ipari-kereskedelmi tevékenységét sújtják. E kötelezett-1 ségek sorába tartozik s ezek legfontosabbika a fonás. A szövő-fonó háziipart folytató jobbágyok ezen ősi terhét az 1836. évi VII. törvénycikk úgy szabályozza, hogy „a len és kender eránti eddigi szokás, melly szerint vagy kilenced természetben, vagy minden egésztelkes jobbágytól az uraság kenderéből vagy lenéből hat font. . . fonás kívántatik, továbbá is olly világos hozzátétellel erősíttetik meg, hogy a melly helyeken eddig a fonásbeli szolgálat volt szokásban, a jobbágyok szabad választására hagyattatik fel, hogy tovább is fonásbeli szolgálatot tenni, vagy ahelyett az úrbéri kender földektől a kilencedet állandóul természetben kiadni inkább kívánják-e?"29 Ez azt jelenti, hogy az uraság a fonás helyett a kendert, lent is elfogadja, mert az áruforgalom viszonylagos előrehaladtával azt értékesítheti s áráért olcsóbb — osztrák nagyipari — készárut vásárolhat. Az 1840. évi VII. törvénycikk ezt a kötelezettséget kiterjeszti az erre kijelölt úrbéri földek mellett azon egyéb földekre is, amelyeken e kötelezettség korábban szokásban volt, tehát amely földek csak később váltak kender- s lenföltlekké, s a földesúr 21 Magda Pál: Magyar Országnak... legújabb statistikai... leírása, Pesten, 1819. 85. 1. 2Б Fényes: i. m. 249. 1. 21 Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz. Bpest, К. M. Egyetemi Nyomda. 1940. 94.1. " Uo. 100. 1. 28 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 338. 1. 29 Magyar Törvénytár. Bpest, Franklin Társulat kiadása. 1896. 37. 1. 2. §.
