Századok – 1956

KÖZLEMÉNYEK - Vincze Géza : Ady és az orosz forradalmi mozgalmak 657

658 VINCZE GÉZA Ady számára, ki már a zilahi Wesselényi-kollégiumból kitűnő tanárok (Kincs Gyula és társai . . .) által irányítottan, a haladás eszméi iránt fogékonyan jő el (erről ő maga tesz később gyönyörű vallomást), egy pillanatra sem kétséges, hogy a régi és az új harcában hova áll. Nem idegen, pártatlan szemlélő, ki a dolgokon és eseményeken kívül áll, hanem : újságíró-szerkesztő, akinek a napról napra érkező hírek felfedik a könyörtelen és kendőzetlen valóságot : a századforduló ellentmondásokkal terhes Magyarországát . . . A fiatal Ady azonban nem áll meg a belföldi eseményeknél, hanem áttekint a határokon. Szoktatja magát és olvasóit is ahhoz, hogy világpolitikai összefüggésben nézzék és ítéljék meg az eseményeket s így és ebben az összefüggésben nézi és ítéli meg a magyar politikai és társadahni viszonyokat is. Figyeljük meg a módot, ahogyan „a nagy, orosz szent"-ről, Tolsztojról ír, а szemszöget, ahonnan művészetszemléletét nézi s a következtetést, amit levon : „A legnagyobb jóltevője az emberiségnek, kit áthat ez a szent őrület; Ki kell terjeszteni a művészet szent hatalmát. Közkinccsé kell tenni a művészet áldásait. Elő kell segíteni a szép hódítását. Boldoggá, nemessé, harmonikussá kell tenni az emberi szivet. Meg kell jutalmazni az örökös küzdés harcosát, az élet elcsigázott mostoháit „Az élet elcsigázott mostohái", a szegény kiuzsorázott nép — Ady szemében — az egyetlen, igazi, számbajöhető, jövendő nagyhatalom, — akiért kell történnie mindennek. Művészetnek, politikának s a jövendő bármily alakulásának. Amiből természetesen következik, hogy egyre fokozódó tudatossággal fordul figyelme a nagy orosz föld felé, hol a századfordulón ós az azt követő években egy feltámadó nagy nép készül lerázni sok évszázados bilincseit. íme így ír egy soron következő, már kifejezetten Oroszországról és népéről szóló újságcikkében : „. . . megdöbbentő ennek a rejtelmes, nagy ködös országnak ősereje. Ha a köd eloszlik ott egyszer s ez az őserő megindul : mi lesz belőlünk, szibarita nyugatiakból? . . ."' A fővárosi lapok, melyeknek híranyaga előtte van, feltűnő címekkel közlik az oroszországi híreket.8

Ezeknek ad viszhangot „Szabadság a hó alatt" címen a Szabadság vezércikke : „Pétervárott, Moszkvában, Kievben, Odesszában, Karkovban, Varsóban be kell zárni a főiskolákat, mert a tanuló ifjúság, fiúk és leányok egyaránt nyíltan fellázadnak a kormány tanügyi politikája ellen. És mikor a hatóság meg akarja zabolázni a fiatal zendülőket, akkor a lakosság a pártjukra áll. . . . Katonaságnak kell kivonulni . . . Vér folyik Pétervár utcáin. — A gyárvárosokban a szocialisták bontják ki vörös lobogóikat. A tömlöcök képtelenek befogadni a foglyok ezreit és a hadsereg egyre hangosabban tiltakozik, hogy az engedetlenkedő tanulókat, megbélyegző büntetésül, katonának besorozzák. Ezek a fegyenckatonák sorra pofozzák tisztjeiket, a mi a csapatok fegyelmére megmételyezőleg hat, bármily irgalmatlanul is végezzék ki a tetteseket. Mindenütt a nyugtalanság, izgatottság tünetei látszanak."9 A cikk egyes mondatai még elárulják, hogy a kormánypárti lapban nehéz vívódások után látott napvilágot, de már három nap múlva megjelenik — a minden történetíróknál jobban látó - a jövőbe hasító élességgel bevilágító Ady-írás : „A nagy szláv birodalom, ez a forrongó, mesés erőket rejtő nagy óriás vonaglik a harcban. Ki még nem fejezett és fejtett erői szunnyadoznak az óriásnak és gépembereit, kioktatott masináit nevelheti és növelheti a germán, a sorstól rendelt ősellenfél, e most harcoktól vérző óriásé ... az erő és a jövő."1

0 A Nagyváradi Napló-nál — hova 1901 májusában megy át — Ady újságírói tolla még szabadabb irányt vehet. Talán nem alaptalan az a feltevés, hogy ez időben írott más tárgyú cikkein is érzik az orosz forradalmi mozgalmak hatása. Egyik moszkvai zendüléssel egyidejűleg írja a következő óv tavaszán : „Most készülődik valami istenien nagy evolúcióra a világ s a mi életünk a készülődésnek a lázas, beteges s kissé veszedelmes szakára esik" — sa továbbiakban azt fejtegetve, hogy ugyan az „ultramontánoké a világ", de „éppen az ultramontánság veszedelmes merészsége demonstrálja, hogy az élet nagy változásra készül s nagy győzelemmel váltja ki nemsokára magából a jobbat és tökéletesebbet" — kimondja a végkövetkeztetést : „Föl kell támadniok a porladó humanisták és enciklopédisták nagy tanításainak. Föl kell támadniok a nagy forradalmak eszméinek."1

1 ' A hóittó szép. Szabadság, 1900. okt. 25. — Lásd : Ady összes prózai müvei. Kritikai kiadás I. köt. 358— 359. 1. is. 7 Hétről-hétre. Szabadság. 1900. nov. 18. — Ady krit. kiad. I. köt. 369. 1. • L. Budapesti Napló, 1901. márc. 20., 21., ápr. 2., 3. s következő számait. ' Szabadság, 1901. ápr. 4. 10

Szabadság, 1901. ápr. 7. — Első ízben említette Földessy Gyula i. c.-ben. — Idézi a kolozsvári „Utunk" 1955. jan. 21. számában „Ady és az 1905-ös forradalom" címen Szendrei Julia. — Közli az Ady összes prózai művei, Krit. Kiad. I. köt. 47У. 1. is. 11

Л halottak visszaiírnik. Nagyváradi Napló, 1902. márc. 30.