Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
MALLX ÉS SZEMERE 669 magyar emigráció hiábavalóságát és az otthoniak csalfa reménykedését, akik „nem birják felfogni, hogy a forradalom terére lépvén a históriai tért tettleg elhagyták. Az austriai dynastiával nem akarnak kibékülni, sem kiengesztelődni a szláv és román fajokkal, azt sem látják be, hogy szövetséges nélkül nincs kilátás győzedelemre".8 Egyelőre azonban csak a Naplóban ir így ; évek múlnak el, amíg ilyenféle érzéseinek kifelé is hangot ad, többek között Marx megdöbbenésére és kiábrándulására. Láttuk, hogy Marx forradalmi következetessége sem nézte el Kossuthnak azt a mozgolódását, melynek során reakciós erőkkel is összefogott anélkül, hogy ezzel hazája függetlenségét valamivel is előbbre tudta volna vinni. Marx bizonyára olvasta Szemere cikkeit az angol lapokban, talán emlékiratát is, amiben, akárcsak az előbbiekben is, a magyar ügyet el akarta választani Kossuth személyétől. Valószínű, hogy ezek nyomán Marx előbb figyelt fel Londonból a Párizsban lakó Szemeróre, mint ez őrá. Szemere természetes szövetségesnek látszott számára, akinek hazai helyzetismerete, de főleg Kossuth-ellenessége volt a fő ajánlólevél. Marx ekkor még, és jó darabig ezután is, az emigráns magyarok baloldali vezető egyéniségét látta benne s így is kezelte. Kapcsolatuk elindítója és fenntartója egy ideig Bangya János volt, akivel Marx 1850-ben ismerkedett meg.9 Bár eleinte gyanakodott rá, mert Bangya az összes politikai pártokkal trafikált és ahol csak tehette, a rendőrséggel is érintkezett, Marx gyanúját eloszlatta egy nyüt levél, melyet Kossuth sajátkezűleg állított ki, mely szerint Komáromban Klapka alatt Bangya a rendőrség ideiglenes főnöke volt és ebből a tisztségéből „in partibus" rendőrfőnökké nevezte ki a kormányzó.1 0 Bangya révén Marxnak közvetlen tudomása volt arról is, hogy „Szemere, Kasimir Batthyányi und Perczel (le général) nach London kommen und ein Antikomitee gegen Kossuth errichten werden".11 Aztán így folytatja : „Bangya hat mir Mitarbeiten von Szemere und Perczel für Weydemeyer12 angeboten. Ueber welche Punkte in der ungarischen Geschichte (kriegs- oder sonst) soll man hauptsächlich Aufklärung von diesen Herrn verlangen? Es versteht sich, daß sie nicht unter ihrem Namen schreiben dürfen, denn wir wollen mit keiner Koterie uns identifizieren. Aber Perczel ist du moins bon républicain und weiß allerlei."13 Valószínűleg Bangyán * keresztül (aki „hängt, mit Szemere und Batthyányi zusammen. Er ist ein Agent von Batthyányi" — írja Engelsnek1 4 ) kapta Szemere ígéretét is, amit levélileg továbbított, a. New Yorkban élő Weydemeyerhez : „Ezzel a levéllel együtt megkapod a magyar , tudósítás befejezését. Ha lapod még fennáll, igyekezz valamit felhasználni belőle, annál is inkább, mert Szemere, a volt magyar miniszterelnök Párizsból megígérte nekem, » hogy részletes ós nevével aláírt cikket ír számodra".1 5 Ugyancsak Weydemeyer folyóiratában, a „Die Revolution"-ban jelent meg 1852 tavaszán Marx „Louis Napoleon brumaire tizennyolcadikája", a lap első számaként. Néhány száz példánya Európába is eljutott, „anélkül azonban, hogy a tulajdonképpeni könyvkereskedői forgalomba került volna".16 Amint látni fogjuk, Szemere is olvasta, s véleményét Naplójában is megírta, sőt Marxszal egyidőben Rónay Jáczinttal is közölte. , Marx továbbra is élénk érdeklődéssel figyelte Kossuth és Szemere mozdulatait. „Kossuth, durch Szemere in Amerika bloßgestellt und ganz mit seinem zurückgelassenen Londoner Komitee zerfallen, wird sich wundern zu erfahren, welche Spaltungen unterdessen unter der demokratischen Klerisei eingerissen sind."17 Közben Szemere a rövidebb cikkek után komolyabb munkán dolgozott, s Batthyány Lajosról, Görgeyről és Kossuthról írt hosszabb tanulmányt. Kossuth és Görgey variációi után és rajtuk keresztül ő is be akarta mutatni a magyar szabadságharcot, részben önigazolásképp is. A három arckép nem egyforma értékű, de más-más indulat is diktálta mindegyiket. Kossuthó éles, elítélő és leleplező, később Szemere is túlzásnak érezte ; Görgeyé kissé elnagyolt, színtelenebb, de elmarasztaló ; Batthyányót baráti kéz írta. A magyar kéziratot Bangya kezdte el németre fordítani, de nehézkesen haladt. Marx 1852. április 5-én ezt írja Engels:Naplóm. Ö. M. 1. 173. l.r e Bangya János (1817—1868). A szabadságharc alatt alezredes. A komáromi kapituláció után külföldre ment és a keleti háború kitöréséig Párizsban és Londonhan élt, mint politikai ügynök. 10 Marx: Herr Vogt. Erste Neuausgabe nach der Originalausgabe, London, 1860. Mit Originaldokumenten von Marx und Engels im Anhang. Moskau. 1041. 197. 1. 11 Marx Engelsnek 1852. febr. 4. Karl Marx—Friedrich Engels: Briefwechsel. Berlin, 1949. Dietz Verlag. I. 386. 1. 12 Weydemeyer József (1818—1866). Német szocialista, résztvett az 1848-as forradalomban. 1851-től Amerikában élt., mint emigráns. " Briefwechsel. I. 386—387. 1. 11 1852. febr. 23. Uo., 393. 1. 15 Levele Weydemeyerhez 1852. márc. 5. Marx—Engels: Válogatott levelek 1843—1895. Bpest, 1950.1. 77.1. le Marx előszava a második kiadáshoz. Marx—Engels: Válogatott müvek. Bpest, 1949. I. 221. 1. 17 Levele Eugelshez 1852. márc. 30. Briefwechsel, I. 405. 1. И*
