Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
654 PÖLÖSKEIFERENC csolatos törvénytelen intézkedéseit domborította ki,13 3 másrészt pedig a mozgalmat elítélő rétegek megtartását Asztalos munkásságának megbélyegzésével igyekezett biztosítani. 1868 április közepén tehát végetért pozitív szerepe, amelyet a néptömegekkel kialakított, több ponton gyenge, de őszinte kapcsolata jelentett, s igazi 48-assága megszűnésével a fentebbi ellentmondás kibontakozásával az ország politikai életében is elvesztette korábbi jelentőségét. Az 1868-as alföldi paraszt mozgalom a kormány terrorja, a Balközép különböző módszerű támadásai, a Szélsőbal ismertetett szerepe, s a mozgalom gyengeségei miatt elbukott. Hiányzott a mozgalom komoly elvi megalapozása, az agrárprogram kidolgozása. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a parasztság műveltségi színvonala igen alacsony fokon állt. Az írni-olvasni nem tudók aránya — levonva az 1—6 éveseket — az összlakossághoz viszonyítva országosan 51,01% volt, néhány alföldi városban azonban ennél is megdöbbentőbb adatokat találunk. Kecskeméten a lakosság 53,45%-a, Szegeden 62,32%-a, Félegyházán pedig 74,90%-a nem tudott írni és olvasni.13 4 A mozgalom során az agrárkérdés olyan sajátos módon került felszínre, hogy az elsősorban azon alföldi városok szegényparasztságát tudta mozgásba hozni, amelyekben a mezőgazdasági fejlődés hasonló problémákat vetett fel. Asztalos maga sem ismerte fel a földkérdés országos jelentőségét a függetlenségért vívott harcban, sőt az Alföldön is csak ott követeli a legelőosztás demokratikus végrehajtását, ahol a szegényparasztság azért már hosszú idő óta harcolt. Egy országos agrárprogram hiánya tehát gátolta a mozgalom szélesebb elterjedését, s a kiegyezésellenes népi küzdelem nagyobb méretű fellendülésére döntően függetlenségi programjával hatott. A mozgalom elvi megalapozottságának hiányosságából következett, hogy az csak szűk társadalmi bázisra tudott támaszkodni, hiszen a szegényparasztság, főleg az agrárproletariátus mellett csak az értelmiség s az iparosok szűk alsó rétege vett benne részt s a mozgalom fejlődése során még ez a bázis is szűkült. Kecskeméten, a mozgalom központjában már húsvét másnapján megszűnt a demokrata-kör, a többi városban is vagy megszüntették, vagy új alapszabállyal és programmal alakították meg azokat. Ezzel a függetlenségi harc is elvesztette korábban meglevő erejét, s a kérvényezést, amelyben a magyar nép kiegyezés elleni gyűlölete még egyideig nyilvánosságra jutott, nem támogatták már paraszti szervezetek. Pedig a parasztság a tovább folytatódó aláírásgyűjtésnél is hitet tett a függetlenség ügye mellett. Szegeden népgyűléseket is tartottak, s a megjelent felhívásokban az Asztalos proklamációkból egész mondatok szerepeltek.135 A szegedi szegényparasztságot így mozgósították a Madarász petíciók aláírására : „Még van idő az aláírásra azoknak, kik nem akarnak láncon függő szegények lenni, hanem szabadok. Míg mi vasláncot hordunk, addig az urak aranyláncot hordoznak, de nem sokáig tart már, majd visszaszerezzük, amit zsaroltak tőlünk."13 6 A Szélsőbal, a kérvényezés irányítója azonban lemondott már a kiegyezésellenes népi mozgalom bátorításáról is, s az uralkodó osztályoknak könnyű volt 1868 133 M. TT. 1868. ápr. 23. és júl. 10. 134 Keleti Károly: i. m. 358 — 364. 1. 135 Hazánk, 1868. ápr. 26. 136 Hírmondó, 1868. máj. 24.
