Századok – 1956

KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667

MARX ÉS SZEMERE Közeli kapcsolatuk a kortársak előtt sem volt ismeretlen, viszont részleteiben máig is tisztázatlan. Tanulmányunkban ezt szeretnénk nyomon követni, s levelezésüknek eddig kiadatlan darabjai alapján kiegészíteni.1 I Marx hamarabb figyelt fel Kossuthra, mint Szemere Bertalanra, akit eleinte Kossuthtól nem is láthatott tisztán. Az 1848-as szeptemberi és az azt követő magyar események nyomán Marx és Engels szemében Kossuth még Danton és Carnot volt egy személyben, s a magyar szabadságharc olyan mozgalom, amelynek segítségével a polgári forradalmak hanyatló irányzatát megfordító új forradalmi lendületre lehetett számítani. Valóban ekkor még a magyar függetlenség és az európai népszabadság ügye teljes összhangban volt, de később ez az összhang megbomlott. Az emigrációban sem Kossuth, de mások sem tudták összeegyeztetni a magyar nemzeti érdekeket a nemzetközi haladás érdekeivel. Mivel Kossuth akár reakciós erőkkel is összefogott, csakhogy a magyar függetlenség ügyét felszínen tartsa, Marx határozottan ellene fordult, de vele együtt mindazok ellen is, akik előbb a magyar szabadságharc vezetőiként a „szocial-republicanus" polgári demokratikus forradalmak és az európai proletariátus természetes szövetségesei voltak, 1850 után azonban csak a kispolgári demokrácia táborát szaporító emigránsokká váltak, s akiknek „felkelési dühe — ahogy Engels írta — a haza felszabadítását a semmiből, a semmi alapján, a semminek dekretálja".2 Kettőjük szemében Kossuth szervezkedése is ilyen volt az 50-es évek folyamán, s kudarca őket látszott igazolni. Ezekre az évekre eső Kossuth-ellenes fellépésük része volt- a proletárság osztályönállóságáért és a kispolgári demokráciáról való leválasztásáért folytatott harcuknak, másrészt visszautasítása annak a helyzetnek, hogy Kossuth vagy bárki más elbukott forradalmi vezér körül forogjon a világ. Szemere is, mint annyi más, a szabadságharc veresége után a bukás okait kutatta és tanulságait igyekezett levonni. Akárcsak Kossuth, ő is úgy látta, hogy a két reakciós nagyhatalmon kívül a nemzetiségek népfelkelése döntötte el a harcot. Nem hiába törekedett ő az utóbbiak megbékéltetésére, s tervezetének, amely az akkori idők legdemok-1 Nemcsak ;ï könyveknek, a leveleknek is vau saját sorsuk. Marx kilenc levelét, a Szemere-hagyaték több más darabjával együtt, Szemere Mária adta a budapesti Egyetemi Könyvtárnak. Felfedezésük Fehér István érdeme, aki hosszabb időn át foglalkozott Szemere Bertalan életével. A levelek alapján kibomló kapcsolatról először Kosáry Domokos irt cikket, ,.Marx Károly 0 levele Szemere Bertalanhoz" címmel a Budapest c. folyóiratban (1045. 14 -17.1.); a szövegbe ágyazva az I860, aug. 21. levélből csak részlet, de az 1860. nov. 22-iki teljes egészében megjelent fényképmásolatban. A cikknek orosz, angol és francia nyelvű kivonata is volt. Egy év múlva, 1946-ban látott napvilágot a levelek megfejtett szövege. Kosáry bevezető tanulmányával együtt, ..Marx et Szemcic" címen, a Revue d'Histoire Comparée. Nouvelle Série-ben ( 103—lit». 1.). Marx két levelének (1860. jan. 12. és jún. 2.) összekopírozott fészletei megjelentek a Marx Károly élete képekben, lipest, 1953. c. könyv 53. lapján : az 1860. nov. 22-iki levél fényképét az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára. Bpest. 1953. c. füzet is közölte a 21. lapon. A Kosáry megfejtette kilcne levél fényképmásolatait az Egyetemi Könyvtár megküldte a moszkvai Marx—Engels Lenin Intézetnek, ahonnan viszonzásul megkapta az fitt levő, eddig ismeretlen, s tanulmányunkban először közölt huszonhárom Szemere- és egy Marx-levél fotókópiáit, amiknek az eredetiei a .Marxhagyatékkal kerültek az Intézetbe. Tudjuk, hoay Marx szóbeli rendelkezéssel legfiatalabb lányát, Eleonort és Engelst bízta meg irodalmi végrendeletének végiehajtásával (vö. Engels: Marx Károly halálára. Megjelent: Marx Károlyról, Bpest, 1950. 60. 1.) s a levelek minden bizonnyal tőlük jutottak a német szociáldemokrata párthoz s onnan Moszkvába. 1955 nyarán az Egyetemi Könyvtárban levő kilenc Marx-levél ajándékként aziitén a Marx—Engels—Lenin—Sztálin Intézetbe került. Bán Imre, Benigny Gyula, Horkay László, Pákozdy Ferenc és I'erényi Béíáné hasznos segítségét a levélszövegek végleges megfejtésében e helyről is hálásan köszönöm. 2 Vö. Révai József : Marx és a magyar forradalom. Marxizmus, népiesség, magyarság. Bpest, 1949. 7" ! 1. ! 1 Század-ofc V