Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
712 TOLNAI GYÖRGY volt meg legfőbb bizonyítéka (amelyet a hozzánemértő esetleg vásárolt iparcikknek gondolhatott volna), hanem abban is, hogy csaknem minden parasztházban megtalálhatók a háziipari termelőeszközök, mindenekelőtt a textilipari szerszámok. Ennek bizonyítókai például azok a leltárak, amelyeket a falusi elöljáróságok az elhalt parasztgazdák hagyatéka alapján vettek fel. Petrovics Márton kisújfalusi (Pest megye) paraszt hagyatékában például 3 darab cérnasodró orsót, 3 db. tilót (len, illetve kender törésére), 3 db. lúgzót (vászonfehórítésre) és egy faragószéket találunk.1 6 Rókusz Örzsébet püspökhatvani lakos örökségi leltárában lúgzó, szövőszék ós egy darab kepe szerepel ;1 7 Drább György (Sződ) hagyatékában tiló,1 8 Polyák Mihály (Kisújfalu) örökségében tiló, lúgozó és faragó szék,1 0 Öreg Králicz János (Sződ) hagyatékában 2 db motolla nyújtófa, tiló és faragószék található.2 0 Ilyen és hasonló adatok a forradalom körüli időszakról vég nélkül találhatók. Az a néhány hagyatéki leltár, ahol háziipari szerszámok nem találhatók,2 1 kivételnek tekinthető. Mindezek döntő bizonyítékai annak, hogy a háziipar vagy maradványai Magyarországon is — Lenin szavaival élve — csaknem mindenütt feltalálhatók, ahol kisparasztság van. Kérdés, milyen okok idézik elő, teszik szükségessé a háziipar felbomlását. Mi készteti a parasztot arra, hogy lemondjon a háziipari termelés előnyeiről, hogy a mezőgazdaság és a háziipar egyesítésében jelentkező patriarchális gazdálkodás talaját elhagyja! A probléma gyökere nem a háziipar jellegében van, hanem mélyebben : ott, ahol a háziipar egyesül a mezőgazdasággal, vagyis a naturális parasztgazdaságban. Mindaddig, míg ez fennáll, amaz sem szűnik meg ; a háziipar nem tarthatja fenn magát, ha a naturális parasztgazdaság megszűnik. Ismeretes, hogy a naturális parasztgazdaság megszűnésének oka az árútermelés ; a telkes paraszt a feudális rend felső szakaszában, amikor a pénzjáradék válik a paraszti kizsákmányolás főformájává, kényszerül terményeinek és termékeinek mind nagyobb részét árúkónt termelni, a piacra vinni. Ezt az ismert tételt ki kell terjesztenünk a mezőgazdasági terményeken és termékeken túl (amelyekre általában korlátozzák) a háziipari termékekre is. Ez szükségszerűen folyik a mezőgazdaság és a háziipar egységéből a naturális parasztgazdaságban ; a bomlás és az átalakulás egységesen vonatkozik mindkettőre. A naturális gazdálkodásról a pénzgazdaságra való áttérés azt jelenti a telkes paraszt számára, hogy mind búzáját, mind pedig vásznát piacra viszi ; a kérdés csak az, hogy miből visz többet a piacra, mivel tud rendszeresen „pénzelni" terményei és termékei közül. Az alföldi paraszt, jobb ós bővebb földjei birtokában inkább a mezőgazdasági cikkeit ; a hegyvidéki paraszt szűk és rosszul fizető földjei mellett inkább háziipari (iparivá váló) termékeit adja el. A gyakori ismétlés szokássá válik s ez gazdasági gyakorlattá. A parasztgazdaság lassanként mezőgazdasági vagy ipari jellegűvé válik. ,,. . .A paraszti iparnak már legcsekélyebb árutermelése is megkezdi az ipar és a mezőgazdaság különválasztását, noha a fejlődós e fokán az iparos és földművelő még nem válik el egymástól" — írta Lenin22 az oroszországi tapasztalatok alapján. Látni fogjuk a továbbiakban, hogy ez a folyamat miként zajlott le Magyarországon : mint váltak mindenekelőtt a hegyvidékek — elsősorban a szlovák Felvidék, másodsorban a főleg román parasztok által lakott Erdély — a paraszti árútermelő (kusztár) ipar (s főleg a szövő-fonó ipar) területeivé.2 3 Ezen átalakulás során az árútermelés következtében a falusi háziipar mérete állandóan csökken, de mindaddig, míg a parasztság szétesése nem válik teljessé, vagyis amíg a kapitalizmus általánossá nem teszi uralmát a falun, szerepe teljesen nem szűnik meg. A háziipar maradványai tehát igen szívósak, ami különösen keservessé teszi (a parasztok számára) pusztulásukat. A háziipar felbomlása Magyarországon a XVIII. század végén s különösen a XIX. század első felében vált jelentőssé. A polgári közgazdák, statisztikusok, etnográfusok stb. egybehangzóan ebben az időpontban beszélnek — azon csekélyszámú esetben, amikor egyáltalán szólnak a kérdésről — az „ipar felelevenedéséről", a „népi iparművészet fellendüléséről" stb., anélkül hogy ennek a fejlődésnek okát meg-19 Pestmegyei levéltár, szolgabírói iratok, (a továbbiakban PM Lt. Szí.) Váci járási polgári perek, 1850. 235. ikt. sz. " PM Lt. Szí. 1851. 64. ikt. sz. le PM Lt. Szí. 1851. 115. ikt. sz. " PM Lt. Szí. 1851. 160. ikt. sz. « PM Lt.. Szí. 1851. 169. ikt. sz. 21 S itt is lehetséges, hogy ^ háziipari szerszámok alacsony — pár krajcáros, esetleg pár forintos —• értékük miatt maradtak ki a gyakran sokezerforintos végösszegű leltárakból. " Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban, 332. 1. !3 Ugyanez a gazdasági jelenség mutatkozik meg pl. Németországban is a XVIII. században. „A falusi ipar elsősorban a hegyvidéken, Württembergben, Thüringiában, valamint Westfáliában és Szilézia hegyes vidékein összpontosult" (Birjukmics—Pormyev—Szkazkin : Az újkor története. Bpest, Tankönyvkiadó. 1953. 210. 1.). — Vö. ezzel a hegyvidéki Ausztria és Csehország kusztáripari fejlődését a XVIII—XIX. században.
