Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
MALLX ÉS SZEMERE 677 hoz, ami a New-York Tribuneban jelent meg 1853. október 4. és december 6. között, de később a People's Paper-ben is. Urquhart ajánlatára külön röpiratként is kinyomatták 1854-ben, Londonban.63 Különben a hat cikk Urquhart lapjában, a Free Pressben is megjelent, jóval ezután, 1855. november 17. és 1856. február 16. között. Két éven át az ilyen fontos írásról Szemere közvetlenül Marxtól kapott volna hírt ; mostani tájékozatlansága főleg kettőjük eltávolodásával magyarázható, ami évekig tartott. Közben a következő két óv sok keserűséget tartogatott Szemere számára. 1855 szeptemberében még abban reménykedett, hogy „talán mégis összezavarodnak a dolgok akképen, hogy a királyok vetvén, a népek aratnak".5 4 De a krítni háború sem azt hozta, amit csendben remélt : nem lett sem európai háborúvá, sem következményeiben olyanná, ami az otthoniak sorsát és a saját életét is megváltoztatta volna. Jól látta már, hogy a népek nem csinálnak évente új forradalmat. De mit tegyen a magyar nép, hogy mégse maradjon tétlen? Ha politikailag semmit sem tehet, „socialis tekintetben ismerje, tökéletesítse, javítsa, civilisalja magát, s ha ezt teszi, biztosabban meg fogja nemzetségét őrizni, s az egykori politikai élet annál erősb alapokon fog nyugodni".55 Egy Spectator-féle hetilap kéne, amely „a nemzet belső életét, szokásait, erkölcseit, a különféle vallás-felekezeteket, fajokat, osztályokat venné bírálat alá, Oly czélból, hogy a nemzet összege belső önismeretre vezéreltetvén, tisztábban látná mind erejét, mind teendőjét, s hogy egymásnak gyöngéit megbocsáttatván, a kiengesztelődés munkája előkészíttetnék. Szóval, socialiter kellene nevelni a magyar népet, miután politikailag most nem lehet. . . E socialis básis nekünk mindig hiányzott ; politikai törekvésünk ezért némileg mintegy légben függő volt. Itt van az idő a nemzetet önmagával megismertetni."56 Mindebből az látszik, hogy Szemerének, a szűkebb nemesinemzeti felfogással ellentétben, most már az egész nemzeten van a szeme. Másrészt a „kiengesztelődéstől" már csak egy lépés a kiegyezés : az eddig csak Naplójában egyezkedő Szemere most már levélben is annak mutatkozik, s a későbbi októberi diplomát üdvözlőhöz, ezek után, egyenesen vezet az út. 1856-ban súlyos pénzügyi veszteség éri. Egy honfitársa, a Boldini néven szereplő Szabó Pál, felesége vagyonának nagy részét — akárcsak a Kossuth-féle társaság pénzét — elsikkasztja, s utána nyomtalanul eltűnik. Hiába mozgat meg Szemere mindent és mindenkit, elkésik. A veszteség szegénnyé teszi a családot, s Szemere egészségének összeomlását is sietteti. Mit csináljon, mihez fogjon? Csak az írásból nem tudnának megélni : a Keleti utazásért is alig ajánl valamit Heckenast. Ekkor jut eszébe, 1858 őszén, a hazai bor külföldi eladása. A tokaji jó híre, sokszor az egyetlen valami, amit tudnak rólunk, talán átsegíti a kezdeti nehézségeken. De hogy vállalhatja a nyerészkedő borügynökséget egy volt miniszter? Mit szól ehhez a világ, aztán mit szólnak a hazaiak, meg a kinti magyarok? S legfőképp saját magát mivel tudja megnyugtatni a későn kezdett új pálya rögösségéért? Szemere úgy érzi, hogy vállalkozását hazafiúi érzése diktálta ; ezt hangoztatja kifelé is, s ez vigasztalja meg sok keserű kudarcáért, amiből bőven kijut neki, s ezt emlegeti csökönyösen akkor is, amikor már szinte hamisan hangzik. Mint botcsinálta üzletember újra végigjárja fiatalkori útja főbb angliai állomásait, csodálkozva, mint egy magyar Rip-Van-Winkle, a húszegynéhány év alatt végbement fejlődésen. A bor elhelyezésébe angliai barátait, így Marxot is beszervezi, s későbbi levelezésüknek Kossuthon kívül ez lesz a másik főtémája. Üzleti ügyek hívják Angliába akkor is, amikor Marxszal, egy másik alkalommal, ugyancsak ez, amikor Engelsszel találkozik. De kapcsolatuk újjáéledésének más, politikai oka is van. II A Napló az 1859. esztendőt ezzel a mondattal kezdi : „Európa, mintha egy villanyos ütést kapott volna, megrengett".5 7 Szemerét is felvillanyozza a hír, hogy háború készül, hogy Európa forrongani kezd, az olasz ügy napirenden van s mindez bizonnyal a hazai dolgokat is kedvezően befolyásolhatja. Újra elemében van, újra reménykedik. Tudja, hogy Cavour Ígéretet kapott Napoleontól ; látja, hogy Ausztria köré ellenséges gyűrű kerekedik, keletről Oroszország, északról a poroszok. De nem veszi észre, mint Mazzini, hogy az egész mozgolódás a francia ós az orosz imperializmus érdekeit " Urquhart Dávid (1805—1877), angol politikus és író,parlamenti tag, a Free Press kiadója. Támadta Palmerston orosz cári-barát keleti politikáját. 54 ö. M. I. .341. 1. 55 Levele Vukovics Sebőhoz 1856. okt. 19. Vö. Ö. M. V. 56—57. 1. " Uo. " Ö. M. II. 123. 1.
