Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 655» nyarán az Asztalos mozgalom elfojtásánál használt módszerekkel beszüntetni az aláírásgyűjtést is. Az Alföld népe a demokrata-körök betiltása, az Asztalos-mozgalom letörése s a kérvényezési akció beszüntetése után is tudta, hogy 1867 végén és 1868 első felében a nemzeti függetlenségért folytatott harca nem volt hiábavaló. Tordai Balogh István tanító írta : ,,A magvak, amelyeket önök annyi eréllyel, annyi bőséggel támogatnak, nem fog elrothadni, ahová elvettetett, hanem ki fog kelni, terebélyes fává fog nőni és népek, nemzetek milliói pihennek egykoron a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas fájának árnyéka alatt".137 Asztalos János további életét alig ismerjük. Félegyházáról április 15-én hűtlenségi per vádjával vitték Budapestre, ahol Madarász Vilmossal együtt a Pest megyei fogházban helyezték el. De Asztalos a börtönből is figyelte az országos és alföldi eseményeket s felesége útján levelezett a szegedi, kecskeméti és kiskunfélegyházi szegényparasztság vezetőivel, akik tőle várták az új parasztmozgalom megindítását és irányítását. A szegedi Fodor Márton Asztalos javaslatára, az Alsóváros nevében Madarász Vilmost hívta meg képviselőjelöltnek.138 Kiskunfélegyházán Csernák László vezetésével a pusztakereső mozgalom nyomait még a nyolcvanas években is megtaláljuk, s így átíveli az a demokrata-körök s az agrárszocialista mozgalmak megindulása közötti időszakot.139 1869 január elején névtelen kiáltvány jelent meg Félegyházán, amelynek felépítése, stílusa, agitatív ereje Asztalos kiáltványaira emlékeztet. „A kasza és kapa nyele által föltört kezünkbe ragadjuk tollúnkat — kezdődik a felhívás —, hogy a napi kenyerüket véres verejtékkel kereső néptársainkat, a hazát és abban leginkább a nép osztályt fenyegető óriási veszedelemre figyelmeztessük és ennek mikénti eltávolítására intsük."140 Kecskemétről Asztalos felesége írta férjének : „Itthon nem tehetek semmit, mert reggeltől estéig látogatóim vannak."14 1 1869 elején pedig 440 kecskeméti lakos kérte Asztalos kezesség melletti szabadon bocsátását, de ezt a kormány azzal utasította el, hogy Asztalos megjelenését ,,oly tüntetésre használnák fel, mely az alig helyreállított közcsendet ismét megrázkódtatná".14 2 Mindez azt mutatja, hogy az alföldi szegényparasztság a kormány terrorja s a különböző pártok ismertetett tevékenysége ellenére is megmaradt Asztalos mellett, s várta, hogy függetlenségi és demokratikus harcának ismét élére álljon. Az uralkodó osztályok azonban nem engedték meg Asztalos s az alföldi szegényparasztság találkozását, sőt a köztük levő gyenge kapcsolatot is megszüntették, amikor 1869. május 22-én egy elkülöníthető új börtöncellába Vácra vitték. Itt Asztalos látta már, hogy kiszabadulására semmi remény » nincs, mert megfizetett tanúk alapján gyűjtötték ellene a vádanyagot,14 * ügyvédjével — a pécsi származású Dietrich Ignáccal — pedig beszélni sem engedték,144 s a királyi táblától, amely ügyével foglalkozott, semmi jót sem várhatott. A királyi tábla, ahogyan azt Asztalos már világosan látta, a kor-137 O. L. U. Gy. Madarász J. Irathagyatéka. 138 O. L. IM. ált. 1869. 1115. sz. 139 O. L. IM. ált. 1871. 8010. sz. "o o. L. IM. ált. 1869. 1115. sz. 141 O. L. IM. ált. 1869. 10982. sz. 142 O. L. IM. ein. 1867 - la — 40. 143 К. Á. L. Fenyitö ir. 1868. máj. 7. 323. sz. 144 M. U. 1868. júl. 16.
