Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
700 M ALT,ER SÁNDOR I. Napoleon proklamációja is a magyarokhoz, hogy eszébe juttassa az utódnak : ami elődje tervezett, most ő folytathatná! Tudjuk, hogy Szemere III. Napoleont nem szerette, mégis évek óta úgy tekintette, mint aki ,,a régi Napoleonórt sokban bosszút fog állani. És azután?. . . És azután? Ha jó ember, ha van hite, elve, ha van nagy gondolat lelkében, akkor be fog teljesedhetni, mit I. Napoleon Sz. Ilonában mondott : hogy a mely fejedelem a szabadság, s nemzetiségek nevében föllép, az maga körül fogja összeseregelve látni a népeket, s Európa élén álland."117 így látta a helyzetet az olasz háború előestéjén. Űgy gondolta, hogy ,,itt volna az ideje, Napoleon herczeggel az összeköttetést fentartani. . . sajnálom, hogy nem mutat tatám be magam, de eddig nem volt kilátás összeütközésre Ausztriával, s én nem szeretem az udvarokat, kivált hol őszinteség nincs . . . kezdem sajnálni hogy ez áldozatot remény fejében ügyünknek nem hoztam meg".118 Később a Patrienak és a Constitutionnelnek küldött cikkekkel közvet ve akarta kifürkészni a császár szándókát Magyarországgal kapcsolatosan, s már akkor meg volt győződve, „hogy III. Napoleon érettünk, fegyverrel, semmit sem fog tenni s tehetni . . . legfölebb a békekötés alkalmával szólhatna s tehetne érettünk valamit. E feladásában pártolná Anglia, mely az alkotmányos jogoknak mindenütt barátja, s érdekében áll, hogy Ausztria erős legyen, mely gyönge lesz örökké, míg Magyarország kielégítetlen marad. Poroszország szinte mellettünk fogna lenni, mert a korlátolt hatalmú Ausztria nem avatkozhatnék oly könnyen a német szövetség dolgaiba. Ha szabad lesz Magyarország, Ausztriának mindinkább ebben kell súlypontját keresni, s nem nyugoti, hanem keleti politikát követni. Sőt Poroszország is jó szemmel nézhetné ezt, keleti terveiben Ausztria örökös gát, Magyarországgal megalkudhatnék. Végre Szardínia is, biztosabb lesz, ha Magyarország szabad lévén, Ausztriától megtagadja a pénzt s katonát Olaszországba avatkozni."119 Ekkor írta a már említett három emlékiratot, melyek közül a Palmerstonhoz és Cavourhoz intézett könyvébe is bekerült. A villafrancai béke híre Napoleonhoz írandó levele fogalmazása közben érte, melyben külpolitikáját akarta magasztalni, „bár észrevevén, hogy a szabadság szót soha nem használja, csak a nemzeti függetlenséget emlegeti. De hiszen ez az, ami nekünk is kellene. Csaknem hajlandó valók hinni, hogy ez értelemben ő a népeket védeni, támogatni fogja . . . úgy látszik, sorsa is az lesz, mi vala bátyjáé."12 0 Könyvétől, a „La Question Hongroise"-tól, amely hónapokkal ezután került ki a nyomdából, azt várta, hogy a rebesgetett európai kongresszuson, a véletlenre is számítva, „valaki minket is szóba hozott volna. Az angolnak Ausztria erősödését kívánni kell, mi csak úgy leheteséges, ha Magyarország ki lesz elégítve ; — Cavournak szerepe minden nemzeti igényt pártolni ; — végre Napoleon szereti Európát meglepni, s ez annak egy módja volna . . ,"121 Ekkor küldte el neki a „La Question Hongroise"-t is, de a levelet úgy fogalmazta, hogy ne lássék, mintha személyes kihallgatást is kérne. A munkát elfogadták. S mindezek után, jóval később, a Naplóban is megörökíti annak a cikknek a kivonatát, amely őt a magyar „emigráció radikál, Napoleon ellenes és Kossuth-ellenes" része vezetőjének titulálja, mert a jellemzést magára nézve igaznak érzi!122 Marx nem követhette végig Szemerét ilyen lépésről-lépésre, mint mi a Napló nyomán, mégis jól érezte, amikor kifogásolta a könyvében levő Napoleonnak szánt célzásokat. Csakugyan volt idő, amikor Szemere foglalkozott a tőle nyerhető segítséggel, s a Napoleon herceggel felveendő kapcsolat gondolatával. Annál különösebb, amikor ugyanezt olyan hevesen kifogásolta és elítélte Kossuthban, aki — megelőzve őt, — el is ment a kihallgatásra, ami Szemere fejében csak mint lehetőség fordult meg. Szemere, bár csak szándékában, mégis ugyanabba a hibába esett, amit Marxhoz írt leveleiben olyan fenntartás nélkül kifogásolt Kossuthban. Ezek alapján Marx csak azt láthatta,hogy Szemere mennyire helyteleníti Kossuth eljárását, s nem tudta, kicsin múlott, hogy nem maga Szemere tette meg ugyanazt az utat, amiért Kossuthot később mindketten olyan hevesen elmarasztalták : Marx elvi, Szemere érzelmi alapon. A Palmerstonhoz írt emlékirat újabb kiadását is helytelenítette Marx a június 2-i levélben. Hogy fordulhatott ilyen emberhez Szemere, aki 1848 —49-ben elárulta Magyarországot, de Itáliát is, s ugyanezt tette a lengyelekkel és cserkeszekkel is? „He is still, what he was since 1829 — a Russian agent, bound to the Petersburg cabinet by ties it is not in his power to cut through. Russia, of course, wants the destruction of the 111 Uo. II. 124—125. I. 1,8 Uo. II. 127—128. I. Uo. II. 131—132. és 138. 1. »• Uo. II. 144. 1. 1!I Uo. II. 189. 1. ISÎ Uo. II. 259. 1. /
