Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69

70 ECKHATtT FERENC tanács szigorúan ügyeljen a megyék útján arra, hogy a földesurak a parasztokat se túlzott anyagi, se munkateherrel vagy másképpen el ne nyomják, és az előforduló túlzásokat azonnal jelentsék az uralkodónak. Mivel pedig a parasztokat a megye is a házi pénztárba fizetendő adóval túlságosan terheli és ezt a pénzt haszontalanul elfecsérelik, a megyék bevételeiket és kiadásaikat évenként terjesszék fel ellenőrzés végett. Ugyanez a leirat országos népesítési alap létesítéséről is kívánta javaslat előterjesztését.6 A kancellária, amelynek főhivatalnokai magyar nagybirtokosok voltak, azt felelte (1762. május 6.), hogy ő eddig is óvta a parasztokat, akik sokszor jogtalanul panaszkodnak. Nem volna tanácsos most, amikor semmit sem hallani a parasztok elnyomásáról (!), körlevélben fordulni a megyékhez, mert sok alaptalan panasz futna be, aminek rossz következményei lennének és a földesurak nagyon károsodnának. Egyszersmind felvetette a kancellária azt a kérdést, vajon az urbárium-szabályozások a közigazgatási vagy a bírói hatóságok elé tartoznak-e. A megyék számadásait a helytartótanács rendszeresen felülvizsgálja. A megyei adókból befolyó pénzt rendeltetése szerint szokták felhasználni. A kancellária válaszával kapcsolatban vetették fel az államtanácsban azt a gondolatot, hogy minden megyében állítsanak fel a jobbágyokkal szemben megtartandó törvényesség őréül ügyészt, aki a parasztok panaszait megvizsgálja, ha azok alaptalanok, őket erről felvilágosítja, kötelezettségeik teljesítésére utasítja, jogos panaszaikban pedig a megyénél képviseli. Egyébként az 1723 : XVIII. tc.-re hivatkozva a királyi leirat a megyék figyelmeztetését követelte, hogy a földesurak elnyomásával szemben vegyék a jobbágyokat védelembe.7 További felvilágosítást ad nekünk az államtanácsnak a magyar kancellária 1762. június 25-én kelt felterjesztése ügyében nyilvánított véleménye. A legfőbb magyar kormányszék állást foglalt az államtanács kívánságaival szemben, és a jobbágyügyészek gondolatát igen ügyesen tette ellenszenvessé a királynő szemében. Ezek esetleg akatolikusok lehetnének, és könnyen felizgathatnák a parasztokat — vallási tekintetben. Feleslegessé teszi alkalmazásukat, hogy a megyéknek vannak ügyészeik, akik képviselik a parasztokat. Ezek, mivel 100—150 forint évi fizetésből nem élhetnek meg, földesurakat is képviselnek ügyeikben. Nekik kellene nagyobb fizetést adni, hogy a parasztokat ingyen képviselhessék. Annak is ellentmondott a kancellária, hogy a parasztok védelmére vonatkozó törekvést nyilvánosságra hozzák. A kancellária több tanácsosa azt a véleményét fejezte ki, hogy az urbáriumok szabályozásával összefüggő ügyek az igazságszolgáltatási szervekhez tartoznak, és nem lehet a kancelláriát a rengeteg urbariális üggyel megterhelni. De két tanácsos (Koller és Svetics) úgy vélekedett, hogy a törvények e tekintetben nem intézkednek világosan. Az urbáriumok szabályozása szerintük fontos politikai kérdés, ezt és a jobbágyok elnyomásával összefüggő ügyeket a kormányszékek hatáskörébe kellene utalni. Az államtanács magyar ügyekben mérvadó két tagjának véleménye eldöntötte a kérdést, egyszersmind hosszabb időre programot is adott ebben a vonatkozásban. Báró Stupannak és báró Boriénak egyaránt az volt a nézete, hogy az uralkodónak védelmébe kell vennie a parasztokat, mind a földesurakkal, mind a megyékkel szemben. 6 Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.) Orig. Refer. 85. ex 1762. ' Á. T. 1762 : 1310.