Századok – 1956

KÖZLEMÉNYEK - Vincze Géza : Ady és az orosz forradalmi mozgalmak 657

660 VMCZE GÉZA Január végén írja : „Legalább százhuszmillió pária jajja csap az égre a cár országában. Mintha az •egész emberiség kínja odagyűlt volna, ömlik, patakzik a vér. A zsarnok szivén nincs irgalom . . . Jaj, mi lesz ott. Rakódik-e a bűnnek, butaságnak, nyomornak és szolgaságnak világára egy hajnalos, jobb világ?"1

6 . . . Figyelme ismét hazája viszonyai felé fordul : „Tisztelt osztály parlament, főrendi urak, képviselők, nagyállásu, vagy nagypénzü urak, intellektuellek és honhazaffyak, irók, vjságirók, művészek, egymással s egymás közt olcsón és nem őszintén marakodók — irja abból az alkalomból, hogy a Magyar Társadalomtudományi Társaság egy szocialista író könyvét ajánlja olvasásra — jó lesz vigyázni . . ." „Európai vulkánikus eszmeerők nyí lnak be minden társadalom életébe. És mi is Európában élünk. A nagy közelgő, törvényszerű földindulásra jó lesz magunkat ellátnunk európai eszmékkel és magyar népszimpátiákkal ,'"17 Ady nemcsak visszhangja az orosz forradalomnak, hanem világosan látja az orosz forradalomnak vil ág jelentőségű hatását s egyben felismeri az orosz forradalom európai hatását . . . íme így ír A moszkvai requiem című vezércikkében : „Ez az őrült vészkondulás túlharsog mindent a világon. Nincs lármája senkinek, csak a moszkvai Kremlnek. Madarász apó kuruc zsörtölődése, a titkos suttogások a bécsi Burgban, a reichsrathi pofonok hangjai, a balkáni banditazaj, a francia kulturharc kardcsattogásai, Chamberlain legtüzesebb beszédje, a munkászubbony és cézári palást német harca, minden lárma, szenzáció — semmi! Kakasviadal, békaegérharc, alacsony, gyönge nesz. Kong, süvít a moszkvai harang. Ez a rettenetes zúgás elnyom mindent." — „A legdühösebb nagyhercegi vérebbel számolt le az orosz forradalom, amely forradalom már megvan." „A moszkvai vészharang az egész világnak szól."l

s Mukdeni lángok című vezércikkében — a cári hadsereg katasztrofális vereségét mérlegelve — a következő, tömör, paradox megállapítást teszi : „Az oroszokat az orosz forradalom törte össze Mandzsúriában." „Mert a történelemnek most nem az volt a fontos, hogy Japán győzzön, hanem, hogy Oroszország, a mai Oroszország, e terhes, rémes, csúnya fellege az emberiségnek elszóródjék a gyilkos fegyverek tüzében az emieri művelődés célja, napja: a Haladás elől." „Nem Oroszországé és nem Japáné a mukdeni lángok híradása, de az egész világé." „Nagyon, nagyon, nagyon gőgös, nagyon sötét urakba most reszketés áll ..." — fordítja tekintetét ismét hazája felé. — „Nem lehet felsorolni, mennyi helyen mennyi vágy szabadul most föl. Vágy és akarat: a változás, a jobb felé. És ennek a készülő, dicső világzajlásnak Mukden vörös lángjai világítanak eléje. A mandzsu királyok ősi sírjai felett első csatáját nyerte meg az eleven, új élet, új világ, új forradalma." Befejező mondatait az írásnak fény ragyogja át, mint folyamon átívelő híd túlsó pillérét a felhők mögül kiragyogó nap : „Töröljük le a könnyeinket. A borzasztó embermészárlás vérkönnytengerét a föld beissza. És engedjük, hogy a mukdeni örömtűz vidám pirosságot verjen az arcainkba."19 . . . Más tárgyú írásait is átszövi az alulról feltörő forradalom elkövetkezésébe vetett hite, minek bizonyságául ideiktatjuk egy könnyű francia darabot ismertető színikritikájának pár sorát : „. . . egyszer csak, talán nagyon hamar, egy nagy roppanás jön úgyis s fölénk telepeszik, a magukat kiéltek és lejártak fölé az új éhségü, otrombán egészséges, vöröslobogós új világ."20 Figyelemre méltó, hogy amikor ebben az időben tisztázza a maga számára az igazi hazafiság fogalmát — a nacionalizmust nemcsak Magyarországon, de Oroszországban is elítélte. Világosan látja, hogy az embergyűlölő nacionalizmus ott is és nálunk is csak az uralkodó osztályok érdekeit szolgálta : „A népek kezdenek látni s ha Európát itt-ott néha elfogja egy-egy nacionalista rángatózás, ez vitus-tánc. Az elmúlás ellen rúgkapál a nacionalizmus. Talán nemsokára nem lesz szégyen igazi hazafinak lenni sehol a világon. Még Oroszországban is megindult a leszámolás. Meddig késik még — nálunk?"21 " Barnum és Andrjevna lovagja. Budapesti Napló, 1005. jan. 30. — L. Földessy Gyula idézett cikkét is. 17

Egy könyv és egy ember. Budapesti Napló, 1905. febr. Ifi. 11

Budapesti Napló, 1905. febr. 19. — Földessy Gyula id. cikke is. " Budapesti Napló, 1905. márc. 10. — Földe^y Gyula id. cikke is. " Budapesti Napló, 1905. ápr. 7. — Földessy Gyula id. cikke is. !1

Budapesti Napló, 1905. ápr. 8. — Földessy Gyula id. cikke is. Lásd : Földessy Gyula: Ady Endre válogatott cikkei és tanulmányai. Bpest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1954. — 112—114. 1. is.